Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

Kétkorongnyi vonósmuzsika (Krommer és Danzi művei)

2009-12-15 09:00:00 Johanna

FRANZ KROMMER: 3 vonósnégyes, Op.7
Authentic Quartet
Hungaroton
HCD 32623

FRANZ DANZI: 4 duó brácsára és csellóra
Posvanecz Éva – brácsa, Máté Balázs – cselló
Hungaroton
HCD 32600

FRANZ KROMMER: 3 vonósnégyes, Op.7 A Hungaroton World Premier sorozatának két újabb tagja Krommer három vonósnégyesét és Danzi négy duóját tartalmazza. A két szerző szinte egy időben élt és alkotott. Mindkét lemez különleges vonósmuzsikát tartogat a sorozat kedvelőinek.

Franz Vinzenz Krommer a morvaországi Kamenicében született 1759-ben. Hivatalosan csak három évig tanult zenét nagybátyjától, aki orgonálásra és hegedűjátékra okította a tizenéves fiatalembert. Krommer később jórészt autodidaktaként fejlesztette magát, elsősorban Haydn és Mozart műveinek tanulmányozásával igyekezett például a zeneelméleti tudást megszerezni. Többek között Magyarországon is dolgozott. 1778 körül Simontornyára került zeneigazgatónak, majd 1782 és 1786 között a pécsi székesegyház hegedűse volt. 1787-től Szatmár vármegye főispánja ezredének karnagya lett. 1791-ben Bécsbe került, két év múlva itt jelentek meg először nyomtatásban a művei. Némi kitérő után (Velence, Párizs, Verona, Milánó) 1818-ban felvételt nyert a Hofkapelle tagjai közé, s a Habsburg császári család kamarazene-igazgatója és udvari zeneszerzője lett, és végleg Bécsben maradt, egészen 1831-ben bekövetkezett haláláig.

Bécsben élő cseh zeneszerzőként igen sikeresnek mondhatta magát. Közel 300 művet komponált, szinte minden hangszeres műfajban. Vonósnégyesből például hetvenkettőt írt. A lemezen az opus 7-es Trois Quatours Concertans hangzik fel, az Authentic Quartet értő, beszédes és igen stílusos tolmácsolásában.
Krommer muzsikájában semmi hatalmas dráma, semmi súlyos tragédia nem történik. Nagyon kellemes, kétségtelen mesterségbeli tudásról árulkodó, harmonikus kompozíciók ezek, melyek a házi muzsikálás hangulatát idézik.

FRANZ DANZI: 4 duó brácsára és csellóra Ahogy a házi muzsikálás hangulatát idézi Franz Danzi négy duója is. Máté Balázs nagyszerű lemezismertetőjéből megtudhatjuk, hogy a szerző állítólag igen nagy hatást gyakorolt Carl Maria von Weber művészetére is, aki így írt egyik Danzihoz címzett levelében: „Tudja, hogy valójában csak az Ön tetszése, az Ön bátorítása tartott meg engem a művészet számára, s azt is, mily drága és fontos ezért nekem minden szó Öntől, hűséges jóakarómtól”.

Franz Danzi művészcsaládban született 1763-ban, apja csellista és zeneszerző, anyja balerina volt. Tizenhét éves korában már bemutatták első operáját. 1783-ban Münchenbe költözött és az udvari zenekar szólócsellistája lett. Később Stuttgart és Karlsruhe következett. Érdemes megemlíteni, hogy nem csak a zeneművészet terén alkotott kimagaslót – nagy műveltségű férfiú hírében állt, s irodalmi műveit is számon tartották, szívesen közölték a korabeli lapok.

A lemezen szereplő négy duó hallatán meggyőződhetünk róla, hogy Danzi nem csupán nagyszerű mesterember volt, de kitűnő humorral, remek formaérzékkel és igen nagy fantáziával is rendelkezett. A csellóra és brácsára íródott duók a kettősfogások ügyes alkalmazása révén időnként szinte vonósnégyes-hangzásúvá fejlődnek. A két hangszer teljesen egyenrangú szereplő. Posvanecz Éva és Máté Balázs előadásában Danzi művei egészen izgalmasan szólalnak meg. Az előadók igyekeznek a szerző humorát, szenvedélyességét és líraiságát egyaránt megmutatni. A meleg, bársonyos mélyvonós hangzás pedig egészen különleges csemegét jelent, érdemes belehallgatni.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.