2+2+1 (Az Amadinda a Tháliában)

2009. október 11.
Thália Színház

Amadinda Ütőegyüttes
Győri Noémi (fuvola)
Fábry Boglárka, Oravecz György (zongora)

KERÉKFY MÁRTON: Schlagspiele
SZTOJANOV GEORGI: Fuvolaverseny
HORVÁTH BALÁZS: PIN Code Variations
JUHÁSZ BALÁZS: Jeladás
STEVE REICH: Dance Patterns

Az Amadinda Ütőegyüttes legkomolyabb erényének azt tartom, hogy zömmel modern, sőt kortárs, de mindenképpen friss darabokat tartanak repertoáron. Igaz, nincs nagyon választásuk. A romantikusokra – pláne a korábbiakra – nem nagyon volt jellemző, hogy kínai gongra vagy anklungra komponáltak volna.

Az ütőhangszer-együttest önmagában nem tartom az izgalmas hangzás biztos zálogának. Nem sok zeneszerző képes maradéktalanul kihasználni a lehetőségeket, máskülönben viszont marad az önként vállalt korlát, egy beszűkült eszköztár.

A mostani koncertműsor más szempontból is gyanakvóvá tehetett volna. A programot 4+1 címmel hirdették, nyilván arra célozva, hogy a négy ifjú magyar szerző után, kvázi ráadásként, egy kipróbált veterán szerző új művének magyarországi bemutatóját is megkaphatja, aki kibírja addig. Ráadásul ezúttal az ifjak diplomadarabjaiból szemelgettek, és hát – valljuk be – épeszű diák vizsgán nem kockáztat. Ilyen alkalomra tisztességes, a szakmai felkészültséget bizonyító kompozíciót kell előadni.

Őszintén remélem, hogy Kerékfy Márton és Horváth Balázs darabját csupán ez a „biztonsági kűr” jelleg tette lapossá és unalmassá. A Schlagspiele egyszerű ritmusképletből, hamar kiismerhető módon építkezik, és nem örültem annak a felismerésnek, hogy többé-kevésbé pontosan megjósolható a folytatás és a végkifejlet. A PIN Code Variations hangszínben változatosabb volt, de az új és új hangszercsoportok bevetésével elkülönített hármas tagolás nem tartogatott sok meglepetést.
Javukra tényleg csak azt tudom írni, hogy amatőr hibákat sehol nem követtek el. Bizonytalanságot, értelmetlen és hiányos részeket sehol nem hallottam, vagyis a „szakmát” megtanulták. Remélhető, hogy ezt előbb-utóbb ők is kevésnek találják majd.

Az egyes félidők második felére a szerkesztők sokkal izgalmasabb, tetszetősebb opusokat tartogattak. Lehet, hogy szándékosan?

Sztojanov Georgi pusztán azzal az ötlettel, hogy az ütőegyüttessel szólófuvolát állított szembe, már egészen új és teljes zenei világot teremtett. Az eltérő karakterek sokkal izgalmasabban szóltak együtt, mint ahogy azt gondolhattuk volna. Először is azért, mert a fuvola nem csupán legatóra képes, finom hangszerként kontrasztált az ütőkkel, hanem éles magasakkal, staccatóval, flatterzungéval satöbbivel kiegészítette azokat. Mindezt egy tradicionális, háromtételes versenymű-forma kerekítette ki. Érzékeny párbeszéd a lassú tételben, majd frappánsan rövid, virtuóz harmadik tétel – ahogy a nagykönyvben meg van írva. Győri Noémi játéka is nagyon tetszett, és nem csak a technika és a hangszerhang szépsége miatt. Zenélt, és zenéje „kommunikált” a többi közreműködővel.

A másik kellemes meglepetés Juhász Balázs hangmontázs fölé komponált darabja. Az első egy-két percben a hangszórókból halkan felhangzó rádiózajok, a tücsökciripelés nagyon emlékeztetett Roger Waters Amused to Death című albumának egyik számára. A hasonlóság kezdetben zavart, de elég hamar kiderült, hogy szó sincs utánzásról. A Jeladás a jobb.
Tulajdonképpen sokkal jobb. A volt Pink Floyd-tag felvétele egy hangulatos és ígéretes kezdet után hamarosan egy fantáziátlan gitár-riffbe torkollik, és ezzel a visszasüllyed a legkönnyebb könnyűzenébe, de Juhász Balázs műve tartalmas, és legfőképpen következetes. Jó az ötlet, jó a megvalósítás, méltó arra, hogy odafigyeljünk. A kompozíció értékeit a közönség is méltányolta, a négy ifjú közül talán ő kapta a legnagyobb tapsot.

Magyarországi Reich-bemutató a végére? Hab a tortára?

Igen is, meg nem is.
A mintegy hatperces darab bírja mindazokat az erényeket, amelyekért a szerzőt tiszteljük. Érett kompozíció – nincs benne hiba. Legfeljebb annyi, hogy kifelé menet már nem sok mindenre emlékszem belőle.

Úgy gondolom, ha valaki nagy vonalakban ismeri az életművet, akár ki is hagyhatja ezt a művet. A Dance Patterns nem sok minden fog hozzátenni – igaz el sem vesz belőle.