vissza a cimoldalra
2019-04-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11340)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3226)
László Margit (169)
Egyházi zene (217)
Kelemen Zoltán, operaénekes (94)
Simándy József - az örök tenor (598)
Bende Zsolt (151)
A hangszerek csodálatos világa (194)
Élő közvetítések (7821)
Operett, mint színpadi műfaj (3884)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4321)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1638)
Franz Schmidt (3311)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1310)
Kimernya? (3005)
Erkel Színház (9928)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2660)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csináljunk operát (A kis kéményseprő a MÁO-ban)
- dni -, 2009-09-30 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Kis kéményseprő 2009. szeptember 20.
Magyar Állami Operaház

BRITTEN: A kis kéményseprő

Díszlet: Ágh Márton
Jelmeztervező: Hornyák István
Rendező: Bata Rita
Karmester: Köteles Géza
Szüle Tamás, Kiss Péter,
Balatoni Éva, Markovics Erika,
Somogyi Zoltán, Szűcs Árpád

Mintha a Marsra csöppentem volna hirtelen – vagy lehet, hogy én magam érkeztem onnan?

Verőfényes délben megyek az Operaház felé, ferdén átvágva az Andrássy úton. Autók nincsenek, hosszában minden lámpa folyamatos zöldre kapcsolva, hogy semmi ne akadályozza a babakocsit toló anyukák és a görkorcsolyás ifjak napfürdővel egybekötött sétáját.

Élvezem a helyzetet, annak ellenére, hogy nem igazán vagyok híve a matiné-előadásoknak. Értem én, hogy a gyerekeknek egészen más időbeosztásuk van, és eleve nem maradhatnak fenn késő estig, de úgy emlékszem, nekem már egészen zsenge koromban sem esett jól, ha egy hangverseny után aznapra még volt feladatom. Szükségem van a „levezetésre”. Egy séta, egy beszélgetés, egy tea még belefér, így másnap úgy ébredek, hogy ha jó volt, akkor minden leülepedett és mindenre emlékszem – ha viszont nem, akkor már el is felejtettem az egészet!

Gyermekeim már nagykorúak – de még nem annyira, hogy újra érdekelje őket egy ilyen ifjúsági előadás. Egyedül vagyok tehát, és idegenül is érzem magam. Kételyeim máskor is vannak, most viszont egészen biztos vagyok benne: nem én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy felmérjek és beszámoljak – igazából egy tucatnyi kisiskolást kellene meginterjúvolni valamelyik előadás után...

Saját emlékeim után kutatok, érdekel, hogy beugrik-e, rémlik-e valami abból, amit valamivel több, mint negyven éve láttam-hallottam.

Ugyanis Csongrádon szocializálódtam, ahol pontosan akkor kezdtem az iskolát, amikor – az országban elsőként – közös igazgatás alá került a zeneiskola és a zenetagozatos általános. Szerencsére volt ott egy-két aktív és felkészült tanár, például maga az igazgató, Galli János, és az a Steiner Béla, aki akkoriban több gyermekoperát is komponált, hogy szereplőként – vagy ha másképp nem, hát statisztaként – bevonhassa a nebulókat. A Hét betű és az Aranycipellő címekre emlékszem, magukra a művekre nem nagyon. Viszont egyszer a Kis kéményseprőt is színre vitték (vittük), amiből mindössze annyi rémlett, hogy Miss Baggott szerepében a Szegedi Színház akkori tagja, Kemény Klió vendégeskedett.

Úgy gondolom, ha nem is maradt meg sok részlet nyolc-tíz éves koromból, érdeklődésemhez, irányultságaimhoz mindenképpen hozzájárultak ezek az élmények – pedig színpad, zenekari árok, zsinórpadlás természetesen nem volt, sőt, az egész iskolában egyetlen olyan terem akadt, ahol elfért egy ilyen produkció...

Nem csoda hát, ha a tornateremnek berendezett színpad láttán volt némi déjà vu érzésem. Bordásfalak, ugrószekrények és két kosárpalánk, persze nem egymással szemben, hanem csak úgy, jelzésszerűen. Zenekari árok nincs, csak néhány muzsikus, és a karmester egy tyúklétraszerű emelvény tetején. Maga a játék terepe a leeresztett vasfüggöny előtt berendezett térre korlátozódik. Ezzel eleve minden közelebb került a nézőtérhez, ráadásul a cselekmény néhány pontján a rendezés igénybe vette a nézőtér folyosóit is. A gyermekkorú közönség számára ez a közelség nagyon sokat jelent. A számítás szemmel láthatóan bevált, a csemeték nagyon is odafigyeltek, rajta voltak az eseményeken.

A Kis kéményseprő azért jó gyerekopera, mert szem előtt tartja a speciális közönséget, az extra igényeket.

Magától értetődik, hogy a feliratozás itt végképp nem jöhet számításba. Magyar nyelven megy az előadás, de az énekelt szöveg anyanyelvünkön sem érthető könnyen. Az első felvonásban játszott, prózában megírt kerettörténet eleve azért keletkezett, hogy mindenki képben legyen. Ebben nem csak a cselekményt lehet előre megmagyarázni, hanem egy-két fontosabb zenei momentum is elhangzik. Sajnos a karmester (Köteles Géza) igyekezete, hogy a gyerekekkel el is énekeltessen ezekből egyet-kettőt, nem volt maradéktalanul sikeres. Talán csak azért, mert a legfiatalabb vendégek nem egy csoportban ültek, hanem a szülők és nagyszülők „takarásában”?

Egyébként nagyon rokonszenves volt minden felnőtt közreműködő lelkesedése, igyekezete. Mindannyian tudták, hogy ez a közönség nem annyira a hibátlan intonációra, vagy a kiegyenlített technikára vevő, annál inkább humorra, a játékra. Játszott is mindenki, de talán Balatoni Éva volt a legmeggyőzőbb. Mint hisztérika, mint rosszindulatú némber, mint boszorkány, saját humoros paródiáját nyújtotta, és az első pillanatoktól kezdve nyilvánvaló volt, hogy a rosszat ki kell nevetni, a gonosz egyszerűen nem győzhet. Valósággal végighancúrozta a szerepet, és ezt maguk a gyerekek is komolyan értékelték.

A második „felvonás” végül nagyon érdekes és tanulságos sikert hozott. Az első felvonásbeli játék, a prózában elhangzott mese, a tánc, a látvány nyilván mind-mind segített a gyerekek érdeklődésének a felkeltésében, de a szájtátó figyelmet, a tapsot, a hangos sikert a második részben maga a zene hozta meg. Nem számít, ha az énekelt szöveg kevéssé érthető, nem fontos, ha egy-egy dal vagy kórus miatt lelassul, netán egy pillanatra megáll a cselekmény, a mese. Az opera működik.

Sok-sok ilyet kell csinálni! Talán a patinás Magyar Állami Operaházban, de mindenhol máshol is. Profikkal és amatőrökkel, énekesekkel és gyerekekkel, Britten zenéjével (vagy Steiner Béláéval), és persze másokéval.

Hasonló véleményre juthattak a mögöttem ülő szülők is, a beszélgetésnek akaratlan fültanúja voltam.

– Jó lenne gyakrabban vinni ilyesmire a srácokat, de hova?
– A Pomádéra lehetne, de azt tavaly már látták...

Ezúton üzenem, hogy nem csak a kinevezett gyerekoperákra érdemes elhordani a csemetéket. Az enyémek például VHS-kazettán is ronggyá nézték a Szöktetést (Gregort különösen imádták...).

Prózai felvezetéssel vagy anélkül (de mindenképpen magyarul), matinén, vagy estefelé, színházban, tornateremben – vagy akár videón...

Csinálni kell, és akkor lesz. Opera is, közönség is!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Doktorandusz koncertek / 7.
J.S. BACH: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne (brácsaátirat)
Jobbágy Andor (brácsa)
DEBUSSY: g-moll vonósnégyes, op.10
Central European String Quartet: Miranda Liu, Soós Máté (hegedű), Haruka Nagao (brácsa), Szabó Judit (gordonka)
LEONARDO MEZZALIRA: Quartetto del pulsare e dell’ affiorare - A CESQ I. Nemzetközi Zeneszerzőverseny győztes darabja
Central European String Quartet: Miranda Liu, Soós Máté (hegedű), Haruka Nagao (brácsa), Szabó Judit (gordonka)
SOSZTAKOVICS: 2. (e-moll) zongoratrió, op. 67
Catalina Sureda (hegedű), Esteban Belinchón (gordonka), Llorenç Prats (zongora)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

MASCAGNI, LEONCAVALLO: Parasztbecsület, Bajazzók

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Ádám Zsuzsanna, Ócsai Annamária
Budapesti Kamarazenekar
Művészeti vezető: Boldoghy Kummert Péter
Vezényel: Farkas Róbert
PERGOLESI: Stabat Mater

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kolonits Klára (szoprán), Bakos Kornélia (mezzoszoprán), Rab Gyula, Horváth István, Najbauer Lóránt (tenor), Jekl László (basszus)
Debreceni Kodály Kórus (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
J.S. BACH: János-passió, BWV 245

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Mocsári Károly, Kocsis Krisztián (zongora)
BARTÓK: Két kép, op. 10 (Kocsis Zoltán átirata két zongorára)
BERLIOZ: Rómeó és Júlia – Scherzo, op. 17 (Kocsis Zoltán átirata két zongorára)
DEBUSSY: Három noktürn – Szirének (Kocsis Zoltán átirata két zongorára)
CSAJKOVSZKIJ: Diótörő-szvit – Virágkeringő (Kocsis Zoltán átirata két zongorára)
RAVEL: La Valse – Keringő (Kocsis Zoltán átirata két zongorára)

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Oláh Vilmos, Jász Pál (hegedű), Máté Győző, Sipos Gábor (brácsa), Sovány Rita, Szabó Péter (gordonka)
ARENSZKIJ: a-moll 2. vonósnégyes, op. 35
CSAJKOVSZKIJ: d-moll vonós szextett („Firenzei emlék”), Op. 70

20:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

MOZART: A kairói lúd, avagy A rászedett vőlegény
Pasticcio két felvonásban
A mai nap
született:
1950 • Grigorij Szokolov, zongoraművész