vissza a cimoldalra
2019-02-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4235)
Társművészetek (1290)
Haladjunk tovább... (225)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5619)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4442)
Erkel Színház (9693)
modern eszement rendezesek (256)
Momus-játék (5609)
Edita Gruberova (3074)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3140)
Élő közvetítések (7728)
Gaetano Donizetti (956)
Palcsó Sándor (238)
Jonas Kaufmann (2362)
Franz Schmidt (3278)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1592)
Luciano Pavarotti (81)
Pantheon (2310)
Lisztről emelkedetten (941)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csináljunk operát (A kis kéményseprő a MÁO-ban)
- dni -, 2009-09-30 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Kis kéményseprő 2009. szeptember 20.
Magyar Állami Operaház

BRITTEN: A kis kéményseprő

Díszlet: Ágh Márton
Jelmeztervező: Hornyák István
Rendező: Bata Rita
Karmester: Köteles Géza
Szüle Tamás, Kiss Péter,
Balatoni Éva, Markovics Erika,
Somogyi Zoltán, Szűcs Árpád

Mintha a Marsra csöppentem volna hirtelen – vagy lehet, hogy én magam érkeztem onnan?

Verőfényes délben megyek az Operaház felé, ferdén átvágva az Andrássy úton. Autók nincsenek, hosszában minden lámpa folyamatos zöldre kapcsolva, hogy semmi ne akadályozza a babakocsit toló anyukák és a görkorcsolyás ifjak napfürdővel egybekötött sétáját.

Élvezem a helyzetet, annak ellenére, hogy nem igazán vagyok híve a matiné-előadásoknak. Értem én, hogy a gyerekeknek egészen más időbeosztásuk van, és eleve nem maradhatnak fenn késő estig, de úgy emlékszem, nekem már egészen zsenge koromban sem esett jól, ha egy hangverseny után aznapra még volt feladatom. Szükségem van a „levezetésre”. Egy séta, egy beszélgetés, egy tea még belefér, így másnap úgy ébredek, hogy ha jó volt, akkor minden leülepedett és mindenre emlékszem – ha viszont nem, akkor már el is felejtettem az egészet!

Gyermekeim már nagykorúak – de még nem annyira, hogy újra érdekelje őket egy ilyen ifjúsági előadás. Egyedül vagyok tehát, és idegenül is érzem magam. Kételyeim máskor is vannak, most viszont egészen biztos vagyok benne: nem én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy felmérjek és beszámoljak – igazából egy tucatnyi kisiskolást kellene meginterjúvolni valamelyik előadás után...

Saját emlékeim után kutatok, érdekel, hogy beugrik-e, rémlik-e valami abból, amit valamivel több, mint negyven éve láttam-hallottam.

Ugyanis Csongrádon szocializálódtam, ahol pontosan akkor kezdtem az iskolát, amikor – az országban elsőként – közös igazgatás alá került a zeneiskola és a zenetagozatos általános. Szerencsére volt ott egy-két aktív és felkészült tanár, például maga az igazgató, Galli János, és az a Steiner Béla, aki akkoriban több gyermekoperát is komponált, hogy szereplőként – vagy ha másképp nem, hát statisztaként – bevonhassa a nebulókat. A Hét betű és az Aranycipellő címekre emlékszem, magukra a művekre nem nagyon. Viszont egyszer a Kis kéményseprőt is színre vitték (vittük), amiből mindössze annyi rémlett, hogy Miss Baggott szerepében a Szegedi Színház akkori tagja, Kemény Klió vendégeskedett.

Úgy gondolom, ha nem is maradt meg sok részlet nyolc-tíz éves koromból, érdeklődésemhez, irányultságaimhoz mindenképpen hozzájárultak ezek az élmények – pedig színpad, zenekari árok, zsinórpadlás természetesen nem volt, sőt, az egész iskolában egyetlen olyan terem akadt, ahol elfért egy ilyen produkció...

Nem csoda hát, ha a tornateremnek berendezett színpad láttán volt némi déjà vu érzésem. Bordásfalak, ugrószekrények és két kosárpalánk, persze nem egymással szemben, hanem csak úgy, jelzésszerűen. Zenekari árok nincs, csak néhány muzsikus, és a karmester egy tyúklétraszerű emelvény tetején. Maga a játék terepe a leeresztett vasfüggöny előtt berendezett térre korlátozódik. Ezzel eleve minden közelebb került a nézőtérhez, ráadásul a cselekmény néhány pontján a rendezés igénybe vette a nézőtér folyosóit is. A gyermekkorú közönség számára ez a közelség nagyon sokat jelent. A számítás szemmel láthatóan bevált, a csemeték nagyon is odafigyeltek, rajta voltak az eseményeken.

A Kis kéményseprő azért jó gyerekopera, mert szem előtt tartja a speciális közönséget, az extra igényeket.

Magától értetődik, hogy a feliratozás itt végképp nem jöhet számításba. Magyar nyelven megy az előadás, de az énekelt szöveg anyanyelvünkön sem érthető könnyen. Az első felvonásban játszott, prózában megírt kerettörténet eleve azért keletkezett, hogy mindenki képben legyen. Ebben nem csak a cselekményt lehet előre megmagyarázni, hanem egy-két fontosabb zenei momentum is elhangzik. Sajnos a karmester (Köteles Géza) igyekezete, hogy a gyerekekkel el is énekeltessen ezekből egyet-kettőt, nem volt maradéktalanul sikeres. Talán csak azért, mert a legfiatalabb vendégek nem egy csoportban ültek, hanem a szülők és nagyszülők „takarásában”?

Egyébként nagyon rokonszenves volt minden felnőtt közreműködő lelkesedése, igyekezete. Mindannyian tudták, hogy ez a közönség nem annyira a hibátlan intonációra, vagy a kiegyenlített technikára vevő, annál inkább humorra, a játékra. Játszott is mindenki, de talán Balatoni Éva volt a legmeggyőzőbb. Mint hisztérika, mint rosszindulatú némber, mint boszorkány, saját humoros paródiáját nyújtotta, és az első pillanatoktól kezdve nyilvánvaló volt, hogy a rosszat ki kell nevetni, a gonosz egyszerűen nem győzhet. Valósággal végighancúrozta a szerepet, és ezt maguk a gyerekek is komolyan értékelték.

A második „felvonás” végül nagyon érdekes és tanulságos sikert hozott. Az első felvonásbeli játék, a prózában elhangzott mese, a tánc, a látvány nyilván mind-mind segített a gyerekek érdeklődésének a felkeltésében, de a szájtátó figyelmet, a tapsot, a hangos sikert a második részben maga a zene hozta meg. Nem számít, ha az énekelt szöveg kevéssé érthető, nem fontos, ha egy-egy dal vagy kórus miatt lelassul, netán egy pillanatra megáll a cselekmény, a mese. Az opera működik.

Sok-sok ilyet kell csinálni! Talán a patinás Magyar Állami Operaházban, de mindenhol máshol is. Profikkal és amatőrökkel, énekesekkel és gyerekekkel, Britten zenéjével (vagy Steiner Béláéval), és persze másokéval.

Hasonló véleményre juthattak a mögöttem ülő szülők is, a beszélgetésnek akaratlan fültanúja voltam.

– Jó lenne gyakrabban vinni ilyesmire a srácokat, de hova?
– A Pomádéra lehetne, de azt tavaly már látták...

Ezúton üzenem, hogy nem csak a kinevezett gyerekoperákra érdemes elhordani a csemetéket. Az enyémek például VHS-kazettán is ronggyá nézték a Szöktetést (Gregort különösen imádták...).

Prózai felvezetéssel vagy anélkül (de mindenképpen magyarul), matinén, vagy estefelé, színházban, tornateremben – vagy akár videón...

Csinálni kell, és akkor lesz. Opera is, közönség is!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:30 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Koros-Fekete Fanni Pálma (hegedű)
Bálint Péter (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior - A szerelem hangjai"
BRAHMS: A-dúr szonáta hegedűre és zongorára, Op.100

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Milica Stojadinović (szoprán)
Maja Grujić (zongora)
"Spanyol dalest"

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Turning Point - Klasszikus balettgála

19:30 : Budapest
Festetics Palota, Tükörterem

Új Harmónia Fúvósegyüttes
ROSSINI: A sevillai borbély –Nyitány
DRUSCHETZKY: Esz-Dúr Oktett
FARKAS FERENC: Contrafacta Hungarica
MOZART: c-moll Szerenád Kv. 388.

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Vezényel: Fischer Iván
STRAVINSKY: Négy norvég kép
STRAVINSKY: Scherzo à la russe
STRAVINSKY: Tangó
STRAVINSKY: Zsoltárszimfónia
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat
A mai nap
született:
1743 • Luigi Boccherini, zeneszerző († 1805)
1926 • Kurtág György, zeneszerző
1971 • Gil Shaham, hegedűs
elhunyt:
1973 • Szigeti József, hegedűs (sz. 1892)
1975 • Luigi Dallapiccola, zeneszerző (sz. 1904)