vissza a cimoldalra
2017-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59896)
Kedvenc előadók (2813)
Társművészetek (1211)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Erkel Színház (8363)
Udvardy Tibor (167)
Bartók Béla szellemisége (214)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (300)
Élő közvetítések (6644)
Lisztről emelkedetten (849)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2364)
Franz Schmidt (2923)
Edita Gruberova (3020)
Wagner-felvételek (257)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1115)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1121)
Balett-, és Táncművészet (5406)
Lehár Ferenc (578)
Jonas Kaufmann (2132)
Pantheon (2104)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Benjamin Britten Repülő Cirkusza (Britten-művek az EMI lemezein)
Balázs Miklós, 2009-09-15 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Britten-művek az EMI lemezein BENJAMIN BRITTEN:

Les Illuminations
     (Jill Gomez - szoprán, Enymion Ensemble
     John Whitfield)
Serenade for Tenor, Horn and Strings
     (Neil Mackie - tenor, Barry Tuckwell - kürt,
     Scottish Chamber Orchestra / Steuart Bedford)
Nocturne
     (Robert Tear - tenor, English Chamber Orchestra
     Jeffrey Tate)
Simple Symphony
     (London Chamber Orchestra / Christopher Warren-Green)
Sinfonia da Requiem
Four Sea Interludes
The Young Person's Guide to the Orchestra
     (Royal Liverpool Philharmonic Orchestra / Libor Pešek)

EMI
50999 6 95579 2 7

Noha Benjamin Britten nem feltétlenül tartozik a hosszú életű (ahogy mondani szokás: a sokat látott) honfiak közé, életének hatvannégy esztendeje alatt, mely felölelte a mozgalmas XX. század második és harmadik negyedét, annyi minden történt hazájában, az Egyesült Királyságban, ami korábban csak évszázadok során esett.

Merthogy Nagy-Britannia arannyal szegett, dicső történelmének ezen pár évtizede olyan gyökeres társadalmi változásokat hozott, melyeket korábban elképzelni sem tudtak a Lordok Házának parókás gentlemanjei. S Britten életműve, bár legtöbbször csak "szőrmentén", közvetve reflektál a történelmi kontextus rezdüléseire, mégis alkalmat kínál arra, hogy alkotója, egy hallatlan érzékenységgel megáldott művész-egyéniség szűrőjén át figyelhessük a végbement mozgásokat. Britten születésekor, 1913-ban éppen kiterjedésének csúcsán állt a Birodalom: hat földrészen tombolt a brit imperialista agresszió; s mikor 1976-ban a szerző meghalt, négy éve érvényben volt az ún. Local Government Act, s már túl volt első hangos sikerein a Monty Python Repülő Cirkusza.
Hogy hogyan jutott el Anglia a búr háború esztelen vérengzésétől a Macska-összezavaró Kft.-ig, Britten munkáiból nem derül ki okvetlenül, ám, hogy milyen utat járt be egy militarista szigoron, gyarmatbirodalmi ideológián és gazdasági szerkezeten szocializálódott, sok tekintetben a külvilágtól izolált nép az Európai Közösség aktív tagságáig, arra akár még válaszokat is kereshetünk az angol zenekultúra XX. századi alakulásában.

Brittenhez mérhető modernista zeneművész aligha élt a századközép Angliájában. Nem abban az értelemben volt ő modernista, hogy hangosan kikelt volna a hagyománnyal szemben, éppen ellenkezőleg: Britten újszerűsége abban áll, hogy művészi szemléletének gyökerei a régmúlt kulturális javaiban húzódnak, s annak felszínre hozásában, aktualizálásában, a jelen időre adaptált átesztétizálásában vállalnak szerepet. Britten, minthogy nyilvánvalóan nem lehetett sem folytatója, sem részese az Elgar utáni "birodalmi szimfonizmus" szalon-soviniszta eszmeiségének, vagy a Light Music operettkultúrába forduló felszínességének, egy önálló paradigmát teremtett.

Benjamin Britten világában a régi nem elmúlt, hanem folytonos és jelen idejű, a letűnt századok értékei nem megőrzendő múzeumi tárgyak, hanem organikus, velünk mozgó, velünk változó részei az eleven mindennapoknak. Számára a társadalom nem alattvalók szervilis raja, hanem együtt élő és boldogulni igyekvő önálló polgárok közössége, a társas kapcsolat nem állami és egyházi papírossal pecsételt formális viszony, hanem a kölcsönös elfogadás és megértés mintája.
Számára Anglia nem a "remény és dicsőség földje", hanem egy új társadalmi megegyezésben rejlő lehetőségeké: a szolidaritásé és a részvété, a megélésé és a megértésé. Britten egész életműve, sőt alkotói személyisége homlokegyenest szemben áll a technokratizált társadalomszemlélet lélektelen rendszerével, az intézményi rangra emelt intolerancia süket füleivel, a szigetországban még akkortájt is dívó nyárspolgári arroganciával és szenvtelen filiszter-szemlélettel. Britten Angliája nem uralkodik többé a világon, hanem megkísérli megérteni azt és együtt élni vele. Britten Angliája kritikusan viszonyul saját magához és nem rest kimondani a hibáit, tanulni belőle, és ha kell, nevetni rajta. Britten Angliája modern, nyitott és színes Anglia, amely a Beatlest és a Gyalog galoppot termette. Egy erős ország és nemes kultúra, melynek tartását, tekintélyét nem távoli népek kíméletlen leigázása adja, hanem a múlt bűneivel való szembenézés és változni akarás biztosítja.
Britten minden munkája egyfajta mélyen humanista szemléletet tükröz; aki csak egyszer is figyelhette őt rádióban vagy tévében beszélni, vagy hallotta a Háborús Requiemet, az Op.48-as Lachrimae-t vagy épp az Albert Herring kamaraoperát, pontosan tudja, ez mit jelent.

Az EMI most megjelent dupla lemeze egyfajta keresztmetszetet kíván adni Britten életművéből. (Talán nem érdemtelen megjegyezni, hogy a kiadó ezzel a kiadvánnyal egyidőben egy 37 CD-s Britten-gyűjteményt is megjelentetett.) Ismerve az oeuvre igencsak szerteágazó, már-már azt mondanám, önfeledten kanyargó műfaji és tematikai sokszínűségét, ez akár reménytelen, hovatovább megmosolyogtató vállalkozás is lehetne. De nem az. A két lemezt végighallgatva messze nem teljes, de állítható: hiteles képet alkothatunk a komponistáról. Ízelítőt kapunk abból a páratlan irodalmi és zenei műveltségből, melyből a britteni tárgy- és szövegválasztás fakad - Brittenéhez fogható régi-irodalmi (és -zenei) műveltsége a kortársai közül csak Kodály Zoltánnak volt -, a Les Illuminations dalciklusa Rimbaud költeményei nyomán született, a Serenade és a Nocturne öt évszázad angol lírájából merít.

Jill Gomez szopránja és Neil Mackie tenorhangja jó kísérletként mutatják magukat a Les Illuminations és a Serenade produkcióiban, azonban Robert Tearé az igazi tökély az első lemezen. A Tear szólójával és Jeffrey Tate vezényletével lemezre vett Nocturne az évszázad legjobb Britten-felvételei között van, vagyis bátran odaállítható Peter Pears vagy Ian Bostridge borzongató Nocturne-előadásai mellé. Igaz, előbbi művek olvasatainál a kissé "lazán" teljesítő vonósok (Endymion Ensemble) és a hamiskás kürtjátékkal magát megkedveltetni nem tudó Barry Tuckwell sem emelik a produkciók színvonalát.

A második lemezre már nem vokális, hanem tisztán instrumentális kompozíciók kerültek. A CD-n helyet kapott vonószenekari Simple Symphony-val, a Sinfonia da Requiemmel, a Négy tengeri közjátékkal, valamint a Young Person's Guide-dal gyakorlatilag lefedhető Britten zenekarra írott műveinek legjelentősebb része. A Libor Pešek vezette Liverpooli Királyi Filharmonikusok mindenben megfelelnek az elvárásoknak, tőről metszett brit zenekar: jó képességű zenészekkel, kidolgozott együttjátékkal, de minden különösebb "kunszt" nélkül. Ám ezek a művek nem is kívánnak mindenáron konzseniális előadást. Így is önmagukért beszélnek. Meg szerzőjükért, hazájukért és mindenekelőtt hallgatójukért, az emberért.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Előadás diákoknak Kodály Zoltán halálának 50. és Lajtha László születésének 125. évfordulója alkalmából
Bartók, Kodály és Lajtha zenekari művei
Előadó: Solymosi Tari Emőke (PhD), zenetörténész, az MMA rendes tagja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Liszt Ferenc születésnapi hangverseny"
A Liszt Társaság rendezvénye

18:00 : Budapest
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye

"Thurzó Zoltán interaktív zongoraestje"
Invocation (Invokáció)
Ave Maria (Üdvöz légy, Mária)
Bénédiction de Dieu dans la solitude (Isten dícsőitése a magányban)
Pensée des morts (Emlékezés a holtakra)
Pater noster (Miatyánk)
Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
Funérailles (Temetés)
Miserere, d’après Palestrina (Miserere, Palestrina nyomán)
Cím nélkül: Andante lagrimoso
Cantique d’amour (Szerelmi himnusz)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

Moment’s Notice Trio:
ifj. Kurtág György (elektronikus hangszerek), Lukács Miklós (cimbalom), Gőz László (harsona, basszustrombita, kagylók)
"Jazz Itt!"

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

"A zene ölelésében"
A Transilvanum Alapítvány jótékonysági koncertje

19:00 : Budapest
Aranytíz Kultúrház

"Történelmi táncklub - tanít a Mare Temporis"
Válogatás a 17-19. századi báltermek népszerű társastáncaiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Harmonia Caelestis Barokk Zenekar:
Bertalan Andrea, Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor, Tóth-Vajna Gergely (csembaló)
JOHANN PHILIPP KIRNBERGER: G-dúr fuvolaszonáta
CARL PHILIPP EMMANUEL BACH: e-moll fuvolaszonáta, Wq. 124, H.
WILHELM FRIEDEMANN BACH: D-dúr trió 2 fuvolára és basso continuora F. 48.
JOHANN CHRISTIAN BACH: F-dúr szonáta 4 kézre, Op. 18, No. 6
JOHANN SEBASTIAN BACH: G-dúr triószonáta BWV 1039

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Pozsár Eszter (fuvola), Stefan Varga (gitár)
"klasszikus és jazz"
I. GIULIANI: Grand Serenade Op. 82.
II. Brothers In Art - lemezbemutató koncert

19:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

"CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál"
SZŐLLŐSY András és a magyar film / 1.
Feldobott kő (1969) / SÁRA Sándor (rend.)

19:30 : Budapest
Budapesti Kongresszusi Központ

Várdai István (cselló)
Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Baráti Kristóf
MUSZORGSZKIJ: Éj a kopár hegyen
SOSZTAKOVICS: I. gordonkaverseny Op.107
DVOŘÁK: IX. (Újvilág) szimfónia, e-moll, Op.95

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sakata Tomoki (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Somos Csaba
ERKEL: Ünnepi nyitány
MIHALOVICS ÖDÖN: Gyászzene Deák Ferenc emlékére
LISZT: I. Zongoraverseny Esz-dúr
MOSONYI MIHÁLY: Gyászhangok Széchenyi halálára
LISZT: Hungária – szimfonikus költemény

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Emanuel Ax (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
vez.: Fischer Iván
J.S. BACH: III. (D-dúr) szvit, BWV 1068
MOZART: d-moll zongoraverseny, K.466
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op.36
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1923 • Robert Craft, karmester
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)