Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

Ezrek és ezrek (Mahler szimfóniája a pécsi Szent István téren)

2009-08-26 08:50:08 -andreach-

2009. augusztus 23.
Pécs
Szent István tér

MAHLER: VIII. (Esz-dúr) szimfónia

Szabóki Tünde, Sümegi Eszter, Kuti Ágnes, Meláth Andrea, Wiedemann Bernadett, Kiss B. Attila, Massányi Viktor, Kovács István
Nemzeti Énekkar, MR Énekkar, Honvéd Férfikar, Budapesti Kórus, Budapest Akadémiai Kórustársaság, a Pécsi Bazilika kibővített Mozart Kórusa, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola leánykara, MR Gyermekkórus, Mátyás Gyermekkar – Pécs
A Pannon Filharmonikusok kibővített zenekara
Vez.: Hamar Zsolt

Megbízható források szerint Gustav Mahlert rendkívül idegesítette a VIII. szimfónia 1910-es bemutatója körüli hercehurca. Az impresszárió szervezési baklövései éppúgy, mint a hatalmas előadói apparátus előkészítésének megérthető zökkenői. A pohár akkor telt be nála, amikor a darabjáról az „Ezrek szimfóniája”-ként olvasott a müncheni lapokban, a XXI. századi marketingszemlélettel megáldott menedzser ugyanis – a szerző tudta nélkül – ezzel a címmel hirdette az előadást. „Barnum és Bailey cirkusza!” – fakadt ki a labilis idegzetű komponista, utalva a kor szórakoztató társulatára.

Az ősbemutató idején a Pécsi Egyházmegye 901 éves fennállását ünnepelte. S most – 99 esztendővel később – az immár ezeréves pécsi püspökség Mahler grandiózus szimfóniájával látta méltónak megünnepelni a ritka jubileumot. A kicsit szegényes műsorfüzet magyarázkodott is egy sort emiatt, viszonylag kevés érvet felsorakoztatva. Ha az okokról már nem érdemes vitát nyitni, azt örömmel regisztrálhatjuk, hogy ezúttal hetedszer hangzott fel Magyarországon a VIII. szimfónia, s a legelső alkalommal vidéken.

A helyszín a pécsi Dóm előtti lejtős tér, kihasználva a szintkülönbségből adódó természetes rálátás ritka lehetőségét. Sajnos a szervezők nem bíztak eléggé a természet akusztikájában, s a hangosítás mesterséges körülményeihez folyamodtak. Az előadás előtt a színpad környékén bennfentesként őgyelgő ismert rockzenész figurája előrevetítette a könnyűzenei színpadok hangosításának viszonyait. A látványt bonyolította, hogy a Duna TV élőben közvetített az eseményről, s a színpad melletti kivetítőn párhuzamosan követhettük a koncertet, de erről a mintegy másfél másodperces spét miatt legtöbben lemondtunk.

A hangosítás sajnos megfelelt az előzetes elvárásoknak. Bizonyos hangszercsoportok (pl. az első hegedűk) jobban, mások (így a fafúvók) kevésbé érvényesültek, bár az előadás során némileg javult a helyzet. Az énekkarok esetében pedig az elől álló hölgyeknek kedvezett a helyzet. Elismerve, hogy egy ilyen hatalmas apparátus technikai kezelése rendkívüli feladat, sajnálattal tapasztaltam a hangzás meglehetősen művi voltát. Elvesztek a darab finomságai, ugyanakkor a kiegyenlítésre törekvő mikrofonok jóvoltából a monumentális jelenetek is csak egy határig jutottak el. A külső zenekar is inkább csak mint látványelem szerepelt (ha nagyon forgolódtunk).

Az eladói gárda tényleg meghaladta a szokványos méreteket. A 8 szólistát mintegy 150 fős zenekar és – a plakát szerint – közel 450 fős, összesen 9 kórusból összeálló, egyesített énekkar kísérte. Utóbbiak hangzása meglepően kiegyenlített és színekben gazdag volt. A finálé grandiozitása ugyan nem szólalt meg, de ezt a hangosítás számlájára írtam. A kibővített Pannon Filharmonikusok odaadóan muzsikáltak, kiemelném némely szólóállás szépségét (elsősorban a mélyvonósok és a rezesek köréből).

Az énekes szólisták közül Sümegi Eszter ihletett tolmácsolását, Meláth Andrea muzikalitását és a Mater Gloriosa-t éneklő Kuti Ágnes plasztikus hangvételét emelném ki. Az előadás zenei felelőse, Hamar Zsolt szerepe – a hatalmas apparátus és a számos zavaró tényező miatt – leginkább a közlekedési rendőréhez hasonlított, együtteseit korrektül fogta össze, de (a fentiek miatt érthetően) adósunk maradt az átszellemült mű lényegével.

A Pécsi Egyházmegye ezeréves fennállásának díszhangversenyét a nézőtéren sok ezren kísérték figyelemmel és részesítették meleg ünneplésben.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.