vissza a cimoldalra
2018-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61132)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4069)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7452)
Balett-, és Táncművészet (5560)
Pantheon (2263)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1503)
Franz Schmidt (3197)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2930)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1112)
Momus-játék (5543)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4355)
Ilosfalvy Róbert (816)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2606)
Lehár Ferenc (641)
Opernglas, avagy operai távcső... (20144)
Erkel Színház (9460)
Jonas Kaufmann (2275)
Franz Schubert (308)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hangzáshidak (Eötvös Péter: As I Crossed a Bridge of Dreams)
Dauner Nagy István, 2009-05-14 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Eötvös Péter: As I Crossed a Bridge of Dreams EÖTVÖS PÉTER:
As I Crossed a Bridge of Dreams
Mese

BMC
BMC CD 138

Van-e kompetenciája egy komolyzenei újságnak Eötvös műveihez?
Nincs kétségem, ezekről a felvételekről zenét hallunk, még akkor is, ha ezúttal végképp értelmetlen mindezt Pernye András végletesen puritán feltételei szerint értelmezni, merthogy a zenetudós szerint a zene alapelemei: a dallam, a ritmus és a harmónia. Minden, ami ezeken kívül van, lehet gyönyörködtető, de nem tartozik a lényeghez. Ezek szerint minden, ami Eötvös álom-hídjában tetszik – sőt, minden, ami egyáltalán benne van –, lényegtelen?

Nem tudom, melyiket értem félre, de az biztos, hogy ez a stílus sokaknak könnyen adja magát. A „lényeghez” nem tartozó komponensek lépnek elő, a hangszínek, a dinamika – és főleg az akusztikai tér – válnak igazán fontossá, a „klasszikus” zenei eszközök rovására.

A kísérőfüzetben maga Eötvös is „hangzások-színházáról” beszél:

„Az én felfogásom szerint minden ami hallható, az a zene világához tartozik. A beszéd, a hangszerek hangja, az összes zaj és zörej, amely minket körülvesz. A zeneszerző feladata mindezt formába önteni, megszerkeszteni, a hallgató számára »értelmet« közvetíteni.”

A gondolat nem új, sőt, az érzékek közvetlen auditív megdolgozása a klasszikus szerzőknél is sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Legfeljebb az ennyire vegytiszta formája inkább a könnyűzene felől terjeszkedő zenészekre jellemző, gondolom, emlékeznek a Pink Floyd helikoptereire, vagy Roger Waters Amused To Death albumáról a tücsökciripelésből, távoli kutyaugatásból, halk rádiószóból kibontakozó hangkulisszára.

Az tény, hogy Eötvös sokkal tudatosabb, szebb, és mélyebb zenét komponál, mint a fent említettek. Eötvös nagyságrendekkel komolyabb és felkészültebb mester, és ez hallatszik is. Rokonszenves, hogy bár a szerző hosszan tartó stúdiómunkával rakta össze a kívánt akusztikai környezetet, mégsem engedett az olcsó elektronikus effektek csábításának. Az elkészült műnek nagyon komoly erősségei lettek az előadók, elsősorban az éneklő-recitáló Elizabeth Laurence, de a többi hangszeres szólista, és az egész UMZE is.

Tartsanak bár sznobnak, de le kell szögeznem, hogy elképzelhetetlennek tartok bármilyen szintetizátort, vagy más kütyüt, ami akár csak megközelíthetné azt, ahogy egy hús-vér muzsikus által megszólaltatott kontrabasszus harsona szól. Az összkép pedig meditatív és költői.

Talán pontosan ez az a stílus, ami a legjobb esélyekkel csábíthat el a könnyűzenéhez szokott, de igényes embereket. Első és felületes pillantásra nem is olyan nagy a különbség, de aki másodszor és alaposabban is odafigyel, komoly és gazdag tartalmat talál.

Nekem mégis vannak fenntartásaim. Talán jobban körül tudom írni a hiányérzetem, ha Eötvös már idézett magyarázatával szállok vitába.
„Értelmet közvetíteni” – mondja a szerző, de a hangszínház, a Pernye által másodlagosnak tartott hangszín és tér itt nem annyira hozzáadott és kiteljesítő ráadás, hanem maga a cél. Ezért amit hallok, az majdnem teljes egészében emocionális jelentést hordoz, és Eötvös más műveihez képest kevésbé jelent intellektuális kihívást. Értelmet kevésbé, inkább érzelmet közvetít.

A dupla albumban a CD mellé kapunk egy DVD-t, amit az As I Crossed a Bridge of Dreams 5.1-es térhatású változata mellett tartalmazza a magyar népi szövegekből összerakott, Mese című, szintén hangzás-színházi produkciót. Ezzel az 1968-as szerzeménnyel alighanem azért tudtam kevésbé megbarátkozni, mert a töredékekben felismert szövegek egy jó része ismert, de mégsem tudom összerakni. Természetesen a szerzemény nem arról a szövegről szól, hanem az asszociációkról, a reflexekről, de akkor talán elvontabbnak kellene lennie. Így a szöveg a zenével szemben, a zene pedig a szöveggel szemben működik.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Miranda Liu (hegedű), Kiss Gergely (gordonka), Kiss Gyula, Nagy Míra (
zongora)
"Hangulatkoncert"
HAYDN: D-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:2 - I. tétel
HAYDN: fisz-moll zongoratrió, Hob. XV:26
HAYDN: D-dúr zongoratrió, Hob. XV:24

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Soltész Ágnes, Kovács Judit, Fahidi Patrícia (hegedű), Rácz János, Kunszeri Márta (fuvola), Kökényessy Zoltán (brácsa), Magyar Gábor (cselló), Váray Rita (zongora)
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara
Az est házigazdája: Tóth Endre, zenetörténész
KOVÁCS ZOLTÁN: Amisz és Amil – két fuvolára
SCHUMANN: Gyermekjelenetek (Benjamin Godard átirata) Op. 15.
SCHNITTKE: Moz-Art duó 2 hegedűre
VAJDA JÁNOS: Musica sull’ acqua – zongoraötös (2015)
MOZART: D-dúr fuvolanégyes

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa)
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly)
Fuvolán közreműködik és vezényel: Drahos Béla
MOZART: 1. (G-dúr) fuvolaverseny, K. 313
MOZART: 2. (D-dúr) fuvolaverseny, K. 314
MOZART: C-dúr fuvola-hárfa kettősverseny, K. 299
MOZART: C-dúr andante, K. 315

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Rohmann Ditta (cselló), Binder Károly (zongora)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói
koreográfus: Feledi János
CAFe Budapest
VAJDA JÁNOS: Csellóverseny
SZENTPÁLI ROLAND: Orfeusz-balett - ősbemutató
BINDER KÁROLY: Zongoraverseny - ősbemutató
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)