vissza a cimoldalra
2018-07-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60968)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Momus-játék (5503)
Élő közvetítések (7306)
Gaetano Donizetti (949)
Operett, mint színpadi műfaj (3643)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2809)
Kimernya? (2729)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (744)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (942)
A díjakról általában (1029)
Udvardy Tibor (190)
Erkel Színház (9443)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1442)
Franz Schmidt (3155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (950)
Marton Éva (745)
Verdi-felvételek (539)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hangzáshidak (Eötvös Péter: As I Crossed a Bridge of Dreams)
Dauner Nagy István, 2009-05-14 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Eötvös Péter: As I Crossed a Bridge of Dreams EÖTVÖS PÉTER:
As I Crossed a Bridge of Dreams
Mese

BMC
BMC CD 138

Van-e kompetenciája egy komolyzenei újságnak Eötvös műveihez?
Nincs kétségem, ezekről a felvételekről zenét hallunk, még akkor is, ha ezúttal végképp értelmetlen mindezt Pernye András végletesen puritán feltételei szerint értelmezni, merthogy a zenetudós szerint a zene alapelemei: a dallam, a ritmus és a harmónia. Minden, ami ezeken kívül van, lehet gyönyörködtető, de nem tartozik a lényeghez. Ezek szerint minden, ami Eötvös álom-hídjában tetszik – sőt, minden, ami egyáltalán benne van –, lényegtelen?

Nem tudom, melyiket értem félre, de az biztos, hogy ez a stílus sokaknak könnyen adja magát. A „lényeghez” nem tartozó komponensek lépnek elő, a hangszínek, a dinamika – és főleg az akusztikai tér – válnak igazán fontossá, a „klasszikus” zenei eszközök rovására.

A kísérőfüzetben maga Eötvös is „hangzások-színházáról” beszél:

„Az én felfogásom szerint minden ami hallható, az a zene világához tartozik. A beszéd, a hangszerek hangja, az összes zaj és zörej, amely minket körülvesz. A zeneszerző feladata mindezt formába önteni, megszerkeszteni, a hallgató számára »értelmet« közvetíteni.”

A gondolat nem új, sőt, az érzékek közvetlen auditív megdolgozása a klasszikus szerzőknél is sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Legfeljebb az ennyire vegytiszta formája inkább a könnyűzene felől terjeszkedő zenészekre jellemző, gondolom, emlékeznek a Pink Floyd helikoptereire, vagy Roger Waters Amused To Death albumáról a tücsökciripelésből, távoli kutyaugatásból, halk rádiószóból kibontakozó hangkulisszára.

Az tény, hogy Eötvös sokkal tudatosabb, szebb, és mélyebb zenét komponál, mint a fent említettek. Eötvös nagyságrendekkel komolyabb és felkészültebb mester, és ez hallatszik is. Rokonszenves, hogy bár a szerző hosszan tartó stúdiómunkával rakta össze a kívánt akusztikai környezetet, mégsem engedett az olcsó elektronikus effektek csábításának. Az elkészült műnek nagyon komoly erősségei lettek az előadók, elsősorban az éneklő-recitáló Elizabeth Laurence, de a többi hangszeres szólista, és az egész UMZE is.

Tartsanak bár sznobnak, de le kell szögeznem, hogy elképzelhetetlennek tartok bármilyen szintetizátort, vagy más kütyüt, ami akár csak megközelíthetné azt, ahogy egy hús-vér muzsikus által megszólaltatott kontrabasszus harsona szól. Az összkép pedig meditatív és költői.

Talán pontosan ez az a stílus, ami a legjobb esélyekkel csábíthat el a könnyűzenéhez szokott, de igényes embereket. Első és felületes pillantásra nem is olyan nagy a különbség, de aki másodszor és alaposabban is odafigyel, komoly és gazdag tartalmat talál.

Nekem mégis vannak fenntartásaim. Talán jobban körül tudom írni a hiányérzetem, ha Eötvös már idézett magyarázatával szállok vitába.
„Értelmet közvetíteni” – mondja a szerző, de a hangszínház, a Pernye által másodlagosnak tartott hangszín és tér itt nem annyira hozzáadott és kiteljesítő ráadás, hanem maga a cél. Ezért amit hallok, az majdnem teljes egészében emocionális jelentést hordoz, és Eötvös más műveihez képest kevésbé jelent intellektuális kihívást. Értelmet kevésbé, inkább érzelmet közvetít.

A dupla albumban a CD mellé kapunk egy DVD-t, amit az As I Crossed a Bridge of Dreams 5.1-es térhatású változata mellett tartalmazza a magyar népi szövegekből összerakott, Mese című, szintén hangzás-színházi produkciót. Ezzel az 1968-as szerzeménnyel alighanem azért tudtam kevésbé megbarátkozni, mert a töredékekben felismert szövegek egy jó része ismert, de mégsem tudom összerakni. Természetesen a szerzemény nem arról a szövegről szól, hanem az asszociációkról, a reflexekről, de akkor talán elvontabbnak kellene lennie. Így a szöveg a zenével szemben, a zene pedig a szöveggel szemben működik.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Hold utcai református templom

Karosi Bálint (orgona)
"J.S. Bach összes orgonaműve"
Lipcsei korálok
Komm, Heiliger Geist (Fantázia), BWV 651
Komm, Heiliger Geist, BWV 652
An Wasserflüssen Babylon, BWV 653
Schmücke dich, o liebe Seele, BWV 654
Herr Jesu Christ, dich zu uns wend (Trió), BWV 655
O Lamm Gottes unschuldig, BWV 656
Nun danket alle Gott, BWV 657
Von Gott will ich nicht lassen, BWV 658
Nun komm der Heiden Heiland, BWV 659
Nun komm der Heiden Heiland (Trió), BWV 660
Nun komm der Heiden Heiland, BWV 661
Allein Gott in der Höh sei Ehr, BWV 662
Allein Gott in der Höh sei Ehr, BWV 663
Allein Gott in der Höh sei Ehr (Trió), BWV 664
Jesus Christus, unser Heiland, BWV 665
Jesus Christus, unser Heiland, BWV 666
Komm, Gott Schöpfer, heiliger Geist, BWV 667

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

"Orgonaestek"
20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – Zenekari operagála
A mai nap
született:
1927 • Michael Gielen, karmester