vissza a cimoldalra
2019-03-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2317)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61556)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11322)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4460)
Pantheon (2326)
Balett-, és Táncművészet (5703)
Kossuth-díj (1424)
Giuseppe Verdi (1388)
László Margit (158)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3179)
Operett, mint színpadi műfaj (3865)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1612)
Franz Schmidt (3294)
Élő közvetítések (7777)
Kocsis Zoltán (661)
Opernglas, avagy operai távcső... (20204)
Miklósa Erika (1230)
A díjakról általában (1056)
Renée Fleming (1005)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csendes pillanatok a zongorairodalom viharos korszakából (Antal István Lisztet játszik)
BaCi, 2009-04-24 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Antal István La leggierezza
Antal István – zongora

LISZT:
Három koncertetűd – 2., f-moll („La leggierezza”)
Transzcendens etűdök Paganini nyomán – 5., E-dúr („A vadászat”)
Négy elfelejtett keringő – No. 2, 3
4., 6., 7., 10. magyar rapszódia
Fantázia W. A. Mozart Figaro lakodalma című operájának két témájára
Nagy fantázia Mozart Don Juanja nyomán

Hungaroton
32610

A lemez anyagát tekintve könnyű élvezetek forrásának tűnhet a Hungaroton mostani kiadványa.

Elsőként mindjárt a La leggierezza becenévre hallgató koncertetűd hangzik el, majd pedig a Paganini-capricciók átdolgozásai közül szólal meg az ún. Vadászetűd korai verziója. A 2. és 3. elfelejtett keringővel néhány perc erejéig bepillantást nyerhetünk az idősödő Liszt művészetébe, az ’51 és ’53 között megjelent magyar rapszódiák és a két, Mozart-operatémákra komponált fantázia azonban ismét a lenyűgöző pianista birodalmába vezet vissza. Ráadásul e két utolsó darabot a Busoni-féle kiadás szerint játssza Antal István. (Az első fantázia nem jelent meg Liszt életében, csak egy kézirat maradt fenn a weimari GoetheSchiller archívumban. Ebben a kéziratban még a Don Giovanni témái is fellelhetők. Busoni 1912-es kiadásában csupán a Figaro témái hallhatók, ezt a verziót rögzítette annak idején Antal István.)

Felszínes csillogás, bravúros fogások helyett első hallásra meglepően komoly hangvétellel szólalnak meg a darabok. A virtuóz hangszerkezelés háttérbe szorul, eszközzé válik, mely kizárólag a kifejező játékmód, a mondanivaló megvalósítását szolgálja.

Ha a hallgatónak sikerül ráállnia ennek a lecsendesült előadásmódnak a hullámhosszára, akkor a középkorú Liszt zenéjének egészen intim zugaiba juthat el. A La leggierezza halkan szédelgő futamait egy magabiztos erővonal fogja össze szoros egységgé, a Vadászetűd naturális kürtmenetei pedig magukban hordják a hegedűhúrok szelíd zengését is. A rapszódiákban nincsenek kiugró basszusok, vadul elkalapált ritmusképletek. Egy rangidős táncos tartózkodó, ám még erőteljes mozdulatai látszanak Antal játéka nyomán.

Legfeltűnőbb a két fantázia átgondoltsága. Az interpretációk többségében Mozart teljesen eltűnik, azonban Antal István előadásában egyértelműen ott vannak a színen az opera szereplői.

Természetesen ez nem az eredeti Mozart. Pontosan lehet érezni, hogy Antal Liszt szemszögéből látja a klasszikus szerzőt. De Mozart témái itt nemcsak ürügyként szolgálnak a technika csillogtatására. Világosan érezhető a romantikus mester törekvése, hogy megértse, s ily módon a maga teljességében jelenítse meg az opera figuráit.

A pergő futamok, a tempós oktávmenetek, nyaktörő harmóniamenetek takarásából előbukkan Liszt valódi zsenialitása. Antal István nem markáns kiemelésekkel, hanem a komoly hangvétellel irányítja a hallgatóságot. Intelligens hangvétele észrevétlenül arra ösztönöz bennünket, hogy a felszín csillogása helyett az izgalmas akkordmeneteket, szokatlan felrakásokat figyeljük.

„Növendékei csodálták rendkívüli műveltségét, évtizedek múltán is emlegetik elemzéseit, lényegre törően bölcs meglátásait.” – olvashatjuk Hargitai Imre sorait. Antal István 30 éven át tanított a Főiskolán. A fiatalabb zongoristageneráció már nem hallhatta őt a tanteremben. De felvételről hallhatja zongorajátékát, s így valamelyest részesülhet abból az elmélyült tudásból, amit játékában örökül hagyott az utókorra.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Orgonaexpedíció"

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Kodály vonósnégyes:
Falvay Attila, Bangó Ferenc (hegedű), Fejérvári János (brácsa), Éder György (gordonka)
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr vonósnégyes, Op.11
SMEATAN: e-moll vonósnégyes, Nr. 1. ,"Életemből”
DVOŘÁK: F-dúr „Amerikai” vonósnégyes, Op.96

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Móri Beáta, Szalai András (cimbalom)
Klenyán Csaba (klarinét)
"Párhuzamok IV/1."
ZOMBOLA PÉTER: Institutio No1/A
TÓTH ARMAND: Négy Pindaros-i ének
SÁRI JÓZSERF: Stati
TÓTH ARMAND: Blues, tango és riffek
TÓTH ARMAND: "Tristan" partita
BALASSA SÁNDOR: Levelek a rezervátumból
TÓTH ARMAND: Örmény rapszódia
A mai nap
született:
1844 • Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, zeneszerző († 1908)
elhunyt:
1973 • Lauritz Melchior, énekes (sz. 1890)
2002 • Gösta Winbergh, énekes (sz. 1943)