vissza a cimoldalra
2020-06-03
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11497)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62173)
Pantheon (2646)
Momus-játék (5850)
A MET felvételei (461)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4594)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4811)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7358)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3896)
Kimernya? (3638)
Társművészetek (1717)
Operett, mint színpadi műfaj (4313)
Opernglas, avagy operai távcső... (20488)
Franz Schmidt (3609)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1951)
Don Giovanni (264)
Charles Gounod (233)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Búcsú a Császártól – Ilosfalvy Róbert (1927–2009)
- zéta -, 2009-01-28 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Ilosfalvy Róbert Ma búcsúztatjuk minden idők legnagyobb magyar tenoristáját.

Kérem, engedjék meg, hogy a hagyományos búcsúztató helyett valami szokatlan formában, egy recenzióval köszönjek el kedvenc énekesemtől – s majd látni fogják, ez nem lesz Ilosfalvy Róberttől távoli gesztus. Sőt, egy kicsit úgy érzem, Ő maga akarta így.

Szűk két esztendeje, a nyolcvanadik születésnapjára készülődve, egy interjúban szerettem volna Őt köszönteni. Amolyan egész életutat bemutató, sikereket felelevenítő, de a kudarcokat is megemlítő mélyinterjúban. De Ilosfalvy nem akarta ezt. Unhatta már a tolakodó világ nyűgeit, nem akarta megnyitni emlékei tárházát, s valószínűleg a korábbi interjúkból adódó kellemetlenségeit is kivetítve finoman, de határozottan elhúzódott a személyes találkozástól.

De érezhette a szándék tisztaságát, mert egy tanulmány elkészítéséhez azért áttételesen minden segítséget (információ, ötlet, fénykép stb.) megadott. Így a Pályák, szerepek sorozatban egy, a személyét alaposan bemutató írással sikerült Őt köszöntenünk születésnapján.

Majd eltelt néhány hét, és egy napon kisebb csomagot hozott a posta. Egy rövidke levélben Ilosfalvy Róbert megköszönte a cikk írásánál tanúsított „szeretetet és türelmet”. A mellékelt csomagban négy dedikált fotót találtam (ezeket most megosztom Önökkel), s egy komplett opera házilag készült hangfelvételét. Egy Magyarországon sosem látott és sosem játszott mű, Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony képei és zenéje.

Búcsúzzunk tehát Ilosfalvy Róberttől úgy, hogy felelevenítjük e rendkívüli, húsz esztendővel ezelőtti, kölni operaprodukció emlékeit!

*

Ilosfalvy Róbert Kiindulásképpen: bármilyen sokat foglalkoztam Ilosfalvy művészetével ezt megelőzően, csak a felvétel meghallgatása után lett számomra világos, miért is maradt kint Ilosfalvy 1966 után Nyugaton. Hogy miért kötötte – ha laza szálakkal is – szekerét a kölni operaházhoz a budapesti helyett? Mert ilyen színvonalú produkció, ilyen minőségben, ilyen partnerekkel elképzelhetetlen lett volna akkoriban Budapesten.

Maga az előadás az 1980-as bemutató felújítása. A produkció eredeti rendezője Jean-Pierre Ponnelle volt, aki a felújítás előtt néhány hónappal hunyt el, s aki előtt ez a produkció amolyan végső tisztelgés volt. Ponnelle – ahogy mondani szokták – ízekre szedte szét Hofmannsthal és Strauss drámáját. A mű összetett szimbólumvilágát kibontva vázolta fel a figurák (akik persze maguk is szimbólumok) egymás közötti, cseppet sem egyszerű viszonyát. Maga Strauss egyébként így írt a műről: „Lényegét tekintve a zene birodalma pontosan ott kezdődik, ahol a racionális felfogóképesség véget ér, mivel a zene mindig a felmérhetetlen dolgoknak kifejeződése.”

A darab maga az egyik legmonumentálisabb alkotás, amit valaha is operaszínpadra álmodtak. Gigantikus nagyzenekar, mely a két világ (a műben szereplő emberi és szellemvilág) határán tombol, messze meghaladva még az Elektra zenekari brutalitását is. A komponista a főszereplőktől teljesítőképességük maximumát követelte, olyan rendkívüli hangi effektusokat, mint például a másfél-két oktávnyi (sőt ezt meghaladó) hangugrások.

A főszereplők közül (a Császárt alakító Ilosfalvyn kívül, akiről a legvégén írnék) messze kiemelkedik Wolfgang Schöne mélyen intellektuális Barakja. Feleségét ez alkalommal Janis Martin keltette életre. A szép pályát befutott énekesnő ezen az estén némi indiszpozícióval küzdött, magasságai sápadtak, bár a szerep kétségkívül Izoldai súlyú. A Dajka ellentmondásos alakját lebilincselő muzikalitással és elképesztő vivőerővel jelenítette meg Reinhild Runkel. A Császárné szólamát a nálunk kevésbé ismert (de nemzetközi karriert befutó) Mechthild Gessendorf énekelte, szintén párját ritkító stílusérzékkel és döbbenetesen drámai hangi kvalitásokkal. A kölni Opera Zenekarát ezen az 1988. november 30-i forró estén Lothar Zagrosek dirigálta, példás fegyelmezettséggel és ökonómiával.

Ilosfalvy Róbert S a Császár szerepében Ilosfalvy Róbert.
Korábbi éveiben ódzkodott volna az efféle súlyos hőstenor figurákról. A Császár szerepe Trisztánétól mindössze a valamivel rövidebb jelenlét miatt tekinthető könnyebbnek. Időnként elképesztő hangorkánt kell túlénekelnie, olykor meg inkább lágyabb hangvételt igényel. A figura egyfelől hős uralkodó, máshol féltékeny férj, megint másutt olvadóan szerelmes férfi. Ilosfalvynak hangi eszközinek teljes tárházát be kellett vetnie.

Az I. felvonásban (és a III. felvonás végén) a Császár szerelmes férfi, aki hatalmas, rajongó dallamívekkel (is) öleli át hitvesét. Kétely egyedül a terméketlenség miatt fogalmazódik meg benne: már egy esztendeje házasok, de az asszony meddőnek bizonyul, azaz nincs árnyéka. A Császár nem tudja, milyen veszély leselkedik rá (kővé fog változni hamarosan), ösztönösen próbálja kapcsolatukat megmenteni. A II. felvonásban azután elszabadul a pokol, az uralkodó azt hiszi, felesége elhagyta őt. Fájdalma leírhatatlan kínokat okoz neki. Ilosfalvy tolmácsolásában mindvégig megvan az a hősi, nemes tónus, amit itthon megszokhattunk tőle, egy des Grieux, egy Stolzingi Walter pátosza. A szokásosan izzó, magas hőfokú szenvedélyre itt még rá tud tenni, szinte szétveti a kereteket.

Búcsúzzunk el hősünktől ezzel a különös, második felvonásbeli monológgal. A Császár magányosan kóborol az erdőben, megtalált sólymával, gyengéden gondol a hitvesére, annak levelét olvasva. A kérdés: vajon meddig kell még folytatnia a végtelennek tűnő bolyongást, s milyen sors vár még kettejükre?

S e részlettel búcsúzzunk mi is Ilosfalvy Róberttől. Hangja – felvételei jóvoltából – továbbra is velünk marad. Karcsú hangú Faust és Belmonte, félelmetes Alvaro és Don José, hősi Radames és Manrico, nemes Des Gieux és Bánk, tragikus Rodolphe és Hoffmann, izzón szenvedélyes Otello és Császár. Köszönjük!

Ilosfalvy Róbert

témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1904 • Jan Peerce, énekes († 1984)
1924 • Palánkay Klára, énekes († 2007)
elhunyt:
1875 • Georges Bizet, zeneszerző (sz. 1838)
1899 • ifj. Johann Strauss, zeneszerző (sz. 1825)
1998 • Erich Bergel, karmester (sz.: 1930)