El Sistema, avagy valami fénylik Venezuelában

Bizonyosan sokan látták már Gustavo Dudamelt és ifjúsági zenekarát a Mezzón. A fiatal venezuelaiak dél-amerikai zenét játszottak kitörő lelkesedéssel. Az ő lelkesedésüknél talán csak a közönségé tud nagyobb lenni, amint az a YouTube-on fennlévő videókból is kitetszik.

Persze, amit csinálnak, lehet a mi európai zene-felfogásunktól olyan messzire lévőnek tekinteni, hogy kézlegyintéssel elintézhetjük; amit látunk az csak bohóckodás. (Főleg, ami Dudamel karmesteri mozdulatait illeti.) De vannak velük „komolyabb” zeneszerzőktől is felvételek, a Deutsche Grammophon például Beethovent, Mahlert jelentetett meg a Simon Bolivar Youth Orchestra of Venezuelával, és magának Dudamelnek Bartók Concerto-lemeze is van náluk a Los Angelesi Filharmonikusokkal. Még évek kérdése, hogy igazán kiderüljön, mekkora karmester valójában Dudamel, de amiért írni érdemes az ifjú venezuelaiakról, az nem a zenei minőség, amit produkálnak, hanem a „Szisztéma”, amelynek hatékony működése révén feltűntek a világban.

El Sistema – csak így, ilyen egyszerűen nevezik a 24-25 milliós dél-amerikai országban azt a zeneoktatási rendszert, amely kapcsán például egy, szintén a jutyúbon fellehető kis videón Rattle úgy nyilatkozik, hogy a világon ma a legfontosabb dolog, ami a zenében történik, az bizony Venezuelában zajlik. És mondandóját, ha más szavakkal, de alátámasztja Abbado, Domingo is.

És ezen a videón látható José Antonio Abreu is, akinek kezdeményezésére a mozgalom, a „Szisztéma” 1975-ben elindult. „Nyilvánvaló, hogy a zenét a szocializáció alapvető elemének kell tekintenünk” – mondja itt. „Olyan kiemelkedő szociális értékek fejlesztőjének, mint a megértés, harmónia, kölcsönös szenvedélyek, igazságérzet. A zene képessé teszi az emberi közösséget arra, hogy tagjai azonos módon érezzenek és kifejezzék magasabb rendű érzéseiket.” José Antonio Abreu közgazdász és amatőr muzsikus tehát jó három évtizeddel ezelőtt indította el azt a mozgalmat, amit kicsit bővebben Venezuelai Gyermek és Ifjúsági Zenekarok Nemzeti Hálózatának is neveznek, eredeti spanyol neve kissé bonyolultabb, de nem ez a lényeg.

A hálózathoz ma 102 ifjúsági és 55 gyermekzenekar tartozik, mintegy 100 000 fiatalt megmozgatva. Az igazi cél az, hogy a zenetanítás révén egyrészt megóvják azokat a legszegényebbeket, akiknek gyermekkorát a drogozás és bűnözés a legkomolyabban veszélyezteti, másrészt megakadályozzák, hogy a gyerekek maguk is bűnözőkké váljanak. (100 000 lakosra 48 erőszakos haláleset jut, ami az egyik legmagasabb az országok rangsorában.) A szisztéma azóta kivívta a világ elismerését, a gyermekkórusok és -zenekarok ügye az UNESCO égisze alatt földrészeket átfogóvá vált.

És lehetne sorolni a módszert már alkalmazó vagy bevezetni kívánó országok sorát, Skóciától az Egyesült Államokig, meg, hogy ki mindenki állt ki mellette, meg lehetne elmélkedni országunk mai állapotairól, de most csak annyit kérdezek: miket is mondott Kodály?