vissza a cimoldalra
2019-08-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11433)
A csapos közbeszól (95)

Verdi-felvételek (548)
Élő közvetítések (8086)
Társművészetek (1349)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61870)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1331)
Plácido Domingo (782)
Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (469)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3395)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4551)
László Margit (209)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1742)
Franz Schmidt (3410)
Opernglas, avagy operai távcső... (20298)
Balett-, és Táncművészet (5871)
A nap képe (2142)
Operett, mint színpadi műfaj (4044)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Értékes új művek (UMZF 2009 zeneszerzőverseny)
kobzos55, 2009-01-14 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

UMZF 2009 zeneszerzőverseny Új Magyar Zenei Fórum 2009
Zeneszerzőverseny – Döntő-gálakoncert
2009. január 12.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Előszó

Sok-sok évvel ezelőtt egy amerikai atomerőmű-ellenes tüntetésen a vezérszónok a nukleáris biztonsághoz mit sem értő Jane Fonda színművésznő volt. Teller Ede, akit viszont a témakör talán legnagyobb szakértőjeként ismertünk, a következőket mondta: „Egy demokráciában alapkövetelmény, hogy az atomenergiáról Jane Fonda éppúgy elmondhassa a véleményét, mint én. De ha Kormány a két véleményt egyforma súllyal veszi figyelembe – azt kikérem magamnak!”

Az elmúlt hetekben zeneszerzőverseny zajlott Budapesten, amelynek döntőjén – mint az új zene iránt érdeklődő hallgató – részt vettem. Most, a demokratikus alapelveknek megfelelően leírom véleményemet, noha annyit sem értek a zeneszerzéshez, mint a nevezett amerikai filmszínésznő a nukleáris biztonsághoz. Volt azonban a versenynek egy kiváló szakemberekből álló zsűrije is, amely döntésével hivatalosan értékelte az elhangzottakat. A zseniális telleri mondat szellemében kérem a tisztelt Olvasókat, az ő véleményüket sokkal nagyobb súllyal vegyék figyelembe!

I.
Kamarazenekari kategória

DINYÉS DÁNIEL: Játékok haladóknak 9–99
DARGAY MARCELL: An(a)them(a)
SÁRY BÁNK: Mégis
BELLA MÁTÉ: Chuang Tzu’s Dream*

UMZE Kamaraegyüttes
Vez.: Rácz Zoltán
* Szabó Judit – cselló

A kamarazenekari művek kategóriában döntőbe jutott négy mű bemutatását Dinyés Dániel öttételes „játékai” (a cím egy Kassák-vers soraira utal) nyitották meg. Álomszép zenét hallottunk az első tételben, s hasonló hangulatot árasztott a negyedik is. A harmadikban szép brácsaszólót élvezhettünk, s csupán az ötödik, a többinél lényegesen mozgalmasabb, erőteljesebb tétel változtatott az addig többé-kevésbé egységes hangulaton. A rövidke tételek között (összesen kb. 8 perc) az együttes számomra érthetetlenül hosszú szüneteket tartott, s ezzel bizony – az előadás ívét megtörve – rontott az összhatáson. Ez az egyetlen kritikai megjegyzés, amellyel az UMZE kitűnő teljesítményét illetni tudom – s ha netán maga a szerző írta volna elő a hosszabb szüneteket, akkor elnézést kell kérnem a zenekartól és karmesterétől.

Másodikként Dargay Marcell kamarazenekari darabja, az An(a)them(a) hangzott el. A cím a hasonló hangzású angol anthem (himnusz) és a latin anatema (kiátkozó vádirat) egymással szembenálló jelentésével „játszik”. Maga a mű ezt a kettősséget nem tükrözi, engem leginkább a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek szigorúan szerkesztett, de nem túl ötletes szeriális kompozícióira emlékeztetett. A négy bemutatott kamarazenekari műből nekem ez tűnt a legkevésbé hatásosnak.

Sáry Bánk Ligeti Györgynek ajánlott, Mégis című darabjának a címét is egy vers részlete ihlette, ezúttal Pilinszky János a költő. Nagyon szép, sok pazar ötletet bemutató kompozíció, bevallom az én tetszésemet leginkább ez a darab nyerte el – nem utolsósorban a zongora semmibe vesző hangjaival előidézett hihetetlenül költői befejezésnek köszönhetően.

Negyedikként Bella Máté Chuang Tzu’s Dream című, gordonkaszólóra és kísérő kamaraegyüttesre írott művével ismerkedhettünk meg. A szerzőt a – legelterjedtebb magyar átírásokban Csang-ce-ként, vagy Csang mesterként megismert – kínai filozófus azt hiszem elsőre mindnyájunkat lenyűgöző gondolata ihlette meg: „Ha éjjel azt álmodtad, hogy pillangó vagy, honnan tudod, hogy ébrenléted nem egy pillangó álma-e?”. A Szabó Judit remek előadásában megismert gordonkaszóló csodálatosan szép, a zenekari kíséretet nem mindig éreztem adekvátnak.

A zsűri értékelése szerint Bella Máté műve kapta az első díjat, Dinyés Dánielé a másodikat, és Sáry Bánk szerzeménye lett a harmadik.

II.
Nagyzenekari kategória

HORVÁTH BALÁZS: Borrowed ideas*
VARGA JUDIT: Le Temps retrouvé
DINYÉS DÁNIEL: L’aria si rinnova
ZOMBOLA PÉTER: Symphony No.1/b

Magyar Telekom Zenekar
Vez.: Keller András
*Horváth Bence – trombita

A döntőbe jutott nagyzenekari művek előadása Horváth Balázs Borrowed ideas (Kölcsönvett ötletek) című trombitaversenyével (?) kezdődött. A szerző saját elmondása szerint Miles Davis egy koncertjéből „vette kölcsön” a trombitaszólam egyes elemeit. Bár Horváth Bence nagyszerű előadásában hallottuk a virtuóz trombitaszólót, s a zenekar is kitett magáért, mégis, az egész este során ez volt a nyolc közül az a darab, amely a legkevésbé nyerte el tetszésemet, öncélú effektusaiban, a trombitás és a karmester happeningjeiben nem sok újdonság akadt, s a szerző nem tudta elég változatos anyaggal kitölteni a közel húsz perces előadási időt.

Varga Judit művének címe (A megtalált idő) ismét irodalmi utalás, ezúttal Proust regényciklusára. Nagyon hatásos, jól felépített alkotás. Legjobban az a rész ragadott meg, amikor a vonósok bevezető „hullámzó” zenéje után a zongora átvezeti a zenekart egy hatalmas induló-szerű téma előadásába. A 12 perces darabban a témák többször ismétlődnek, de egyszer sem a repetitív iskola alkotásaiban megismert – olykor fárasztóan monoton – módon. (A négy nagyzenekari alkotás megismerése után ezúttal jól éreztem rá Varga Judit győzelmére.)

A harmadikként felhangzó újabb Dinyés Dániel-darab, a L’aria si rinnova (kétértelmű cím: lehet Felfrissült levegő, avagy Megújuló ária) értékelése a legnehezebb. Az alig öt perces karakterdarab egyetlen – nagyon szép – dallamra épül, azt bontja ki. Egy zeneszerzői versenyen nehéz a jóval összetettebb kompozíciók sorába illeszteni, de elsőre magával ragadó szépsége vitathatatlan. (Hirtelenjében Sibelius mindmáig népszerű Valse triste-je jutott eszembe: mire jutott volna egy zeneszerzőversenyen?)

A műsort Zombola Péter Szimfóniája zárta. Az est során elhangzott valamennyi alkotás közül ez a leghagyományosabb. A kilenc egybefüggő tételből álló kompozíció világossá tette a szerző hihetetlen felkészültségét, virtuóz hangszerelési tudását. A koncert során írt rövid jegyzeteim közé Zombola művéhez egyetlen szót írtam: „Sosztakovics”. És ez nem holmi epigonizmusra utaló elmarasztaló minősítés, sokkal inkább valamiféle attitűd-béli rokonságra kívántam utalni. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a nagy orosz zeneszerző nevének felidézése még a megvalósítás színvonalának elismerését is jelenti. Azt hiszem, egy hajszálnyival több eredetiség még nagyobb sikerre vitte volna a szimfóniát.

A zsűri értékelése szerint a nagyzenekari művek kategóriában Varga Judit műve kapta az első díjat, Horváth Balázs trombitaversenye a másodikat, és Zombola Péter szimfóniája lett a harmadik.

Néhány záró gondolat

A verseny döntőjébe jutott nyolc mű nagyon sok szép percet szerzett a hallgatóságnak. Ennek már előadás közben érzékelhető jele volt: a MűPa közönsége az utóbbi időben nem egy hangversenyt szinte szétköhögött, a (jóllehet ezúttal speciális összetételű) hallgatóság most feszült figyelemmel követte a műveket.

Nem tudom, hány ország van a világon, ahol ennyi kimagasló kompozíció érkezik be egy 40 éven aluli zeneszerzők számára kiírt versenyre!

Egyetlen apró kérdést szeretnék feltenni, amire nem találtam logikus választ. A díjak a kamarazenekari kategóriákban éppen fele akkora összegűek voltak, mint a nagyzenekari művek esetében. Holott az előbbiek közül bemutatott négy mű legalább annyira értékesnek tűnt, mint nagyzenekari társaik (persze, a beérkezett pályaművek színvonalát a kiíráskor senki sem sejthette). Csak nem azért, mert a kamarazenekari darabokban kevesebb hangszer szerepel? Ez esetben tiszta szerencse, hogy szólódarabokkal nem lehetett pályázni...

Az esemény magas színvonalú megvalósításáért köszönet illeti a verseny kiíróit, a díjak felajánlóit, az elődöntő és a döntő zsűrijének a tagjait, a lelkes előadókat – és természetesen a zeneszerzőket.

UMZF 2009 zeneszerzőverseny - Dinyés Dániel, Dargay Marcell, Sáry Bánk, Bella Máté, Zombola Péter, Varga Judit, Horváth Balázs
Dinyés Dániel, Dargay Marcell, Sáry Bánk, Bella Máté, Zombola Péter, Varga Judit, Horváth Balázs
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Brian Hecht, Hiroyuki Kurogane, Szabó Zsolt, Veér Mátyás
a Hungarian Trombone Bootcamp 2019 fesztivál résztvevői

"Mi szól jobban egy harsonánál?"

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

20:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Duna Szimfonnikus Zenekar
"Budapest Gálakoncert"
13:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Szentpáli Roland, Lukács Gergely (tuba)
Budafoki Dohnányi Zenekar kamarazenekara
"Barokk Randevú '19"

20:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Najbauer Lóránt, Balogh Eszter, Szigeti Karina, Ódor Botond
Budafoki Dohnányi Zenekar
vez.: Hollerung Gábor
"Barokk Randevú '19"
J.S. BACH: Phoebus és Pán párviadala, BWV 201