vissza a cimoldalra
2020-05-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11497)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3876)
Marton Éva (777)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1943)
A MET felvételei (423)
Ilosfalvy Róbert (930)
Franz Schmidt (3605)
Kimernya? (3623)
Erkel Színház (10595)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4591)
Beverly Sills-"The All-American prima donna"-"America´s operatic sweetheart" (241)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4802)
Udvardy Tibor (224)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (170)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1423)
Balett-, és Táncművészet (6023)
Lisztről emelkedetten (992)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Recenzió helyett (Mahler: IX. szimfónia)
Heiner Lajos, 2003-01-06 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Mahler: IX. szimfónia Mahler: IX. szimfónia
Berlini Filharmonikus Zenekar
Claudio Abbado
DGG 471 624-2

Ha Ön, kedves Olvasónk, kritikát szeretne olvasni erről a CD-ről, kérem, klikkeljen arrébb.
Az ember nem tud kritikát írni a Kedveséről.

1986-ban hallottam először "élőben" Mahler Kilencedikjét. Korábban persze tanulmányoztam lemezről, de - be kell vallanom - nem volt rám olyan hatással, mint a Negyedik, vagy a "Titán" szimfónia.
A helyszín Budapest volt, a Kongresszusi Központ hangversenyterme, valamikor a nyár elején. Abbado vendégszerepelt - és itt cserben hagy a memóriám, hogyan is hívták akkor az együttest: Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar? Európai Ifjúsági Zenekar?
Abbado akkor (53 éves volt) életében negyedszerre dirigálta a darabot.
Véget ért az Adagio. Abbado szinte rábukott a karmesteri pulpitusra. Döbbent csend. Aztán néhányan elkezdtek tapsolni. A tetszésnyilvánítás spontán abbamaradt. Tapintható volt valamiféle kozmikus űr, valami leírhatatlan vákuum. Fél perc telt el? Kettő? Nem tudom. És aztán jött a tapsorkán.

Úgy bő két évre rá hallottam először a dirigenst későbbi "saját" zenekarával, a Berlini Filharmonikusokkal. A szünet után Brahms II. szimfóniáját vezényelte - korrektül, de minden emlékezetesség nélkül. Minden "együtt volt", csak semmi rendkívüli, megfoghatatlan, egyszeri nem történt.
És különösen nagy volt a kontraszt a zenekar egy pár héttel korábbi bécsi hangversenyéhez képest - ott Karajan dirigálta ugyanezt a Brahms-opust. Alig tudott bejönni a terembe, a kottatartókra kapaszkodott, sokhelyütt nem volt együtt az orkeszter, néhány zenésze láthatóan gonosz vigyorral figyelte kínlódását - és mégis, ott volt az az általam korábban csak lemezekről ismert "creamy" hangzás, ott volt egy karmesteróriás kisugárzása, nem Brahms ellenében vagy érte, hanem mellette.

Érthető talán, milyen izgalommal vártam valamikor 1993-ban vagy 1994-ben ezt a Mahler-szimfóniát Abbadoval és a Berliniekkel. És kaptam egy rutinos, szívtelen, ledarált interpretációt, Bécsben és Salzburgban egyaránt.
Akkor azt mondták: Abbado Karajan páratlan hangzású zenekarából egy újabb nagy amerikai orkesztert csinált. Perfektet, és karakter nélkülit.

Aztán jött a 2001-es Salzburgi Ünnepi Játékok, Abbado és együttese, és Mahler Hetedikje. Az első tételben egy olyan penetránsan durva gikszer a rezeknél, hogy végigúszott a Grosses Festspielhausban a felhördülés. S mégis, dacára ennek, a koncert a szezon etalonja lett, a csont-bőr Maestro megszállottként vezette együttesét, a nagyon ritka zweigi Sternstundek egyike született meg.

Aztán itt van ez a Mahler Kilencedik. Élő előadás, 1999 szeptemberéből, de csak tavaly került kiadásra.
Tegye meg a hivatásos zenekritikus, hogy összeveti Abbado korábbi változatával (Bécsi Filharmonikusok), vagy Karajan elképzelésével (itt a későbbi, koncertváltozatra gondolok). Vagy Bernstein koncepcióival (a Berliniekkel adott hangverseny felvétele hatalmas élményként lakozik bennem). A dolog pikantériája, hogy valamennyi, fent említett CD elérhető a Deutsche Grammophone gondozásában.

Meglepő módon ez az új lemez hangzásában nem tükrözi az időközben eltelt esztendőket. Egyetlen rövid részletet, az utolsó tételből a "Fließender, doch durchaus nicht eilend" jelzésűt választottam ki közvetlen összehasonlításra (Universal Edition Wien, 174. old.).
Abbado-1 nagyszerűen felépített, de kicsit hideg fejjel kalkulált. Abbado-2 jóval szenvedélyesebb (ez a zene Mahler talán utolsó nagy feljajdulása!), de Karajan a legmeggyőzőbb. Persze, az összevetés kissé igaztalan: Karajan, aki életében oly ritkán nyúlt Mahler zenéjéhez, a hetvenes évek végén lemezre vette ezt a szimfóniát, felejthetően. Aztán 74 évesen elvezényelte a Berlini Ünnepi Heteken, utána - ő maga nyilatkozta - nem mert többé hozzányúlni.

Nem, nem és nem. Nem írok véleményt erről az új változatról. Ami egyébként gyönyörű kiállítású. Kár, hogy összesen négy "track" a kereshetőség, a négy tétel kezdésének megfelelően.
Ám a több mint 81 perces CD-n végül is öt "track" van. Elnémul Mahler hárfája, döbbent, hideg csend - aztán, 39 másodperc elteltével eszmél a publikum, tör ki a tapsorkán.
Valahogy úgy, mint anno Budapesten.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1926 • Miles Davis, jazz-muzsikus († 1991)
1938 • Teresa Stratas, énekes
elhunyt:
1999 • Paul Sacher, karmester (sz. 1906)