vissza a cimoldalra
2020-07-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11532)
A csapos közbeszól (95)

Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Régizene (3418)
Pantheon (2694)
A MET felvételei (696)
Antonin Dvorak (199)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3971)
Opernglas, avagy operai távcső... (20521)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Lehár Ferenc (714)
Jazz (79)
Palcsó Sándor (298)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4863)
Radnai György művészete (59)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1978)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Morzsák és emlékek – Pernye András nagy látószögű objektíve
- zéta -, 2008-11-19 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Pernye András Nyolcvanadik születésnapját ünnepelnénk ma – az ötvenkettediket sem érte meg. Sosem találkoztam vele, mégis ismerem. Ismertem a tévéből, fejlődő kamaszként tátott szájjal csodálva elmés fejtegetéseit, és ismerem őt felnőtt fejjel összetalálkozva munkásságával. Pernye András a mindennapokban bennem él, hiszen nem múlik hét, hogy ne nyúlnék a polcra valamelyik munkájához. Segítségért, tanácsért, ötletért.

Országos ismertségű zenetudós volt, ahogy ma mondanák: médiasztár. Azt hihetnénk, közismertségét a televízió Ki mit tud?-jával szerezte, pedig dehogy. Abban a zsűriben sokan megfordultak, akikre mégsem emlékszünk olyan élesen. Azt a népszerűséget okos és szellemes, lebilincselően izgalmas magyarázataival, kommentárjaival szerezte. Pernye András meg tudta valósítani a csodát, egyszerre szólt zenészhez és közönséghez, bennfenteshez és kívülállóhoz, tanárhoz és diákhoz, villamoskalauzhoz és vasmunkáshoz, fejkendős paraszt nénihez és fővárosi polgárhoz. Könnyed hangon és lezseren, de mégis szakavatott módon. Kedvesen és sosem kioktatóan, de mégis elsöprően.

Könnyedségére Almási Miklós így emlékezett: „...e lezserség mögött milyen irtózatos munka, tudásanyag, csiszolás rejlett, azt a 'Pernye-jelenség' zsonglőrtechnikája tette láthatatlanná...”. (Előszó Pernye A nyilvánosság című kötetéhez, Zeneműkiadó, 1981.) Vajon mi volt e technika? Pernye a kulcsot maga adja meg, tanulmányaiban elrejtve.

Egyik írásában maga ajánlja az Olvasónak Egon Friedell osztrák (amúgy amatőr) történész Az újkori kultúra története című hatkötetes (és meghökkentően helytálló) munkáját. Pernye életében csak az első kötet jelent meg magyarul, nyilván németül jutott a többihez. Friedell példaértékű, összegző technikájú gondolkodása lehetett a minta. Pernye írásaiban is egymást érik az adott téma történelmi, zenei, képzőművészeti, irodalmi, filozófiai aspektusú érvei. Pernye nem csupán zenetudós volt, ezért minden kérdést más-más oldalról tudott megközelíteni, és ez jelentette legfőbb titkát. S ettől jutott tanulmányaiban megoldásra olyan esetekben is, amelyekben még a „legnagyobbak” is kapitulálni kényszerültek. Pernye András nagy látószögű objektíve szokatlan perspektívákat világított meg. Szemlélete, gondolatai, és persze fanyar stílusa máig hiány zenei életünkben.

Pernye meg tudta mondani, miért hallgatott el pályája csúcsán Gioacchino Rossini (A bel canto korszak tündöklése és hanyatlása), mitől lett Johann Sebastian Bach újra közkedvelt (A népszerű Bach), mitől izgalmas igazán Alban Berg (Alban Berg és a számok). Számomra negyedszázada a legfontosabb és legegyedibb munkája a zene keletkezését boncolgató terjedelmes írása, amit ő csak „vázlatnak” aposztrofált: A zenei ismétlés elmélete. Mai korunk problémáit előlegezte meg A hangfelvétel igazsága vagy a Gondolatok a hanglemez-összkiadásokról című munkáiban. Övé a magyar nyelven máig legizgalmasabb jazztörténeti kötet is (A Jazz), s első munkája (Puccini) kihagyhatatlan a komponista titkait kutatóknak és operarajongóknak egyaránt.

Pernye maga írja, hogy 1956-ban Szabolcsi Bence azzal engedte útjára a zenetudományi szak végzős hallgatóit, hogy a jó zenetudósnak három síkon kell egy időben működnie. 1. Ne hanyagolják el a mindennapok zenei művelését. 2. Írjanak tanulmányokat, melyekre szenteljenek életükből 1-3 évet. 3. Alkossák meg a Nagy Művet, életük főművét, melyre szánjanak minimum néhány évtizedet.

Pernye András a tévében, a rádióban, a Zeneakadémia tanáraként, a Magyar Nemzet zenekritikusaként, a Muzsika szakírójaként naponta jelen volt hangverseny- és operai életünkben. (E munkásságával az utókor sajnálatosan rosszul sáfárkodott, ilyen típusú írásainak összegyűjtött kiadásával még mindig adósok vagyunk.) Tanulmányai, rövidebb lélegzetű kötetei viszont itt vannak, s ha nem is jelennek meg gyakran, a könyvtárakban megtalálhatja őket – aki akarja.

Ne szépítsük, de azzal a bizonyos Nagy Művel Pernye bizony végleg adósunk maradt. Úgy hiszem, kereste a témát, s számos tanulmánya alapja lehetne, lehetett volna egy ilyen átfogó, grandiózus alkotásnak.

Pernye András tehát félkész pályaművet hagyott maga után – és hatalmas űrt. Valószínűleg magyar zenetörténész már sosem jut olyan ismertségre, mint ő. Maradnak nekünk a morzsák, meg az emlékek.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1924 • Carlo Bergonzi, énekes († 2014)
elhunyt:
1951 • Arnold Schönberg, zeneszerző (sz. 1874)
2004 • Carlos Kleiber, karmester (sz. 1930)
2014 • Lorin Maazel, karmester (szül. 1930)