Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

Mozart, a húzónév (Szonátaátiratok vonósnégyesre)

2008-11-03 10:18:33 Varga Péter

Mozart-szonáták átiratai vonósnégyesre MOZART: Három szonáta, K.Anh.166
Vonósnégyesre átdolgozta Johann André
G-dúr, Op.32 No.1
C-dúr, Op.32 No.2
F-dúr, Op.32 No.3

Tomasini Vonósnégyes

Hungaroton
HCD 32408

Manapság az átirat fogalma – néhány nagy virtuóz előadási darabjától eltekintve – jóformán csak több hangszerre írt művek zongoraletétjét fedi, amely a könnyebb tanulmányozást teszi lehetővé. Amikor 1793-ban Johann André kiadta Mozart G-dúr zongoratriójának, a C-dúr és az F-dúr négykezes zongoraszonátáinak általa vonósnégyesre hangszerelt változatát, e számunkra már furcsának tűnő húzásnak valóban az lehetett az értelme, hogy olyan amatőr formációk is előadhatták ezeket a darabokat, amelyek éppen nem kedvelték az eredetileg kívánt hangszer-összeállításokat, Mozartot viszont igen.

Jobban megismerhették a zeneszerzőt. Végül is ez egy boldog kor volt, a zeneértők alaposabban mélyedtek így el egy műben, hiszen játszották, nem pedig hallgatták azokat. Ez mindig szem előtt tartandó, ha ma szemrevételezzük az ilyesfajta átiratokat.

De miért legyen ez lemezen érdekes itt és ma, nekünk? Csak azért, mert egy üzleti vállalkozás (legyen az maga egy professzionális vonósnégyes, vagy a lemezcég, amely felvételüket kiadja) különlegessége révén figyelemre méltó projektet akar futtatni? Bizony, az eredeti kvartettekkel teli a piac. Mozart pedig még átdolgozva is jobb név, mint például... maga Tomasini? Illetve – Haydnt leszámítva – bárki más abból a korból?

André nem végzett rossz munkát – bár például a trió átiratában bizonyos futamokon hallataszik, hogy azokat szerzőjük kifejezetten zongorára szánta, így hegedűn kissé idegenül hatnak –, valóban hű maradt az eredetei textúrákhoz. Egyenlően oszlik el a játszanivaló a négy nyirettyűs közt, és tán Mozart sem tiltakozott volna az átiratok ellen, de ezeket a témákat használva biztos másképp komponált volna vonósnégyesre.

A Tomasiniről elnevezett formáció sem dolgozott rossz eredménnyel. Egységes a – bélhúros hangszerektől megszokott – hangzás, tisztán, stílusosan játszanak. A kísérőfüzet Goethét idézi, aki a vonósnégyest négy intelligens ember párbeszédéhez hasonlította. Jelen felvételről tán ez hiányzik a legjobban. Mintha nem párbeszédeket, csak okosan előadott monológokat hallanánk.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.