Az Oltáriszentség alapításának ünnepén (Schola Hungarica – Delectamentum)

Schola Hungarica
Delectamentum
BMC
BMC CD 140

Az Úrnapja kiemelkedő főünnep a katolikus hívek számára. A hagyomány szerint Krisztus maga adta tudtul kívánságát egy látomásban lüttichi Szent Julianna szerzetesnőnek: a látomás szerint a Megváltó óhaja volt, hogy a hívek külön ünnepen emlékezzenek meg az Oltáriszentség nagycsütörtöki alapításáról. A liturgikus magyarázat az, hogy a Nagyhéten, Krisztus misztériumának ünneplésekor nem emelkedik ki külön az Oltáriszentség tisztelete. Márpedig az eukharisztia a katolikus szentségi élet középpontjában helyezkedik el.

Krisztus szent testének és vérének ünnepét, vagyis a magyar szóhasználat szerint az Úrnapját végül IV. Orbán pápa rendelte el 1264-ben (a skolasztika fénykora ez), és a húsvéti ünnepkör után, a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön kapott helyet a liturgikus naptárban. (Magyar szokás szerint az Úrnapját a következő vasárnapon tartjuk.)

IV. Orbán pápa kiváló érzékkel a kor (és talán az egész érett középkor) legnagyobb tekintélyű teológusát, Aquinói Szent Tamást bízta meg az úrnapi liturgikus szövegek komponálásával. Neki köszönhető, hogy a domonkos kolostorokban gazdag hagyománya alakult ki az úrnapi liturgikus dalok éneklésének.

A zenei anyagban változás tapasztalható a korábbi középkori művekhez képest: igaz, egyes korábbi dalokat átvettek, és beillesztettek a liturgiába, a domináns azonban mégis a gregoriántól távolodó, a késői középkor dallamos szakrális muzsikája.

A Szendrei Janka és Dobszay László vezette Schola Hungarica új lemezén ebből a gazdag tradícióból válogat. A korong anyaga két részre osztható: az első rész a kor zsolozsmahagyományát, ezen belül is a domonkosok által szerzett és feljegyzett dallamokat eleveníti fel. A válogatás érdekessége, hogy európai áttekintést igyekszik adni: a források között esztergomi kódex, valamint cseh és bécsi könyvek szerepelnek, de felcsendül az őskeresztény Te Deum is, a domonkosok variációi szerint. A második részben a mise általánosan elfogadott énekei hangzanak el.

Az anyag szép, gondosan szerkesztett, és színvonalas, ahogy azt már a Scholától megszokhattuk. Egyetlen apróságon akadhatunk csak fel: az időzítésen. Az énekegyüttes legutóbbi lemeze, amelyen Szent Mihály- és Szent Márton-napi vesperásokat rögzítettek, az őszi időszakban, nem sokkal a vonatkozó ünnepek előtt látott napvilágot. A mostani, Delectamentum című CD azonban fél évvel megelőzi az Úrnapja ünnepét. Ennek, persze, valódi jelentősége nincs, így legalább Húsvét után már ismerősként hallgathatja az érdeklődő a rögzített műveket.