Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Legyen a zene a kolbászoké!

2008-09-29 08:02:00 -krl-

\"Legyen Amikor a Monty Python csoport elkészítette Az élet értelme című filmjét, Terry Jones úgy nyilatkozott, ezt az alkotást a halak számára forgatták, mert rájöttek, hogy ha sikerrel mutatkoznak be a vizek lakóinak, elsőként vethetik meg lábukat egy új, hatalmas, telítetlen, és minden bizonnyal jelentős haszonnal kecsegtető piacon.

Valami ilyesmi járhatott a fejében annak a négy muzsikusnak is, akik elvállalták, hogy a németországi Tegut nevű cég gyárában kolbászoknak fognak muzsikálni. Pythonékkal ellentétben ez esetben szó sincs viccről, a hírt a múlt héten röpítették világgá az ügynökségek. A felkérés a gyár igazgatójától érkezett, aki szerint jobb ízük lesz a kolbászoknak, ha érésük során Mozart- és Beethoven-vonósnégyesek szólnak. A kvartett tagjai tisztában vannak azzal, mi vár rájuk. Mint mondták, nem számítanak nagy sikerre, még kevésbé visszatapsolásra. (Vélhetőleg a szerződés aláírásakor azt is bekalkulálták, hogy a jövőben esetleg Kolbászkvartett gúnynéven tartják őket számon, és előfordulhat, hogy egy darabig ki lesznek téve a kolbászjogi aktivisták támadásainak.)

A gyár igazgatójának döntését nem tartom meglepőnek - mindenki abban hisz, amiben akar, ráadásul egy efféle ötlet hatalmas reklámértékkel bír, arról nem is szólva, hogy mire a boltokba kerül egy ilyen módon érlelt kolbász, nem csak némi kultúra rakódik rá, hanem a zenés felár is.

Hanem: hol marad a híres német alaposság?
A jobb íz érdekében kolbászoknak muzsikálni - ez csak tüneti kezelés.
Ahhoz, hogy a végtermék ízletesebb legyen, a kellemes harmóniák adagolását már korábban el kell kezdeni. Akkor, amikor a kolbász még csak sertés formájában röfög naphosszat.
Mozartot a malacoknak, gyöngyöt a disznók elé, hadd szokják, fejlődjön esztétikai érzékük, finomodjon a husika!

De menjünk csak tovább, hiszen nem biztos, hogy pusztán akusztikai úton, mezei fülbeöntéssel elérhető a kívánt eredmény. Sokkal célravezetőbb lehet, ha a nemes muzsika a táplálékbevitel és a tápanyag-lebomlás kitaposott ösvényén áradva épül be a derék haszonállatok szervezetébe (még akkor is, ha ezt most némi képzavargással fejeztem ki).
Ültessük tehát a vállalkozó kedvű muzsikusokat egy nagy vályúnyi moslék elé, aztán, nosza, nyomjanak valami varázslatos Beethovent.

Persze ez így, ebben a formában elvileg megvalósíthatatlan, hiszen tudjuk, EU-országban már tilos a sertéseket moslékkal táplálni. Ha azonban az ételmaradékot nem elegyítve, hanem fogásonként tálaljuk a malacoknak, akkor már nem érheti szó a ház elejét.

Viszont így eljutunk egy klasszikus felálláshoz: a család étkezik, s a falatozás közben, diszkréten a háttérbe húzódva, vonóskvartett muzsikál.

És akkor minden a helyére zökken: az emberek jóízűen elfogyasztják a zenével érlelt kolbászt, a maradékot a malacok kapják, belőlük némi kellemetlenség után kolbász lesz, melyet az emberek jóízűen elfogyasztanak, a maradékot a malacok kapják...

Közben pedig áthat mindent a zene, létrejön az örök körforgás, amelynek így mindannyian részesei leszünk, helyreáll az egyensúly, s a muzsika megteremti a világmindenség tökéletes harmóniáját.
Amely harmónia csak akkor válhat még tökéletesebbé, ha időnként helyet kap benne némi hülyeség - például egy hír a gyárról, ahol a kolbászoknak vonósnégyes muzsikál.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.