Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Záródik-e a kör? (Torroba, Bécs, Domingo)

2008-07-24 17:37:00 Heiner Lajos

2008. július 16.
Bécs
Theater an der Wien

TORROBA: Luisa Fernanda

Federico Moreno Torroba 1932-ben bemutatott háromfelvonásos zarzuelája különösen jelentős Plácido Domingo számára. Egy interjúban arról beszélt, nagyon régóta óta ismeri a darabot – szülei énekelték turnén Luisa és Vidal szerepét, Mexikóban történt, hogy a tenorista megbetegedett, s Placido ugrott be Javier tenorszerepébe – korábban csak baritonszólamot énekelt.

Jóval később lemezre is vette, de színpadon később a darabból csak Vidal Hernandót alakította – Milánóban, Washingtonban, Madridban és Los Angelesben, vagy negyedszázszor. A magas baritonszólam kiválóan megfelel a művész jelenlegi hangi kondíciójának – Manrico, Otello, Faust már nem jöhetnek szóba, de az alacsonyabb láge kényelmes Domingo számára.

Mi az, hogy kényelmes! Szinte természeti csoda, mennyire intakt még a hang, „hivatalosan” is hatvannyolcadik évében, milyen fénye van, mekkora a volumen – éteri pianóktól mellbevágó fortékig, s persze a frazeálás hihetetlen eleganciája. Második felvonásbeli áriája után őrjöngött a Ház.

Felfedezésszámba ment Israel Lozano (Javier), egészséges, szép színű tenorhang, biztos magasságokkal, néha akadt csak olyan érzésem, hogy kissé forszíroz. És megható volt nézni, ahogy Domingo gratulál a fiatal pályatársnak, átöleli, látható örömmel osztozik sikerében.

Patricia Petibon (Carolina) kis csalódást okozott, nem hozta azokat a sztratoszférikus, tiszta magasságokat, melyeket a Mezzo TV-ben tapasztaltam tőle (azaz: nem egy Damrau, vagy egy fiatal Dessay). A címszerepben Maria José Montiel, a hang szép, a szerepformálás talán túlságosan verista.

Emilio Sagi rendezése, díszletei passzolnak a történethez, akárcsak Josep Caballé-Domenech szenvedélyes dirigálása (közreműködött a Bécsi Rádió Szimfonikus Zenekara).

Ja, a történet?
1868-ban vagyunk, Madridban, a monarchisták és a republikánusok küzdelmei idején. Vidal és Javier küzdenek Luisáért, úgy tűnik, előbbi van nyerő helyzetben, de rádöbben, a szerelem ereje ellen semmit nem lehet tenni, és átengedi a lányt a másik férfinak.
Az egyszerűcske történetet Torroba fülbemászó románcokkal, áriákkal, tüzes táncokkal kelti életre.

Hatalmas siker.
Tehát bezárulni látszik a kör? Több mint fél évszázada történt az a bizonyos debütálás tenoristaként.
Ötvenkét éve.
Döbbenetesen sok idő.
S mégis, ezen az estén Domingót látva-hallva hiszem, hogy ez a kör még mindig csak úgy kétszázhetven fok körül tart.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.