\"Nekem ez a felkérés komoly előrelépés\" (Kollár Imre, a MÁV Szimfonikusok új művészeti vezetője)

A MÁV Szimfonikus Zenekar élén Gál Tamást váltó művészeti vezetővel, Kollár Imrével eddigi pályájáról, vidék és főváros viszonyáról, a MÁV Zenekar jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.

   - Tizenkét esztendőt töltöttél Debrecenben, ami egy zenekar életében igazán hosszú idő. Most tizenkét év után átveszel egy másik zenekart, amelyiket az eddigi karnagya két évtizedig irányított. Miért érezted szükségét a változásnak?

   - Akármilyen zenekarnál eltölteni tizenkét (vagy húsz) évet, az tetemes idő. Itt olyanokról beszélünk, hogy például már huszadszor vezénylem ugyanazoknak a Beethoven Hetediket. Azt hiszem, ennyi idő után egy új közeg, új hangszeresek, új kollégák jobban tudják inspirálni az embert. Manapság, különösen Nyugaton egy hároméves vagy ötéves szerződés után az emberek szeretnek továbbállni. Én inkább azt gondolom, hogy egy másfajta munkával hosszú távon nagyobb eredményeket lehet felmutatni. Elég csak Széll György vagy Ormándy Jenő zenekarvezetői munkásságát nézni...

   - Vagy Mravinszkijét, aki 56 esztendeig irányította Leningrádi Szimfonikusokat...

   - Hát ehhez Mravinszkijnek kell lenni, elképesztő zseninek, hogy az ember ilyen távon szinten tudja tartani magát, másrészről szükséges, hogy tradíciója legyen az együttműködésnek. Azt gondolom, a mi esetünkben egy ilyen változás egészséges dolog. A másik, ami Magyarországra jellemző, hogy vidékről Budapestre jönni egy óriási lépés. Én Debrecenben akármilyen zenei színvonalat csinálhattam, akármilyen vendégeket, szólistákat hívhattam le, talán még a magyar szakmát sem igazán érdekelte, pláne nem a külföldit. Volt, hogy egy menedzser iderepült Amerikából, de Budapestről Debrecenbe már nem jött le. Külföldi optikával nézve Magyarországon csak Budapest pulzál. Nekem ez a felkérés presztízs és lehetőség szempontjából nagyon komoly előrelépés.

   - Mennyire ismered a MÁV Zenekar csapatát?

   - Évente, kétévente koncerteztem velük az elmúlt érában, de ez nem az az ismeretség, amire szükség van. Egy vezető karnaggyal olyan a kapcsolat, mint egy házastárssal, a vendégkarmester meg csak egy szerető, aki az esemény után hazamegy. Április elején tudtam meg, hogy szeptembertől én lehetek a művészeti vezető, azóta rendszeresen bejárok ide. Így az elmúlt két hónapban sokkal jobban megismertem őket, mint korábban bármikor.

   - Mennyire nehezíti a helyzetedet, hogy a zenekar a szimpátiaszavazáson nem melletted voksolt?

   - Azt hiszem, ez olyan kérdés, amivel nem kell foglalkozni, így nem is foglalkozom vele. Nem arra van szükség, hogy engem szeressenek, hanem arra, hogy velem jó koncerteket adjanak. Az emberek alapvetően félnek a változásoktól. Tudom, hogy engem a szakmai hírem a szigorúbb karmesterek közé sorol, így nem okozott meglepetést, amiért nem fogadtak kitörő lelkesedéssel.

   - Milyen a kapcsolatod Gál Tamással?

   - Nagyon jó. Engem Tamás még tanított a főiskolán. Amikor én ötödéves voltam, akkor került oda tanársegédként Lukács Ervin mellé. Többször vezényelt Debrecenben, én is nála, azaz itt. Mostanság rendszeresen leülünk, és beszélünk a zenekarról.

   - A MÁV Zenekar híres, vagy hírhedt arról, hogy időnként anyagi problémái vannak. Mennyire befolyásolja ez az elkövetkezendő évek terveit?

   - Úgy látszik, nagyon kevesen tudják, hogy a MÁV vezetősége, a fenntartó három éve átnézte a zenekar működését, és úgy találták, hogy túl nagy a létszám. Ez akkor 102 fő volt, számos más zenekar 70-80 fővel működik. Kiadták, hogy ezt a létszámot el kell érni, s elég humánusan hagytak rá három esztendőt. Ennek a folyamatnak a végén vagyunk, és amikor az igazgató letette a MÁV-vezetés elé a leépítés tervét, akkor a fenntartó addig soha nem látott módon megemelte a költségvetést, és hároméves támogatási szerződést írt alá. Ez véleményem szerint nagyon pozitív gondolkodásra vall. Úgyhogy közel sincs olyan rossz helyzetben a MÁV Zenekar, mint ami a sajtóból lejön. Örülök, hogy a fenntartó hozzáállása ilyen. Más kérdés, hogy kinek nincsenek gondjai ma a magyar kultúrában?

   - A MÁV Zenekar műsorszerkezete erősen a XIX. század zenéjére épült az elmúlt időszakban. Akarsz ezen változtatni?

   - A zenekarnak nagyon erős és hűséges, s a szó legnemesebb értelmében tradíciószerető közönsége van. Ezt mindenképpen tolerálni kell a műsorpolitikában. De az első dolgom volt, hogy lekértem az elmúlt hat év műsorát, és kijelöltem a \"fehér foltokat\". A Művészeti Tanács előtt is erről beszéltünk. Mindenképpen szeretném a meglevő kört bővíteni, de csak azon a határon belül, amit ez a tradicionális közönség szívesen fogyaszt.

   - Mondasz példát?

   - Szeretnék a klasszikusokhoz visszanyúlni, Haydnhoz, Mozarthoz, ahol nem lehet \"lapítani\", ahol ki kell játszani mindent, ami persze kényes, és sok gyakorlást igényel.

   - Továbbra is fenn akarod tartani, hogy a koncertjeitek mintegy felét a vezető karmester dirigálja, s a többin osztoznak a vendégek?

   - Nehéz megtalálni a pontos arányt, de ez közelíti az ideálist.

   - Mi lesz az első koncerted műsora?

   - Schubert III. szimfóniája, Rózsa Miklós Hegedűversenye (azt hiszem, még sosem adták Magyarországon, pedig Heifetz mutatta be annakidején), majd Beethoven IV. szimfóniája. Azt gondolom, ez magért beszél.