Virágcsokor helyett (Válogatás hölgyek kompozícióiból)

A zeneirodalom eddigi történetének legnagyobb óriásai kétségtelenül férfiak voltak. Bár minden korszakból ismerünk értékes zenéket komponáló hölgyeket, műveikkel az átlag koncertjáró közönség alig találkozik.

Pedig - ha jelentőségükben Mozarthoz, Beethovenhez vagy Bartókhoz mérhető óriások eddig nem termettek is a hölgyek között - sokkal több remeket alkottak, mint amennyi a ma szokásos repertoáron szerepel.

Ennek bizonyítására gyűjtöttem össze (teljesen szubjektív válogatással) néhány példát, s nyújtom át most szeretettel ezt a kis válogatást, Nőnapra - virágcsokor helyett.

Kezdjük az európai zene kezdeteinél. A XII. századi zene alighanem legreprezentánsabb képviselője Hildegard von Bingen (1098-1179), aki a középkori misztika egyik legnagyobb alakja. Már kisgyerek korában látomásai voltak, ezért szülei a disibodenbergi Szent Benedek rendi kolostorba adták, amelynek 1136-ban vezetőjévé választották. Később Bingen közelében új kolostort építtetett.
Sokoldalúságát jellemzi, hogy - mai szóhasználattal - orvos, pszichológus, biológus és botanikus is volt. Zenei képzésben nem részesült, komponálni csak az 1140-es években kezdett, amikor először érzett késztetést arra is, hogy leírja látomásait. Mintegy tíz évvel később rendezte addigi műveit a Symphonia harmoniae caelestium revelationum ciklusba.

Éteri tisztaságú zenéi közül hallgassuk meg a De Confessoribus című antifónát!

Lépjünk nagyot az időben! A romantika nagy szerzőjének Felix Mendelssohnnak rajongva szeretett nővére, Fanny Mendelssohn (1805-1847) rendkívül tehetséges zenész volt, édesapja azonban inkább csak megtűrte, semmint támogatta leánya zenészi ambícióit.
Nagyrészt ennek a szülői hozzáállásnak a következménye lehetett, hogy hosszú éveken át viaskodott önmagával: kiléphet-e nő létére a nyilvánosság elé, vagy szerényen meg kell húzódnia öccse árnyékában?
Néhány dalát Felix neve alatt tette közzé. Utolsó éveiben kezdett - nagyrészt férje, Wilhelm Hensel festőművész bátorítására - saját nevén publikálni. Sajnos, korai halála megakadályozta a teljes kibontakozásban.

Az 1847-ben komponált Zongoratrió második tétele (Lied: Allegretto) meggyőzhet mindenkit zenéjének szépségéről.

A francia Louise Farrenc (1804-1875, sz. Dumont) lényegesen hosszabb életet kapott a sorstól, alkotó korszaka azonban rövid volt: egyetlen gyermekének (leánya szintén kiváló zongorista és tehetséges zeneszerző volt) halála után, azaz 55 éves korától már nem komponált. Életében nagy sikere volt, műveit Európa-szerte játszották, azután lassan feledésbe merültek.
Pedig óriási mesterségbeli tudással, kiemelkedő invencióval rendelkezett. Talán egyetlen gyengéje, hogy semmi forradalmian újat nem alkotott, mindvégig a nagy bécsi zeneszerzők (főként Beethoven és Schubert) útját járta. Ne feledjük: ugyanezen időben honfitársa, Berlioz már sokkal merészebb tájakra kalandozott.

Hallgassunk bele III. szimfóniájának kezdésébe: ugye, hogy akár valamelyik nagy bécsi mester is komponálhatta volna?

A zenebarátok körében sokkal ismertebb Clara Schumann (1819-1896, sz. Wieck) neve, igaz nem annyira zeneszerzői munkássága, hanem inkább férje iránti legendás - az apa, a zongorakereskedő Friedrich Wieck hatalmas ellenállását legyőző - szerelme, s Brahms iránta érzett mély vonzalma révén.
Előadóművészként is kiváló volt, kortársai a zene főpapnőjének nevezték, első nyilvános koncertjét 11, az utolsót 71 évesen adta. Csodálói közé tartozott Goethe is. Zongoradarabjai a romantika legszebbjei közé tartoznak, több rövid műve Chopin világával rokonítja.

Az itt mellékelt G-dúr mazurka sokak számára ismerősnek tűnhet: főtémáját férje, Robert Schumann átvette a Davidsbündlertänze kezdéséhez.

A brit tábornok leányaként született Ethel Smyth (1858-1944) az egyik legkülönösebb zeneszerző volt. A kor női egyenjogúsítási mozgalmainak lelkes vezéralakja, tüntetések harcos vezetője, akit nem egyszer rendőrök állítottak elő. S közben ez a társadalmi konvenciókra fittyet hányó hölgy nagyon szép, de teljesen hagyománytisztelő, "viktoriánus" későromantikus zeneműveket alkotott.
Miséjének nagy sikerű második előadása után a pályáját zenekritikusként kezdő G. B. Shaw így köszönti: "Az Ön zenéje gyógyított ki mindörökre abból a téveszméből, hogy asszonyok nem tudják elvégezni a férfiak munkáját a művészetekben...", s befejezésül hozzáteszi: "Az Ön zenéje férfiasabb, mint Händelé".

Hallgassunk bele D-dúr miséjébe, az utolsóként felhangzó Gloria tétel kezdésébe (nem tévedés, a szerző ragaszkodott hozzá, hogy - a liturgiával mit sem törődve - a szerinte legsikerültebb résszel érjenek véget az előadások)!

Nem tudom eltitkolni, hogy Lili Boulanger (1893-1918) zenéjével elfogult vagyok. Úgy érzem, ő minden idők egyik legtehetségesebb zeneszerzője volt.
Alig több mint 24 évet kapott a sorstól, annak is nagy részét betegségével küzdve töltötte. Rövid élete során mégis csodálatos kompozíciók sorát alkotta, sőt ilyen fiatalon is már hamisítatlan, egyéni hangon szólalt meg. Ő volt az első hölgy, aki (19 éves korában) elnyerte a Római-díjat. A zeneszerzés mellett énekelni tanult, zongorázott, hegedült, gordonkázott, hárfán játszott.
Korai halála az egyetemes zenetörténet nagy vesztesége.

Nehéz gazdag terméséből mindössze kétpercnyit kiválasztani, de megpróbálom az olvasókat a fenségesen szép 130. zsoltár rövid részletével meggyőzni arról, hogy Lili Boulanger zenéjének sokkal nagyobb helyet kellene elfoglalnia a koncertrepertoárban.

A Tatárföldön született (s 1992 óta egy Hamburg melletti kis faluban élő) Szofia Gubajdulina (*1935) munkássága már életében világszerte ismertté vált. Hozzájárulhatott ehhez a vallásos-misztikus témák iránt fogékony szovjet szerző pikantériája, vagy a művészete iránt elkötelezett Gidon Kremer segítsége (elsősorban az Offertorium című hegedűverseny előadásaival) - de mindez mit sem érne a nagyszerű alkotások nélkül.
Az utóbbi években számos művét Magyarországon is előadták, 2005-ben az ő darabjai alkották a Pannonhalmi Művészeti Fesztivál gerincét. Ekkor nyilatkozta Rácz Juditnak (Muzsika, 2005. november): "Engem főképpen a hangzás, annak végtelen sok tulajdonsága bűvöl el."

Az érdekes, izgalmas hanghatások iránti vonzódását jól szemlélteti a 2. vonósnégyes egy részlete.

Hosszú alkotói életet kapott Galina Usztvolszkaja (1919-2006), de nagyrészt a rendszerhez nem illeszkedő személyisége megakadályozta abban, hogy a Szovjetunió ünnepelt komponistája legyen. Különös, zárkózott természetű szerző volt, nyilatkozatokat nem adott, alig mutatkozott a nyilvánosság előtt. Mestere, Sosztakovics természetesen azonnal észrevette rendkívüli tehetségét: "Biztos vagyok benne, hogy zenéje világszerte ismertté válik, értékelni fogják mindazok, akiknél az őszinteség a zene alapvető eleme".
Zenéje hihetetlenül tömör: többnyire egyszerű témák, hangfürtök felrakásával építkezik. Ugyanakkor kompozícióinak van egy misztikus vetülete is, ha nem is abban az értelemben vallásos, mint Gubajdulina. Ő maga így nyilatkozik erről: "Műveim liturgikus értelemben nem vallásosak, de vallásos érzülettel telítettek, és - azt hiszem - legjobban egy templomban hangoznak".

Az Ötödik zongoraszonáta egy részlete utolsó zenei idézetünk:

S legyen a befejező idézet is Usztvolszkajaé: "Különbséget tehetünk férfiak és nők által írt zene között? ... Az én véleményem az, hogy ilyen osztályozást nem szabad megengedni!"

Ennek szellemében bízzunk abban, hogy néhány évtized múlva már valóban feleslegesek lesznek az ilyen nőnapi írások, mert a koncerttermekben úgy fele-fele arányban lesznek a hölgyek és urak alkotta szebbnél szebb új művek bemutatói.

A hanganyagok forrásai:

Hildegard von Bingen: De Confessoribus
Sequentia - Ensemble for Medieval Music
DHM GD77020

Fanny Mendelssohn: Piano Trio in D minor, Op. 11
Diana Ambache (piano), Sophie Langdon (violin), Susan Dorey (cello)
BBC MM45

Louise Farrenc: 3. szimfónia
Radio Philharmonie Hannover des NDR
dir. Johannes Goritzki
cpo 999 603-2

Clara Schumann: Soirées musicales, Op. 6, No. 5: Mazurka
Konstanze Eickhorst (piano)
cpo 999 132-2

Ethel Smyth: Messe in D
Catriona Smith (sopran), Helene Schneidermann (alt), Scott MacAllister (tenor), Andreas Macco (bass)
Philharmonia Chor Stuttgart
Württembergische Philharmonie Reutlingen
dir. Helmut Wolf
audite 97.448

Lili Boulanger: Psaume 130: Du fond de l'abîme
Ann Murray (mezzo-soprano), Neil MacKenzie (tenor)
City of Birmingham Symphony Chorus
BBC Philharmonic
dir. Yan Pascal Tortelier
CHAN 9745

Sofia Gubaidulina: String Quartet No. 2
The Danish Quartet
cpo 999 064-2

Galina Ustvolskaya: Sonata No. 5
Markus Hinterhäuser
col legno WWE 1CD 20019