vissza a cimoldalra
2018-05-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60798)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2525)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Élő közvetítések (7195)
Momus-játék (5488)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2731)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (842)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (711)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1406)
Franz Schmidt (3126)
Udvardy Tibor (185)
Miller Lajos (60)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (324)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Snétberger - CD-n és DVD-n
Flór Gábor, 2008-02-28 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

A közelmúltban Snétberger Ferencnek két új felvétele is megjelent: egy CD, melyen Marcus Stockhausennel zenél, és egy DVD, melynek anyaga a Veszprémi Ünnepi Játékok koncertjein készült - itt szólóban, valamint Arild Andersen, Paolo Vinaccia, illetve Bobby McFerrin partnereként látható-hallható.

Streams Streams
Snétberger Ferenc - gitár
Marcus Stockhausen - szárnykürt, trombita
Enja Records
ENJ-9511 2

Snétberger Ferenc új lemeze duólemez, méghozzá egy egészen különleges duó: trombita (szárnykürt)-gitár. Persze, aki ismeri Snétberger munkásságát, nem lepődik meg, hiszen tudvalevő, hogy nagyon szereti a duó formációt, nagyon sok művésszel hallhattuk már így fellépni, csak néhány név közülük: Paolo Fresu, Arild Andersen, Howard Levy, Bobby McFerrin, Tony Lakatos, Dés László.

Marcus Stockhausen, aki ezen a lemezen partnere, igen sokoldalú zenész, legyen akár klasszikus, kortárs zene, vagy jazz, mindegyik világban otthon érzi magát. Közelmúltban elhunyt édesapja, Karlheinz Stockhausen is több művet írt számra, sokat is dolgoztak együtt. Eddigi pályafutása alatt több mint ötven lemezen szerepelt, mint szerző vagy előadó, esetleg mindkettő egyszerre. Snétberger Ferenccel is már nagyon régóta játszik együtt különböző formációkban, és csodálatos duófelvételeket is hallhattunk már tőlük, a For My People lemezen. Egyenes következménye volt "előéletüknek", hogy végre elkészítsenek egy lemezt, amelyen ketten játszanak. Írhatnám azt is, hogy ennek a lemeznek az elkészítése elkerülhetetlen volt. Vagy használhatnám a "szükséges" szót is, ha helye lenne ennek a szónak a művészetben. Mindenesetre nagy hiba lett volna, ha ők nem így gondolják.

A lemez régebbi számok feldolgozását, valamint új kompozíciókat egyaránt tartalmaz. A két művész hihetetlen összhangban alkot, olyan mértékben képesek egymás gondolatait átvenni, fejleszteni, aztán visszailleszteni a közös műbe, amilyet ritkán hallani. Hallhatóan teljesen más világot képviselnek, mások a belső indíttatásaik, és mégis, amikor a hallgató azt gondolná, hogy pontosan tudja, melyik darabot ki írta, rájön, hogy szó sincs róla: a számok nagy része közös alkotás, négyet jegyeznek csak külön, de az a négy éppen hogy nem tartozik a könnyen beazonosíthatóak közé. Tulajdonképpen két nagyon markáns, jellegzetes zenei világból alakítanak egy harmadikat, és ez a lemez egyik legnagyobb különlegessége: a teljes összhangban végzett alkotói munka, ami minden pillanatán átsüt. Nem is igazán lehet egy-egy számot kiemelni (ez persze Snétbergernél eléggé megszokott): a tíz sajátos hangulatú darab mindegyike gyöngyszem.

A lemez egész világa kicsit melankolikus, elgondolkodó és elgondolkodtató. Persze végig jelen van a Snétbergerre oly jellemző tűz, de most inkább csöndesen lobog, és ezt a csöndes lobogást szépen egészíti ki Stockhausen kristályfinomságú trombita- és szárnykürt-játéka. Talán ami a legjellemzőbb az egész lemezre, hogy a zenét valamiféle öröm hatja át. Nem harsány, kirobbanó, hanem csöndes, állandó öröm.

A borító, a booklet és a korong kivitele tökéletes: jó kézbe fogni, érdemes megnézni, hangulatában is illik a korongon hallható zenéhez. (Jó ötletnek tartom, ha az egy cégnél megjelenő lemezek egy előadó esetében hasonló hangulatvilágot követnek megjelenésükben is, van ennek egyfajta jó üzenete.) És aminek különösen örültem, hogy a magyar címek magyarul maradtak a borítón, pedig pont Snétberger Ferenc lenne az a művész, akinél indokolt lehetne, hogy mindent "külföldiül" írjon, hiszen Németországban él, és a lemezeit is az Enja adja ki.
Furcsa dolog ilyesmit írni egy kritikában, meg olyan elcsépelt is, sajnos elhasználtuk a szót, de nem tudok mit csinálni, csak ez jut eszembe: ez a lemez egészében szép.

* * *

Solo - duo - trio Solo - duo - trio
Snétberger Ferenc - gitár
Bobby McFerrin - ének
Arild Andersen - bőgő
Paolo Vinaccia - dob, ütőhangszerek
Proartissimo

Snétberger Ferenc új DVD-je a Veszprémi Ünnepi Játékokon 2004-ben és 2005-ben adott koncertjeiből készített válogatás. Mint a címe is mutatja, szóló-, duó-, és triófelvételek hallhatók, láthatók rajta.

A szólóról tulajdonképpen nem nagyon tudok mit írni. Snétberger Ferenc az a művész, aki képes arra, hogy egy szál gitárral órákon át lekössön egy több száz, akár több ezer fős közönséget, úgy, hogy semmi extrát nem ad hozzá (nem sokat konferál, nem ugrál, nem csinál műsort), "csak" muzsikál. De azt úgy teszi, hogy nincs olyan koncertje, amikor azt tudnám mondani, na, most már pont elég volt. És egyre jobb lesz: muzsikája az évek múltával egyre mélyül, gazdagodik.

A duó Bobby McFerrinnel különleges alkalom volt (bár nem először játszottak együtt, hiszen Spanyolországban és Olaszországban is léptek már föl így), egy spontán "összeülés", ami igen emlékezetes volt, és szerencsére most már azok is élvezhetik, akik nem voltak jelen a helyszínen. Teljesen szabad improvizációról van szó, láthatóan nem próbáltak a fellépés előtt, hanem csak leülnek, és muzsikálnak. Ilyen bátorságot és könnyedséget csak a legnagyobb művészek engedhetnek meg maguknak, mert bár a jazz alapeleme a rögtönzés, a teljes szabadság nem mindig eredményez művészi alkotást. Ebben az esetben azonban két kiválóan rögtönző, egymásra hangolódni tudó művész közös örömzenéjét hallhatjuk, és az ebből születő "eredemény" is felemelő, hiszen egy mű születését látni különleges élmény. A számok címe sem más, csak ennyi: Improvizáció.

A felvételen szereplő trió talán Snétberger pályafutásának legtökéletesebb formációja. Amikor évekkel ezelőtt először hallottam őket, már akkor is úgy éreztem, hogy megtalálta a zenekarát: mind a bőgős Arild Andersen, mind az ütőhangszeres Paolo Vinaccia tökéletes társai Snétbergernek. Ez a formáció, kicsit durva hasonlattal, olyan, mint a Beatles, csak a jazzben. Bármelyik tagot kihúznánk belőle, az már nem lenne ugyanaz. A három muzsikus hangzása, gondolatvilága, mondanivalója olyan mértékben összecseng, ami ritka különlegesség a jazz világában. Mondhatni, egy srófra jár az agyuk, együtt gondolkodnak a zenében, és bár teljesen más kulturális közegből, sőt, területről (Magyarország, Norvégia, Olaszország) érkeznek, mégis, vagy talán éppen ezért, ami születik, az az igazi európai jazz. Nem kísérők és szólista, hanem három szólista játékát hallhatjuk-láthatjuk, de ez nem azt jelenti, hogy megpróbálják egymást "letolni" a színpadról, hanem azt, hogy egyenrangú felekként játszanak, a szó minden értelmében.

Érdemes kiemelni a DVD fényképezését is. Nem olyan általános dolog ez sajnos, hogy szép filmet is kapunk egy zenei felvételhez. A koncertfelvételeket általában (különösen, ha jazzről van szó) a puritánság jellemzi, de nem a szó jó értelmében. Zenészeket láthatunk a színpadon, hallgathatjuk, amit játszanak, de az operatőri munka, a fények értő beállítása sajnos csak a luxuscikkek közé tartozik. Ez a lemez tele van "luxuscikkel". Nagyon szép kameraállások, hangulatos fények, érzékeny közelik jellemzik, ráadásul a képek hangulata pontosan követi a zenéét. A szóló, a duó és a trió más-más beállításban van fényképezve, mások a fények, színek, és ez, ha lehet, még erősebbé, élőbbé teszi azt az élményt, amit a zene ad.

Kivételes és hiánypótló kiadvány Snétberger Ferenc DVD-je, az egyik legjobb a "látható zene" kategória általam ismert termékei közül.

McFerrin-Snétberger

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Kováts Péter tanítványai
DVOŘÁK: 12. (F-dúr) vonósnégyes, Op.96 („Amerikai”)
Szabó Sára, Haraszti Violetta (hegedű), Dauner Kinga (brácsa), Bettermann Rebeka (cselló)
GRIEG: g-moll vonósnégyes, Op.27
Milibák Edit, Somló Judit (hegedű), Veér-Lenthár Lilla (brácsa), Hadobás Gergely (cselló)
SOSZTAKOVICS: 8. (c-moll) vonósnégyes, Op.110
Gál-Tamási Anna, Szilágyi Júlia (hegedű), Hidas János (brácsa), Hagiwara Riku (cselló)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Tóth Ágnes (fuvola)
Granik Anna (zongora), Nagy Dóra (oboa), Katrin Mátyás (klarinét), Südi Bálint (kürt), Losonci Luca (fagott)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Koncertmester: Kapor Andrej
"Tóth Ágnes fuvola diplomakoncertje"
C.P.E. BACH: d-moll fuvolaverseny, Wq 22
GYANYISZOV: Fuvola-zongora szonáta
MILHAUD: La cheminée du roi René (René király kandallója), Op.205
KARG-ELERT: B-dúr fuvola-zongora szonáta, Op.121

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Zeneszerzés MA diplomakoncert / zenekari művek"
HÉRINCS DÁNIEL: Fekete tükör
Kováts Miron (cselló)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
HÉJA BENEDEK: MŰ-EMLÉKEK, avagy a zeneköltő szerelme
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Serei Zsolt
BAGAIS ÁDÁM: Alarum
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell
ERDŐS BÉLA: Concerto for Electric Guitar and Orchestra
Tátrai Farkas (elektromos gitár)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dénes-Worowski Marcell

19:00 : Budapest
Erkel Színház

EÖTVÖS: Vértelenül; BARTÓK: A kékszakállú herceg vára

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Rohmann Ditta (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Vashegyi György
ERKEL: Hunyadi László – nyitány
DUBROVAY: Gordonkaverseny
CSÍKY BOLDIZSÁR: Erdélyi rapszódia
KODÁLY: Háry János – szvit
A mai nap
történt:
1918 • A kékszakállú herceg vára bemutatója (Budapest)
1948 • A Koldusopera bemutatója (Cambridge)
született:
1922 • Kórodi András, karmester († 1986)
1960 • Paul McCreesh, karmester