vissza a cimoldalra
2018-04-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60765)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3970)
Társművészetek (1246)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11264)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9196)
Alexandru Agache, a bariton (122)
musical (176)
Operett, mint színpadi műfaj (3575)
Simándy József - az örök tenor (524)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1381)
Franz Schmidt (3106)
Lehár Ferenc (624)
Opernglas, avagy operai távcső... (20061)
Natalie Dessay (1803)
Kolonits Klára (1065)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1225)
Robert Schumann (82)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2676)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (751)
Élő közvetítések (7036)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Egy amerikai Pesten (Thomas Hampson dalestje)
- zéta -, 2007-09-17 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. szeptember 16.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Thomas Hampson (ének)
Wolfram Rieger (zongora)

LISZT és MAHLER dalai

Két és fél szégyenkezéssel indult az est.

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben ugyanis szolid félház várta napjaink elsőszámú Mahler-énekesét. A szervezők ügyes helyzetfelismerését dicséri, hogy időben konstatálták az alacsony érdeklődést. A harmadik és negyedik szint lezárásával, ha nem is „teltház-érzetet”, de legalábbis az „elégsokaneljöttek érzést” tudtak kialakítani. Persze az önbecsapáson túl elég ciki, hogy ma Budapesten egy ilyen nagyságrendű előadó nem tudja megtölteni az ország vezető koncerttermét ilyen komoly műsorral, de ez mégsem az ő bajuk.

A második pironkodnivaló az első Liszt-dal után következett, amikor a Nagyérdemű lelkes és agresszív tapsa zavarta meg a gondolataiba merült énekest. Thomas Hampson igazi amerikai előadóként nem esett kétségbe, kedvesen megköszönte a tüntető ovációt, majd sármosan (el fogom én ezt a jelzőt ma csépelni, érzem) azt javasolta, hogy várjunk a tapssal a Liszt-dalok végéig. Hampson amerikaisága sokáig nem tűnt fontosnak, utána meg nagyon is, de erre még visszatérünk.

Az már ezután csak hab volt ezen a bizonyos tortán, hogy többen némi szégyenérzettel döbbentünk rá, mennyire nem ismerjük nemzeti komponistánk, Zeneakadémiánk névadójának (és még sorolhatnám) életművét, jelesül a dalait. S hogy mintegy három évtizednyi szorgalmas dalest-látogatás után egyetlen estére sem tudok visszaemlékezni, ahol összesen hat Liszt-lied hangzott volna el.

Hampson tehát Liszttel kezdett, s nem akárhogy. Valamennyi dalt fejből énekelte, s érzésem szerint sokkal inkább felkészült rájuk, mint az azt követő (és általa már nyilván sok százszor előadott) Mahler-dalciklusokra. E Liszt-dalok ugyanis nem a szokásos, „háttérbe szorított kamarazenész” arculatát mutatták meg a zongoravirtuóznak, hanem épp ellenkezőleg, mintha egész munkásságának csúcsát hallottuk volna.

Liszt eddig alig ismert dalai (A Rajna sima árján; Majdnem holttá vált a lelkem; Dalaim mérgezettek; Az ő szeme; Vad szél zúg; A három cigány) ugyanis schuberti mércével nézve is jelentős alkotások. Minden szónak, minden hangsúlynak jelentősége van, melyet a komponista rendkívül érzékenyen, tőle szokatlan finomsággal oldott meg. Hampson a Dietrich Fischer-Dieskau által kitaposott előadói úton haladt a teljes eszköztelenséggel, de mégis mély átéléssel előadott dalok hosszú során.

A leghangsúlyosabb opusz, A három cigány zongorakíséretéből egyébként bizton következtethetünk Liszt zongorista képességeire is, rendesen megizzasztotta Hampson amúgy technikás kísérőjét, Wolfram Riegert. Rieger szinte mindenben ellentéte volt az énekesnek. Korántsem színpadkész alkata révén afféle ideális Don Givanni-Leporello párost alkottak Hampsonnal. A pianista is nagy egyéniség (hogyne, Leporello is az), végig huncut mosollyal az arcán csüngött „énekes-gazdáján”. Külön játéka volt a ráadások során felöltője alá rejtve becsempészni a soron következő kottát, s a kellő ováció után diadalmas vigyorral előrántani azt. Zongorajátéka végtelenül precíz és kifinomult volt, talán egy-egy Liszt-részletből hiányolhattunk némi férfias erőt.

A Liszt-dalok legfőbb tanulsága pedig az, hogy sürgősen gyarapítani szükséges gyér Liszt-CD állományomat.

Az este ezen részéig szinte tökéletes produkcióban volt részünk.

Az első félidő második részében Hampson emblematikus produkcióját, Mahler Egy vándorlegény dalait adta elő. Meglepő módon némileg zavartan kezdett. Az első dal ráment arra, hogy az énekes kereste a hangját, kereste a tempót, illetve, hogy a váltásokat mindig érezhetően csak taktusnyi-kéttaktusnyi késéssel abszolválta. A napokban kezembe került egy DVD, ahol Hampson ugyanezeket a dalokat énekelte egy majd negyedszázados felvételen (Leonard Bernstein oldalán), tehát azzal nem igazán vádolható meg, hogy nem ismeri a művet.

Ellenkezőleg. Valószínűleg pont az agyonjátszottság okozta közöny nyomaival találkozhattunk. (Meglepő, de úgy tűnik, ezt is meg lehet unni.) Hampson a második dalban talált igazán magára, onnantól kezdődően a koncert az est legelejének színvonalán folytatódott. Apró – szóra sem érdemes – kisiklásnak gondolhatnánk, ha mindez később nem ismétlődött volna meg.

Az énekes hangi képességeiről különböző fórumokon komoly vita folyik, így érdemes erről is néhány szót ejteni. Az est legelején hibátlanul telt és nemes orgánummal találkoztunk, aki sármos eleganciával formálja a frázisokat, nagy gondot fordítva a differenciált kifejezésre. A sármos elegancia és a differenciált kifejezéssel később sincs gond, viszont az idő előrehaladtával szép észrevétlenül az orgánum kezd beszűkülni. Az első rész vége felé egyre feltűnőbb, hogy a mélységek mind sápadtabbak.

A második részben ez az érzés némileg fokozódik, bár el kell ismerni, hogy nem zavaró mértékben. Meghökkentő módon a mélységek romlásával párhuzamosan a magasságok döbbenetesen jönnek, sőt a végére már inkább tenorális hangot hallunk.

Mint jeleztem, a második félidőben előadott hatalmas rész, a hat nagyszabású dal A fiú csodakürtjéből szintén magán hordozott némi folyamatos bizonytalanságot. Félreértés ne essék, ez csak Hampson szintjéhez, az estét kezdő dalokhoz viszonyítva okoz problémát. De a magas szintű tolmácsolásba, a nemes frázisok közé alig észrevétlenül becsúsznak jellegtelenül, mondhatni rutinból megfogalmazott dallamívek is.

És mi – a Nagyérdemű – finoman és végtelenül kulturáltan elkezdünk egy csipetnyit unatkozni. Néha egy-egy gondolat erejéig eleresztjük az énekes eddig oly szorosan tartott kezét. Persze Hampson véresen profi, aki érzi a helyzetet, és időnként odanyúl, és újra megragad bennünket. Ez az oda-vissza így megy gyakorlatilag végig a második félidőben. Persze a végére jön az Ősfény, a II. szimfóniában is feldolgozott dal, Hampson pedig felteszi a koronát. Talán még magát is meggyőzné, de az áhítatos csendbe lelkesen beletapsol néhány „be-nem-avatott”, s oda a varázs.

Gyorsan egy ráadás, egy korai Mahler-dal (Fantázia a Don Giovanniból), s a hamar lecsengő tapsból arra lehetne következtetni, hogy aznapra vége. Hampson viszont egy vérbeli amerikai módjára stílust vált: ismét beszél, lelkesen megdicséri kis hazánkat, lelkesen megtapsolja a Művészetek Palotáját, s lelkes mindannyiunkat. Az általános öröm nyomban vastapsba megy át, így jöhet a következő ráadás, az előzőnek a párja (Don Giovanni szerenádja).

Innentől már ajtó-ablak nyitva, az ováció az egeket ostromolja, valószínűleg még mindig ott ülnénk, de a harmadik ráadás után (Vége, vége!) Hampson valószínűleg sokaknál kicsapja a biztosítékot, amint langy hollywoodi teatralitással hajlongani kezd Mahler fotója előtt.

Gyorsan menekülőre fogjuk, pedig jobban is végződhetett volna.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Fülei Balázs (zongora)
Előad: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
A romantika esszenciája
LISZT: h-moll szonáta

11:00 : Budapest
Erkel Színház

SEREGI / DELIBES: Sylvia
Balettkomédia két felvonásban

11:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

14:00 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

16:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

19:00 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Pauline Rinvert, Kathrin Zukowski, Natalya Boeva, Eric Ander, Tianji Lin, Anja Silja
Hofkapelle München
zenei vezető
Michael Hofstetter
HASSE: Artaserse - magyarországi bemutató

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Déri György (gordonka), Eckhardt Gábor (zongora)
Gradus ad Publicum"
Mixtura Musicalis
J.S. BACH: G-dúr gambaszonáta
LISZT: Die Zell in Nonnewerth
BARTÓK: l. Rapszódia
FAURÉ: Elégia
SAINT-SAENS: Allegro Appassionato
WEINER: Románc
DEBUSSY: Szonáta

19:00 : Budapest
Liszt F.Nemzetközi Repülőtér,Terminal 1 utascsarnok

"Budapesti Tavaszi Fesztivál"
MOZART: A varázsfuvola

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Judith Halász (ének)
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Vass Lajos Kamarakórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Guido Mancusi
ZOMBOLA PÉTER: 2. szimfónia
SCHUMANN: 1. (B-dúr) szimfónia, Op.38 („Tavaszi”)
R. STRAUSS: Négy utolsó ének

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Jeroen Berwaerts (trombita)
Ensemble Resonanz
Vezényel: Barbara Bultmann
"Budapesti Tavaszi Fesztivál"
C.P.E. BACH: b-moll („Hamburg“) szimfónia, Wq 182/5
TOSHIO HOSOKAWA: Voyage VII trombitára, vonósokra és ütőhangszerekre
J.S. BACH: Goldberg-variációk, BWV 988 (Dmitry Sitkovetsky és Andreas Staier vonószenekari átirata)

19:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Excanto Együttes:
Kállay Gábor (furulya, ének, művészeti vezető), Kállay Katalin (furulya), Szabó Zsolt (viola da gamba), Kállay Ágnes (barokk cselló), Győri István (lant, ütőhangszerek)
M. CAZZATI: Sonata “La Sampiera”
J. BANISTER: A Sett of Ayres in four Parts
Hugh Ashton’s Maske
HANDEL: Passacaille
BOISMORTIER: Concerto G-dur
TELEMANN: Quatour TWV 43:e2
TELEMANN: Violoncello Solo TWV 41:D6
TELEMANN: Don Quixotte TWV 55:G10

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Ludi et modi sacri - Selmeczi György szerzői estje
Responsorium ad S. Ioannem de Deo
Ars Nova Énekegyüttes, Selmeczi Gábor (hegedű)
Vez. Kiss Katalin
Laudate Pueri Dominum
Ars Nova Énekegyüttes, Alba Regia vonósnégyes
Vez. Kiss Katalin
Pünkösdi himnuszok
Kele Brigitta (szoprán), In Medias Brass rézfúvós kvintett
Szent Márton-játék
Octovoice Énekegyüttes, In Medias Brass rézfúvós kvintett,
Halmschlager György (ütőhangszerek), Selmeczi Gábor (hegedű), ifj. Major István, (cselló), György Attila (nagybőgő)
Introitus
Kun Ágnes Anna (mezzoszoprán), Najbauer Lóránt (bariton),
Selmeczi Gábor (hegedű), Kiss Kata (brácsa)
Rorate caeli
Octovoice Énekegyüttes, Sebestyén Márta (ének), Balog József (zongora)
Hajnal
Kele Brigitta, Alba Regia vonósnégyes
Kun Ágnes Anna (mezzoszoprán), Kálmán László (tenor),
Najbauer Lóránt (bariton) és György Attila (nagybőgő)
15:00 : Szeged
Nemzeti Színház

VERDI: Ernani
A mai nap
született:
1912 • Kathleen Ferrier, énekes († 1953)
1916 • Yehudi Menuhin, hegedűs († 1999)
elhunyt:
1892 • Edouard Lalo, zeneszerző (sz. 1823)
2014 • Komlóssy Erzsébet, énekművész (sz. 1933)