Zseni-puzzle (Uhrman György: Mozart csendestársa?)

UHRMAN GYÖRGY: Mozart csendestársa?
584 oldal
3995 Ft
Vince Kiadó & Locovox Kiadó
2007

Terjedelmes könyv jelent meg nemrégiben a Vince és a Locovox Kiadó jóvoltából a könyvpiacon. A lexikonméretű kiadvány alkotójának neve a régebbi lemezgyűjtőknek csenghet különösen ismerősen: Uhrman György, a Hanglemezkiadó Vállalat egykori szerkesztője sok-sok kitűnő cikk és lemezismertető szerzője volt. 2003-as halálát követően családja egészítette ki és rendezte sajtó alá a kéziratban maradt, tengernyi anyagot.

A mű egyetlen alapmű, A varázsfuvola keletkezését járja szövevényesen körbe-körbe, összesen 584 oldalon. (S bár Mozart remeke nálunk nem szenved az ismeretlenségtől, azt elsőre is meg kell állapítanunk, hogy ilyen terjedelemben magyar nyelven még senki sem foglalkozott a „szabadkőműves operával”.) A különös cím: Mozart csendestársa?, így, kérdőjellel, még inkább kiemeli, hogy alkotója nem egy bizonyított teória, hanem inkább egy fantáziadús ötlet érdekében ragadott tollat, anno, sok évtizeddel ezelőtt.

Mint Uhrman Iván Utószavából kiderül, a szerző afféle magánnyomozásának eredményét tartjuk most kezünkben, amely eredetileg nem megrendelésre, nem is célzottan kiadásra készült, inkább csak az íróasztalnak, amolyan házi használatra. Az alcím szerint: „Intarziajáték egy különös élet lapjaival”. S mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez a különös élet Mozarté, gyorsan tegyük is hozzá: nem, erről itt szó sincs. A nagy Wolfgang Amadeus Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus, akit egyébként a választékos Uhrman összesen harminchat néven említ (pl. Wolferl, taknyos tökmag, kis seggdugasz, Maestrone stb.), mágnesként vonzotta magához a kor jelentős figuráit. Tehetséges és tehetségtelen művészeket minden művészeti ágból, szelíd kalandorokat és gátlástalan szélhámosokat, barátokat és barátsággal üzérkedőket, férfiakat és nőket, uralkodókat és nincsteleneket egyaránt.

Közülük mindössze egyet emel igazán piedesztálra Uhrman: Karl Ludwig Gieseckét. Az ő különös életének lapjaival játszunk hát fölöttébb izgalmas kirakós játékot, afféle „zenés puzzle”-t. Mozart körül persze, s közben nemcsak a kor üdvös szokásaival, a világraszóló remekmű születésével, a zseni hétköznapjaival, egy máig titokzatos mozgalom rejtelmeivel ismerkedhetünk meg, hanem – Gieseckén keresztül – még magának Uhrmannak a gondolatvilágával, megnyerő humanizmusával is.

Az intarziajáték pedig felettébb különös, egyedi technikával készült: a korabeli dokumentumok, a kigyűjtött információk, és a fantázia segítségével alkotott (képzeletbeli) párbeszédek, jelenetek egymás mellé sorolásával. Uhrman a konkrét ügyhöz látszólag alig tartozó apróságokat elemez hosszú oldalakon át, majd vált, ugrik előre egy-két évtizedet, vagy akár évszázadot, majd vissza, földrajzilag körbecikázza Európát, és a türelmes olvasó számára (ha tudta követni) pár száz oldallal később egyszerre kezd összeállni a kép.

A poént nem lelőve annyit elárulhatunk, hogy a könyvben Uhrman nem kevesebbet állít (helyesebben sejtet), mint hogy A varázsfuvola alkotása során nem a közismert Emanuel Schikaneder (színigazgató és első Papageno) volt Mozart igazi alkotótársa, hanem a színházban dolgozó mindenes Giesecke, aki viszont még a színlapról is lemaradt. Ehhez pedig az igazán terjedelmes Mozart-irodalomban is nagyságrenddel kevesebb érvet, mint ellenérvet találhatunk (ezért is a címben a kérdőjel), viszont játéknak mégis nagyszerű. A szerző amúgy nem az áltudományok „nagyokosainak” mintájára dolgozik, azaz nem mazsolázza a neki tetsző érveket, hanem becsületesen közli a teóriáját nem igazán alátámasztó ellenérveket is, hozzátéve gondolatait.

Az Uhrman által összegyűjtött hatalmas anyagból elképesztő információ árad a T. Olvasóra. Mert vajon melyikünk tudta, hogy a társulatnak közvetlenül A varázsfuvola előtt már volt jó néhány – Giesecke dokumentált közreműködésével létrejött – „varázs-opera” premierje? (Például A bölcsek köve avagy a varázs-sziget és a Jótékony dervis, avagy a varázstrombita.) E művek bizonyos tekintetben ugyanazt a témát hasonló sémákkal dolgozták föl, azaz a Schikaneder-társulat igyekezett egy kaptafára dolgozni, melyek közül természetesen a csúcsot jelentő alkotáshoz szükségeltetett még egy zseni is: Mozart.

Uhrman – persze fantáziájával szellemesen kiegészítve a már ismert sztorikat – pazar jellemrajzot vázol föl szereplőinkről, nemcsak Gieseckéről és Mozartról, de mások mellett az esendő Schikanederről, az öreg Mozartról, Leopoldról, Konstanzéról, Mozart és később Georg Nicolaus Nissen hitveséről, Gottfried van Swieten báróról (Az évszakok és A teremtés szövegírójáról) és a tudós Born Ignácról (a páholy nagymesteréről, akiről az alkotók Sarastro figuráját mintázták).

A könyvben szerzőnk egészen rendkívüli mennyiségű anyagot dolgozott föl, az irodalomjegyzék kilenc egész oldalt emészt fel, olykor meghökkentő forrásokat is tartalmazva (Kazinczy Ferenctől kezdődően egészen napjaink legkorszerűbb kutatásáig).

Mindazonáltal nem könnyű olvasmány Uhrman György könyve. A párhuzamos síkokon futó események, a számos néven nevezett közreműködők, a „körkörös” megfogalmazású gondolatok, az olykor a sci-fi szintjét elérő események követése ilyen terjedelemben nem mindennapi koncentrációt igényel korunk újsághírhez szokott olvasóitól. Viszont aki keresztülrágja magát a gigászi anyagon, A varázsfuvola születésének ritka alapos ismerőjévé léphet elő.

Érzésem szerint a szerző, ha megéri könyvének előkészítését, vagy jelentősen egyszerűsítette (értsd: rövidítette) volna könyvének információfolyamát, vagy ellenkezőleg, további bővítésekkel segítette volna a közérthetőséget. S persze még az is elképzelhető, hogy óriási lavinaként tovább görgette volna a maga előtt, akár további évtizedeken át, az elérhetetlen tökéletességre törekedve – s azt hiszem, ez lehet Uhrman (és a háttérben Giesecke) igazi üzenete számunkra.

S ne feledjük el dícsérőleg felemlíteni a két kiadó és a család igazán gondos előkészítő munkáját, melynek eredményeképpen a korunkra oly ritkán jellemző, hibátlan tipográfiai kivitelezésű és minőségi megjelenésű könyvet fogatunk kezünkbe.
Aki igazán behatóan akar foglalkozni A varázsfuvolával, nem hagyhatja ki.