vissza a cimoldalra
2018-12-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61400)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Momus-játék (5561)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3024)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1191)
Erkel Színház (9492)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (635)
Polgár László (267)
Abbado – az ember (153)
Franz Schubert (309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1544)
Franz Schmidt (3241)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (962)
Erkel Ferenc (1053)
Haspók (1258)
Élő közvetítések (7595)
A díjakról általában (1045)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (803)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Képből zene (Haswell & Hecker: Blackest Ever Black)
Kerékgyártó György, 2007-07-31 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Haswell & Hecker: Blackest Ever Black Haswell & Hecker
Blackest Ever Black (Electroacoustic UPIC Recordings)

Russel Haswell, Florian Hecker

Warner
2564 64321-2

1953-ban egy zeneszerzéssel is foglalkozó mérnökember, Iannis Xenakis nagyon különleges szerkezeten kezdett el dolgozni: a terve az volt, hogy az általa létrehozandó gép képes legyen a betáplált grafikai elemekhez zenei hangokat rendelni. Sok év kísérletezés után, 1977-ben el is készült a UPIC névre keresztelt rendszerrel, amely gyakorlatilag immár arra volt képes, hogy a vizuális információt zenévé alakítsa. Vagyis a komponálásnak egy különös módja jött létre: a művész grafikai felületeket hozott létre annak érdekében, hogy azok hangként szólaljanak meg.

A nyolcvanas évek szereplései után szünet következett, de 1991-ben újabb fordulat állt be a UPIC történetében: a technika fejlődésével lehetővé vált, hogy az analóg rendszert digitalizálják, majd személyi számítógépeken is könnyen elérhetővé és kezelhetővé vált. Ráadásul a rendszer felfejlődött, egyre bonyolultabb grafikai elemeket lett képes átalakítani.

Így aztán megnyílt az út az experimentális hajlamú zenerajongók előtt. Közéjük tartozott Russel Haswell és Florian Hecker, akik 2004-től kísérleteztek a UPIC digitális változatának 1.1-es verziójával. Próbálkozásaik eredménye az az öt tételes, két csatornán rögzített felvétel, amelynek a Blackest Ever Black címet adták.

Szándékaik szerint korlenyomatot szerettek volna készíteni, ezért első körben olyan képeket tápláltak a gépbe, amelyek szerintük jellemzően festik le a nyugati kultúra idiotizmusát és szörnyűségeit: erotikus képeket, francia desszerteket ábrázoló felvételeket (amelyeket ők egyszerűen „ételpornográfiának” tekintenek), földrajzi és mikroszkopikus képeket, a Madridban felrobbantott vonatot és egy nukleáris felhőt. A második körben pedig saját, konceptualista felfogású grafikáikat adagolták a UPIC-ba. Eztán már csak várni kellett a hatást.

Egy barátom egyszer világosan elmagyarázta, az elektroakusztikus és a digitális zene rajongói nem csupán azt élvezik, hogy milyen szép dallamok szólalnak meg egy adott instrumentumon, ők kifejezetten a kikevert hangokért, hangszínekért vannak oda. Ez, persze, még nem volna újdonság, hiszen a gitárok esetében is tudjuk, Knopfler játékában az a jó, hogy semmilyen effektet nem használ, míg Hendrixében az, hogy a végletekig torzítja a gitárhangot. Az analóg szintetizátorok, Moogok, Thereminek és más efféle szerkezetek kedvelői azonban szerelmesek magukba az elektronikus zajokba és zörejekbe. Ezért arathattak akkora sikert a hetvenes-nyolcvanas években a Kraftwerk azon felvételei is, amelyekben perceken keresztül csak egy oszcilloszkóp, egy ide-oda tekergetett rádió vagy egy Morse-távíró hanga szól.

Nos, Haswell és Hecker lemezét elsősorban nekik ajánlom. Ha a tradicionálisabb zenei műfajok emlőin nevelkedettek közül valaki mégis szeretné meghallgatni, javaslom, vagy a családot küldje el otthonról, vagy gondoskodjék arról, hogy a műélvezet ideje alatt kés, balta, húsklopfoló ne akadjon senki kezébe: könnyen Kék Fény lehet a vége. A Blackest Ever Black ugyanis nagyjából úgy szól, mint amikor a nyolcvanas években az ember azt a Polimer 60-ast, amire a Commodore 64-re írt Bombázd le Moszkvát! című játékot másolta, véletlenül a kétkazettással próbálná lejátszani. Jó, breakelni talán lehetne rá, de ennyi. Mindent egybevéve valószínűleg nem ez a lemez lesz az, amiről a legtöbbet kérnek majd a rádiós kívánságműsorokban.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rohmann Ditta (cselló), Mali Emese (harmónium)
Új Liszt Ferenc Kamarakórus
Vezényel: Nemes László Norbert
"Liszt és Kodály"
Az Új Liszt Ferenc Kamarakórus hangversenye
PALESTRINA: Miserere
ALLEGRI: Miserere mei, Deus
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 8. Miserere, d'après Palestrina
LISZT: 2. Elégia zongorára és csellóra
RUDI TAS: Miserere csellóra és vegyeskarra
RHEINBERGER: Miserere mei
KODÁLY: Szonatina csellóra és zongorára, op. 4
LISZT: O heilige Nacht!
KODÁLY: Adventi ének

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Fülei Balázs tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Szabadi Vilmos (hegedű), Farkas Gábor (zongora)
Összkiadás élőben
Mozart variációk és szonáták zongorára és hegedűre/3
MOZART: 23. (D-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 306
MOZART: 24. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 376
MOZART: 25. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 377
MOZART: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balog József (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Káli Gábor
SZENTPÁLI ROLAND: La folia
SCHÖNBERG: Variációk zenekarra, op. 31
RACHMANINOV: Rapszódia egy Paganini-témára, op. 43
LUTOSŁAWSKI: Variációk egy Paganini-témára

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Monika Melcová (orgona)
a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusai
Vezényel: Domány Rita, Sapszon Borbála, Tóth Márton
MARCHAND: Grand dialogue
BÁRDOS: Karácsonyi kírie
KOCSÁR MIKLÓS: Maria, fons aquae vivae
KODÁLY: Jézus és a gyermekek
NÓGRÁDI PÉTER: Betlehem, Betlehem
SAPSZON FERENC: Két karácsonyi ének: Mostan kinyílt, Születésén Istennek
KODÁLY: Ave Maria
J.S. BACH: E-dúr toccata, BWV 566
VIVALDI-BACH: D-dúr concerto, BWV 972
FAURÉ: Pavane (G. Piper orgonaátirata)
VIERNE: Westminsteri harangok, op. 54, No. 6
VERDONCK: Ave Maria
WILLCOCKS: He Smiles Within His Cradle
KODÁLY: 114. genfi zsoltár
MONIKA MELCOVÁ: Improvizáció
KODÁLY: Magyar mise - Gloria
A mai nap
született:
1896 • Ádám Jenő, zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus († 1982)
1947 • Pászthy Júlia, énekes
elhunyt:
1956 • Geyer Stefi, hegedűs (sz. 1881)
1963 • Rösler Endre, énekes (sz. 1904)