vissza a cimoldalra
2018-08-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61019)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7344)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (759)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (984)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1464)
Franz Schmidt (3166)
Birgit Nilsson (36)
Erkel Színház (9452)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (302)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (155)
A nap képe (2077)
Pantheon (2243)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6677)
Opernglas, avagy operai távcső... (20129)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4330)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (93)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2837)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk (Händel-bemutató a MűPában)
Johanna, 2007-05-27 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2007. május 22.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Orfeo Zenekar
Purcell kórus
Zádori Mária, Wierdl Eszter, Bárány Péter, Julian Podger, Csizmár Dávid (ének)
Vez.: Vashegyi György

HÄNDEL: L'Allegro il Penseroso ed il Moderato

Azt hiszem, nehéz eltúlozni annak jelentőségét, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben egy Händel-oratórium magyarországi bemutatóját hallgathattuk, ráadásul magyar régizenészek tolmácsolásában. Elismerésre méltó mindez, hisz tudjuk jól, itthon még mindig nincs igazán tradíciója a régizenélésnek. Nehéz volna a nagy öregek hagyományaira építeni, a kitaposott úton tovább haladni, hiszen az a bizonyos út elég gizgazos, nem igen bővelkedünk nagy öregekben sem, s a magyar közönség is inkább csak ismerkedik még ezzel az előadói stílussal.

Händel 1740-ben komponálta az oratóriumot, amikor már vagy negyven operán túl volt, elkészült az Eszter, a Saul, és az Izrael Egyiptomban is. A darab ihletője Milton egy izgalmas verspárja, amely az emberi természet kétféle arcát, nevezetesen a vidám és a melankolikus személyiséget mutatja be. A mű háromrészes, az első kettőben a szövegkönyv írói a verspárból használtak fel egy-egy passzust, a vidám és búsabb részek egymást váltva hangoznak el. Az oratórium végére mintegy összegzésként került egy záró szakasz, melyből megtudjuk, sem egyik, sem másik nem helyes hozzáállás, legjobb az arany középúton járnunk, ha hosszú és boldog életet szeretnénk magunknak. Ahogyan ezt Vashegyi György nyersfordításában olvashatjuk: "Minden cselekedet új bájt nyer majd rendtől, mértéktől, időtől és helytől; végül pedig az élet, ez isteni rendszer helyes arányaival az égbe emelkedik fel".

Az előadást is leginkább ezzel a bizonyos arany középúttal tudnám jellemezni. Amellett, hogy nagyobb baj nélkül haladt előre a zene, s nagyon szép pillanatok is születtek, összességében kissé vérszegényre sikeredett Händel oratóriuma. Az Orfeo Zenekar hangzása néhol elég esetlegesnek tűnt. A hegedűszólam nem szólt egységes egészként, gyakran éreztem bizonytalannak, pontatlannak és sokszor egysíkúnak. A mélyvonósok elsősorban intonációban voltak ingadozók. A rezek szintén.

Egészen más benyomást keltett a Purcell Kórus. Tisztán, szép hangon, pontosan, kifejezően énekeltek, minden kórustétel élvezetes pillanatokat jelentett.

Amit leginkább hiányoltam az előadásból, az az érzelmi végletesség, amiről a mű első két része szólhatna, ami végül is értelmet adna a harmadik, tanulságlevonó résznek, vagyis annak, hogy ne nagyon ragadtassuk el magunkat semelyik irányba, mert megbánhatjuk. Nos, a kedd esti előadás közepette senkit nem fenyegetett a veszély, hogy bajba kerülhet a túlzott vidámság, vagy határtalan csüggedés miatt. Pedig Händel elképesztő zenei, érzelmi gazdagsággal bíró muzsikája bőven adott volna lehetőséget a lélek viharainak megjelenítésére.

Az énekes szólisták közül Wierdl Eszter tűnt a legmagabiztosabbnak, aki nagyon szép hangon, tisztán, kifejezően énekelt, legfeljebb a magasabb részeknél vált néha kissé fátyolossá a hangja. A legérzékenyebbnek Bárány Péter éneklését éreztem. Nem igazán erős, de feltűnően szép tónusú hangja van, mellyel jól is bánik, kimondottan muzikálisan, beszédesen énekel. A leginkább tudatosnak, átgondoltnak Zádori Máriát találtam, számomra különösen magával ragadó volt a zseniálisan megkomponált, "Sweet bird" kezdetű tételben.

A felhőtlen jókedv ábrázolására remek lehetőséget nyújtott Händel például a "Haste thee" kezdetű tenor áriában, ahol a hahotázást gyakorlatilag belekomponálta a zenébe. Julian Podger jó szándékát eszemben sincs megkérdőjelezni, de ami a végeredményt illeti, inkább kicsit esetlenre, mintsem vidámra sikerült a megvalósítás. Az volt az érzésem, a művész a hangot levegővel próbálja pótolni. A többi áriájával sem győzött meg, igazán szép pillanatai csupán az oratórium utolsó előtti, "As steals the morn upon the night" kezdetű tételében voltak, amikor Wierdl Eszterrel közösen dalolt az értelem fényéről.

Vashegyi György dirigálásáról elmondható, hogy jól összetartotta együtteseit, láthatóan volt elképzelése a tételek karakteréről, a tempókról. A historikus előadásmód lényege persze nem csupán a korhű hangszerek, az éneklési, hangszerkezelési technika, a zenekar létszáma, a ritmusok túlpontozása és ehhez hasonló elméleti kérdések. Az igazán élményszámba menő régizene-előadások ereje, úgy gondolom, sokkal inkább a beszédességben, az egymás közti kommunikációban, az emberi érzések, szenvedélyek minél erőteljesebb, minél őszintébb, ebből következően minél hatásosabb tolmácsolásában keresendő. Ez az, amivel kicsit adós maradt kedden este Vashegyi György társulata, de mindezzel együtt nagy élmény volt Händel oratóriuma, nagyon sok ehhez hasonló hangverseny kellene még.

Műsorajánló
Mai ajánlat:

11:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
BRAHMS: Esz-dúr kürttrió
Zempléni Szabolcs (kürt), Alexandra Conunova (hegedű), Fejérvári Zoltán (zongora)
BRAHMS: H-dúr trió Op.8, No.1
Baráti Kristóf (hegedű), Camille Thomas (cselló), Fejérvári Zoltán (zongora)

15:00 : Újhuta
Bretzeinheim-Waldbott-kastély

Szarvas Anna (fuvola)
Wespa-vonósnégyes:
Wolfgang Göllner, Árvayné Nezvald Anett (hegedű), Kóczán Péter (brácsa), Vámos Marcell (gordonka)
"Zempléni Fesztivál"
MOZART: D-dúr fuvolanégyes, K 285
MARAIS: Les Folies d’Espagne
DVOŘÁK: F-dúr „Néger-kvartett”, Op. 96

17:00 : Komlóska
Görögkatolikus templom

Akadémiai Cantus Kamarakórus (Ukrajna)
Művészeti vezető: Emil Sokach
"Zempléni Fesztivál"

19:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

"Kaposfest"
PAGANINI: Caprice No.24
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű)
Ifj. SÁRKÖZY LAJOS, SZAKCSI LAKATOS RÓBERT: Improvizáció Paganini No.24-es etűdjére
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
LISZT: Paganini etűdök, S.140, No.6
Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
BARTÓK: Román népi táncok BB 68
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
BARTÓK: I. Rapszódia hegedűre és zongorára BB 94
Ifj. Sárközy Lajos (hegedű), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora)
Cigányzenei gyökerű művek a klasszikus zenében
Ifj. Sárközy Lajos és együttesének bemutatója

19:00 : Szerencs
Rákóczi-vár udvara

Bohém Ragtime Jazz Band
"Zempléni Fesztivál"
"A szeszcsempészek kora"

20:00 : Sárospatak
Rákóczi-vár udvara

"Zempléni Fesztivál"
A 20 éves Budapest Jazz Orchestra és vendégei
A mai nap
elhunyt:
1907 • Joachim József, hegedűs (sz. 1831)
1951 • Artur Schnabel, zongorista (sz. 1882)
2014 • Licia Albanese, operaénekesnő (sz. 1909)