Egy sikeres zeneszerző hölgy Itáliából (Lombardini Sirmen hegedűversenyei)

LOMBARDINI SIRMEN: Hat hegedűverseny, Op. III.
Savaria Barokk Zenekar
Vitárius Piroska - hegedű
Művészeti vezető: Németh Pál

Hungaroton
HCD 32499-500

Amikor azt olvasom egy lemez kísérőfüzetében, hogy a felvétel egy Mozart korabeli olasz zeneszerzőnő és hegedűművésznő kompozícióit tartalmazza, természetesen felébred bennem a kíváncsiság, miféle muzsika lehet is az. Ha azt olvasom továbbá, hogy a hölgy korának egyik legnépszerűbb és legjobban fizetett muzsikusa volt, s zeneszerzői és hegedűsi karrierjén túl énekesnőként is jócskán aratta a babérokat, valószínűleg még inkább érdekelni kezd művészete. A kísérőfüzetből az is kiderül, hogy Lombardini Sirmen egy árvaházban kapta a zenei oktatást. A XVIII. századi Itáliában ugyanis megdöbbentően magas színvonalú zenei nevelést folyt ezekben az intézetekben.

Halljuk hát a lemezt, ismerkedjünk meg Maddalena Laura Lombardini Sirmen muzsikájával, akinek már pusztán a neve is élményszámba megy.

Nos, a hölgy hegedűversenyei valóban kellemesnek mondhatók, s természetesen nem szűkölködnek virtuóz elemekben, s a szokásos gyors-lassú-gyors formában íródtak. Főként a koraklasszika stílusjegyeit hordozzák magukon, s bővelkednek a kor megszokott zenei fordulataiban. A hegedűszólók gazdagon díszítettek, néha talán kissé már túlbonyolítottak is, s hát azt hiszem, Maddalena Laura muzsikája bár elég szép, a szóban forgó felvételen nem mondható különösebben izgalmasnak. Érzésem szerint ez nem csupán az ő hibája.

A Hungaroton duplalemezén, nagy örömömre, stílusosan egy hölgy adja elő az olasz zeneszerzőnő hegedűversenyeit. Vitárius Piroska már számos felvételen bizonyította elkötelezettségét a historikus előadásmód iránt. Játszott az Erkel Ferenc Kamarazenekarban, a Capella Savariában, az Aura Musicaléban, alapító tagja az Orfeo Kamarazenekarnak, s számos neves európai régizene-együttesben is dolgozott. Vitathatatlanul kulturált hegedűhangon játszik, játékán érződik a régizenész rutin, a szakmai tudás, a stílusismeret, és igyekszik kifejezővé, beszédszerűvé tenni Lombardini Sirmen muzsikáját. A lassú tételek kifejezetten meghitt hangulatban, jó értelembe vett nőiességgel szólalnak meg a művésznő előadásában. A gyors tételekben viszont gyakorta becsúszik néhány hamiskás hang, előfordulnak kisebb tempóingadozások, és bizony kicsivel több fantázia is elkelne.

A Savaria Barokk Zenekar úgyszintén jól ismert régizenész csapata országunknak. Németh Pál együttese az időnként összeverődő, de jól összeszokott társulat benyomását kelti bennem. Nagy rutinnal, kicsit óvatosan, mindenféle kockázattól mentesen zenélnek, ami elég egysíkúvá teszi a hangzást, főként ilyen esetben, ahol maga a zene sem kiugróan érdekes, s valóban élvezhető muzsikát az előadók ötletessége tudna csak varázsolni belőle. Ennél valamivel kellemetlenebb probléma, hogy gyakorta szól hamisan a zenekar, még a kezdő taktusokban, például mindjárt az első hegedűverseny első akkordjai esetében is, de tulajdonképpen majdnem mindegyik zenekari bevezetőben. A hegedűszólamban sok a túldagasztott hang, ami egy idő után kissé nyávogó hatást kelt, s érzésem szerint ez inkább csak modorossá, mint korhűvé teszi a felvételt.

Vegyes élményt nyújt tehát a dupla lemez, éppúgy a szerzemények, mint az előadásuk tekintetében, de azt gondolom érdemes és érdekes meghallgatni, milyen kompozíciókat írt egy tehetséges olasz hölgy, Haydn, Boccherini, Cimarosa korában.