vissza a cimoldalra
2018-04-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60765)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3970)
Társművészetek (1246)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11264)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9196)
Alexandru Agache, a bariton (122)
musical (176)
Operett, mint színpadi műfaj (3575)
Simándy József - az örök tenor (524)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1381)
Franz Schmidt (3106)
Lehár Ferenc (624)
Opernglas, avagy operai távcső... (20061)
Natalie Dessay (1803)
Kolonits Klára (1065)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1225)
Robert Schumann (82)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2676)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (751)
Élő közvetítések (7036)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Bach-kompendium (Ultimate Bach)
Balázs Miklós, 2007-01-15 [ Egyéb ]
nyomtatóbarát változat

Ultimate Bach Ultimate Bach

Brandenburg Concertos
Academy of St. Martin in the Fields
Sir Neville Marriner

Violin Concertos 1 & 2
Concerto for 2 violins
Concerto for violin and oboe
Arthur Grumiaux, Hermann Krebbers (violins)
Heinz Holliger (oboe)
Les Solistes Romands / Arpad Gerécz
New Philharmonia Orchestra / Edo de Waart

Goldberg Variations
András Schiff (piano)

Organ Masterpieces
Carlo Curley

Universal / Decca
5 CD
28947 58058

A szelekció kényszere rajta ül mindenfajta történetíráson. Legyen szó történelemről, művészettörténetről, zene- vagy irodalomtörténetről. Válogatni kell. Válogatni a felhalmozott adatok között, évszámok, statisztikák, vagy más, különböző egzakt adatok halmazában - megkerülhetetlen feladat. Hogy egyébként valamiképpen el is kell beszélni a történeti eseményeket, ennek mikéntje már nagyrészt ideológiai kérdés, sőt a válogatás szempontjai is mindig valamiféle ideológia mentén érthetők. De a szelektálás akkor is szükségszerű, ha látszólag nincs szó semmiféle kézzelfogható narratíváról. Csakhogy a ki nem hunyó Nagy Nyugati Episztémé még mindig irányelveket követelő narratívákban gondolkodik, s elbeszéléssé emeli, dúsítja, formálja a puszta adathalmozást is. Ahogy nincs értéksemleges narráció, úgy nincs értéksemleges adatolás sem, sosem menekülhetünk az ideológiák elől; az a metanarratíva, az belénk van kódolva.

A kánonképzés éppen ilyen válogatás, egy rendszerideológia formálja. Hogy mely élettörténések, avagy történelmi események szerepelnek nagyobb hangsúllyal egy korszak- vagy szerző-monográfiában, az mindig döntés, helyesebben döntések sorozatának kérdése. Persze a szelektálás eredményét többféle, egymástól nem független tényező alakítja: vallási, politikai, faji, esztétikai ideológia, s a mindenkori kánon maga is ennek mentén íródik, ezért változik rendre a korral. Hogy mikor mit tekintünk "nagy" műnek, "jelentős" műnek, "fontos" műnek, az egyéni vagy közösségi elhatározás kérdése. A történetíró felelőssége, hogy mit válogat be a maga elbeszélésébe, a koré pedig, hogy mikor mit vagyunk képesek, vagy mit akarunk befogadni, következésképp a mindenkori közönségé, hogy mire hajlandó jegyet venni, mire ül be a koncertterembe.

Látszólag az úgynevezett válogatáslemezek is ezt a problémát hordozzák, a szerkesztők döntenek arról, hogy egy szerző, előadó, esetleg korszak vagy stílus képviseletében mi reprezentálja az adott narratív egységet. De ez a szerkesztői felelősség csak első látásra tűnik a történetíróéhoz hasonlónak, alapjában véve egészen más feladatot takar. Az ilyesféle műsorszerkesztés nem kényszerül kreatív adatrendezésre, melynek ideológiai hátterét majd a kivilágló narratíva (esetünkben a lemezprogram maga) világítja meg. Valójában csak arra van szükség, hogy az aktuális kánont ismerve szelektálja a műveket, s előkészítse a kiadást. Ezekben az esetekben nem a szerkesztő dönt, hogy mi számít manapság remekműnek mondjuk egy évszázadokkal ezelőtt élt komponista életművéből, ő csak közvetíti a jelenkor elvárásait. A nyakra-főre megjelenő válogatáscédék - most tekintsünk el a financiális szempontoktól - tapasztalataim szerint sosem lépnek fel a rekanonizáció igényével, vagyis sohasem akarják átírni a kánont, mindig csupán idomulnak, alkalmazkodnak hozzá, s ily módon terjesztik, megerősítik, magyarán: újratermelik azt. Akár egycédés slágergyűjteményről, akár többlemezes kompilációról van szó, az ilyesfajta kiadványok nemcsak, hogy nem vállalnak semmiféle "felesleges kockázatot", de nem is céljuk újrarendezni a "kedvenc művek" megcsontosodott struktúráját, ennélfogva a kialakult ideológiai konstellációt is csak megerősíteni képesek. Legfeljebb a terjedelmi korlátok formálják valamelyest a válogatások végeredményét. Nyilván ezért nem szerepel jelen Bach-válogatásban egyetlen részlet sem a passiókból, vagy - az orgonaátiratokat nem számítva - a kantátákból. Ezt a kiadvány materiális feltételei nem teszik lehetővé.

Egy ötlemezes dobozba összeválogatni (csak teljes művekben gondolkodva) Johann Sebastian Bach mesterműveit természetesen megannyi kínzó lemondással jár, nem is az a fontos tehát, ami kimarad, hanem ami végül bekerül a gyűjteménybe. Jelen esetben, a Decca új, "Ultimate..." sorozatában a Brandenburgi versenyek, a hegedűkoncertek, a Goldberg variációk és néhány orgonamű vagy -átirat kapott helyet a lemezeken, valamennyi modern hangszeres előadásban. Hogy ez valóban Bach életművének esszenciáját jelenti-e (a kiadvány alcíme: The Essential Masterpieces), azt döntse el a hallgató, a kérdés eldönthetősége vagy el-nem-döntendősége úgyis a sokat emlegetett ideologikusság mentén rajzolódik ki (lásd: egyházi kontra világi műfajok, hangszeres kontra vokális muzsika és így tovább).

A Brandenburgi koncerteket a Philips 1980-ben készült bejátszásaiból kölcsönözték ehhez a válogatáshoz. Mondhatnánk, még éppen jókor, az analóg rendszerű hangrögzítés alkonyán készültek ezek a Bach-felvételek, mert a Neville Marriner dirigálta The Academy of St. Martin in the Fields zenekara nemcsak jó formában, de bíztató akusztikai körülmények között szólal meg. Más szóval: a CD-k igen jól szólnak, akárcsak a két, illetve tíz évvel korábban lemezre vett hegedűverseny-lemez.

Marriner modern hangszeres Brandenburgi versenyei tehát abban az időszakban kerültek piacra, mikor az úgynevezett historikus irányzat, a korhű hangszereket követelő régizenei mozgalom militánsabb fele a leghangosabban bizonygatta a maga megfellebbezhetetlennek gondolt érveit. Nikolaus Harnoncourt Brandenburgi versenyek-lemeze már 1964-ben készen volt, majd 1981-ben Harnoncourt ismételten nekiveselkedett a daraboknak, a Christopher Hogwood vezette Academy of Ancient Music korabeli hangszerekkel dolgozó együttese pedig éppen négy évvel Marriner felvétele után készítette el a maga verzióját a Deccához tartozó L'Oiseau Lyre-nél, sőt Trevor Pinnock és a The English Concert még ennél is korábban, 1982-ben vette fel a sorozatot (Archiv).

Minthogy e sorok írója egyidős Marriner ezen lemezeivel, nem szívesen vállal a korszakra vonatkozó messzemenő következtetéseket, de az mindenestre megkockáztatható, hogy akkoriban már nemigen volt barokk zenét játszó modern hangszeres zenekar, melyet hidegen hagytak volna a régizenei-historikus mozgalom kézzel fogható (és füllel hallható) eredményei. Az ASMF játékára is igaz, hogy szó nincs itt a századelő-századközép teljes szimfonikus zenekarra átültetett Bachjáról. A hangzáskép néhol kicsit vastag ugyan, de a hangzás legtöbbször már nagyon is kamarazenei, szépek a szólók, a zenekar pontos, kiegyensúlyozott, s egyébiránt minden túlzástól mentes játékot produkál. A hangszerkezelés egyértelműen a modern hangszereken szokásos módszereket favorizálja, nem imitál, a frazeálásban, a hangsúlyokban, a tempóválasztásban, a dinamikai rendben is visszafogottak, egyensúlyt keresőek a gesztusok, szemben a historikusok annak idején általános megdöbbenést ("micsoda krakéler népség!") kiváltó olvasataival. Igaz, Marriner számára Bach zenéje egyértelműnek, problémátlannak tűnik, de végeredményben így is élményszerű marad.

Ugyanez igaz a harmadik lemezen hallható hegedűversenyekre is. Arthur Grumiaux játéka - kíséri a Gérecz Árpád vezette Les Solistes Romandes ill. az Edo de Waart dirigálta Új Philharmonia zenekar - egyensúlyoz a klasszikus hegedűversenyek kínálta nagyvonalú játékmód és a barokk hegedűsök eredendően más tagolást alkalmazó kifejezésrendszere között, de természetesen még az előbbihez áll közelebb. Viszont Grumiaux-ra is igaz, ami Marrinerre és az ASMF-re, hogy a hagyományos Bach-felfogást követve mindenekelőtt a klasszikus kiegyensúlyozottságra való törekvés jellemzi. A hegedűhang precízen rajzolt, tiszta és stílusosan formált, sosem esik túlzásokba, s a zenekar is figyelmesen, megbízhatóan, és sosem tolakodóan kísér.

A gyűjtemény fénypontja, akárcsak a legvitathatóbb produkciója azonban csak ezután, a negyedik és ötödik lemezen következik. Schiff András 1983-ban megjelent első Goldberg-variációkja gyönyörű előadást hordoz. Elegáns és hallatlanul választékos, érzékeny zongorázás a Schiffé. Kristálytiszta tagolás, végletekig kifinomult billentés, ragyogó arányérzék; magasztos és tartalmas Bach-játék. Tökéletes ellentétben az utolsó cédé műsorával, az amerikai Carlo Curley neve fémjelezte orgona-lemezzel. Az ilyen előadásokat hallva merül fel az emberben, hogy miért nem jár veszélyességi pótlék a zenekritikusi honoráriummal. Mert a magamfajta hirtelen haragú fickó, aki alkatánál fogva hajlamos hamar csillapíthatatlan indulatra gerjedni, a cédé harmadik számánál már legszívesebben a kés-köszörűhöz kapna, vagy a lőfegyverét kezdené olajozni, s félő, hogy - a lemezt kötelességből végighallgatva - végül enmaga ellen fordítaná azt. Curley orgonajátéka ugyanis helyenként annyira felfújtnak, impertinensnek, exhibicionistának tűnik, hogy nehéz azt a jó ízlésen inneni művészi megnyilvánulásként értékelni. A sort természetesen a d-moll toccata és fúga nyitja - szélsőségesen széttördelve, rosszul, ostobán játssza Curley. A második szám a híres Air, ízlésromboló módon, giccsesen előadva. Kantáták korál-átiratai következnek, a kis g-moll fúga, a c-moll toccata, adagio és fúga, az a-moll prelúdium és fúga és így tovább, melyek arról győznek meg, Curley nemcsak nem tud orgonálni, de még kérkedik is e hiányosságával. Hogy egyes, a hozsannázást vélhetően iparszerűen űző tengeren inneni és -túli ítészek nem átallották "az orgona Pavarottijának" bélyegezni őt, az leginkább a humor kategóriájában értelmezhető.

A szelekció kényszerének meggyőződésem szerint nemcsak a történetírás művelőit kellene meghatnia, de a lemezszerkesztőket is. Ha a művek kanonikus átcsoportosításában nem is vállalnak szerepet, legalább az előadások kiválogatásakor lehetnének éberebbek. Így nem történhetne meg, hogy az egyébként szép előadásokat tartalmazó gyűjteményt agyoncsapják egy ilyen dilettáns orgonalemezzel.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Fülei Balázs (zongora)
Előad: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
A romantika esszenciája
LISZT: h-moll szonáta

11:00 : Budapest
Erkel Színház

SEREGI / DELIBES: Sylvia
Balettkomédia két felvonásban

11:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

14:00 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

16:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

19:00 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Pauline Rinvert, Kathrin Zukowski, Natalya Boeva, Eric Ander, Tianji Lin, Anja Silja
Hofkapelle München
zenei vezető
Michael Hofstetter
HASSE: Artaserse - magyarországi bemutató

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Déri György (gordonka), Eckhardt Gábor (zongora)
Gradus ad Publicum"
Mixtura Musicalis
J.S. BACH: G-dúr gambaszonáta
LISZT: Die Zell in Nonnewerth
BARTÓK: l. Rapszódia
FAURÉ: Elégia
SAINT-SAENS: Allegro Appassionato
WEINER: Románc
DEBUSSY: Szonáta

19:00 : Budapest
Liszt F.Nemzetközi Repülőtér,Terminal 1 utascsarnok

"Budapesti Tavaszi Fesztivál"
MOZART: A varázsfuvola

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Judith Halász (ének)
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Vass Lajos Kamarakórus (karigazgató: Kocsis-Holper Zoltán)
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Guido Mancusi
ZOMBOLA PÉTER: 2. szimfónia
SCHUMANN: 1. (B-dúr) szimfónia, Op.38 („Tavaszi”)
R. STRAUSS: Négy utolsó ének

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Jeroen Berwaerts (trombita)
Ensemble Resonanz
Vezényel: Barbara Bultmann
"Budapesti Tavaszi Fesztivál"
C.P.E. BACH: b-moll („Hamburg“) szimfónia, Wq 182/5
TOSHIO HOSOKAWA: Voyage VII trombitára, vonósokra és ütőhangszerekre
J.S. BACH: Goldberg-variációk, BWV 988 (Dmitry Sitkovetsky és Andreas Staier vonószenekari átirata)

19:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Szenthelyi Miklós (hegedű)
Faludi Judit (cselló)
Szenthelyi Judit, Kiss Gyula (zongora)
Szenthelyi Krisztián (tenor)
Magyar Virtuózok Kamarazenekar
"Szenthelyi Nap Négy koncert egy napon"

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Excanto Együttes:
Kállay Gábor (furulya, ének, művészeti vezető), Kállay Katalin (furulya), Szabó Zsolt (viola da gamba), Kállay Ágnes (barokk cselló), Győri István (lant, ütőhangszerek)
M. CAZZATI: Sonata “La Sampiera”
J. BANISTER: A Sett of Ayres in four Parts
Hugh Ashton’s Maske
HANDEL: Passacaille
BOISMORTIER: Concerto G-dur
TELEMANN: Quatour TWV 43:e2
TELEMANN: Violoncello Solo TWV 41:D6
TELEMANN: Don Quixotte TWV 55:G10

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Ludi et modi sacri - Selmeczi György szerzői estje
Responsorium ad S. Ioannem de Deo
Ars Nova Énekegyüttes, Selmeczi Gábor (hegedű)
Vez. Kiss Katalin
Laudate Pueri Dominum
Ars Nova Énekegyüttes, Alba Regia vonósnégyes
Vez. Kiss Katalin
Pünkösdi himnuszok
Kele Brigitta (szoprán), In Medias Brass rézfúvós kvintett
Szent Márton-játék
Octovoice Énekegyüttes, In Medias Brass rézfúvós kvintett,
Halmschlager György (ütőhangszerek), Selmeczi Gábor (hegedű), ifj. Major István, (cselló), György Attila (nagybőgő)
Introitus
Kun Ágnes Anna (mezzoszoprán), Najbauer Lóránt (bariton),
Selmeczi Gábor (hegedű), Kiss Kata (brácsa)
Rorate caeli
Octovoice Énekegyüttes, Sebestyén Márta (ének), Balog József (zongora)
Hajnal
Kele Brigitta, Alba Regia vonósnégyes
Kun Ágnes Anna (mezzoszoprán), Kálmán László (tenor),
Najbauer Lóránt (bariton) és György Attila (nagybőgő)
15:00 : Szeged
Nemzeti Színház

VERDI: Ernani
A mai nap
született:
1912 • Kathleen Ferrier, énekes († 1953)
1916 • Yehudi Menuhin, hegedűs († 1999)
elhunyt:
1892 • Edouard Lalo, zeneszerző (sz. 1823)
2014 • Komlóssy Erzsébet, énekművész (sz. 1933)