vissza a cimoldalra
2019-03-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2317)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61556)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11322)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4460)
Pantheon (2326)
Balett-, és Táncművészet (5703)
Kossuth-díj (1424)
Giuseppe Verdi (1388)
László Margit (158)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3179)
Operett, mint színpadi műfaj (3865)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1612)
Franz Schmidt (3294)
Élő közvetítések (7777)
Kocsis Zoltán (661)
Opernglas, avagy operai távcső... (20204)
Miklósa Erika (1230)
A díjakról általában (1056)
Renée Fleming (1005)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Beethoven-szimfóniák Liszt átiratában / Scserbakov
Varga Péter, 2007-01-12 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

LISZT: Beethoven Symphonies Nos. 7 & 8 LISZT: Beethoven Symphonies Nos. 7 & 8 (Transcriptions)
[Liszt Complete Piano Music, Vol. 23]
Konstantin Scherbakov - piano
Naxos
8.557856

Hogy az a bizonyos csók, amellyel Beethoven illette a csodagyerek Lisztet, inkább csak legenda mint valóság, ma már teljesen bizonyos. De az is egyértelmű, hogy Liszt mindent megtett azért, hogy a nagy zeneszerzőt híven szolgálja zongoraműveinek előadásával, zenekari műveinek vezénylésével, valamint azzal, hogy a szimfóniákat átírta zongorára, és előadta egy olyan korban, amikor egy-egy hozzá hasonló utazó zongoraművész sok helyre eljuthatott, ahol szimfonikus zenekar nem igen létezett.

Persze szó sincs arról, hogy Liszt egyszerűen csak zongorakivonatot készített volna e művekből, mint többen már őelőtte. "Képzeletét a szimfóniák támasztotta kihívás mozgatta meg: hogyan lehet a tíz ujj korlátjának dacára épségben megőrizni Beethoven gondolatait? … Egyrészt felülmúlhatatlan abban, ahogyan a zongoraváltozat textúrájába a legtöbb zenekari elemet tudja beépíteni, másrészt pedig ahogyan a feladattal járó, látszólag legyőzhetetlen technikai problémákat a lehető leginkább zongora szerűen képes megoldani." (Walker)

Liszt a Madonna del Rosario kolostorban 1863 tavasza és 1865 nyara között dolgozott a szimfóniák átiratán, beleértve, hogy a már korábban elkészült Ötödiket, Hatodikat és Hetediket csak revideálta ekkor. És természetesen olyan műsorozat született, amely sokkal inkább Beethovent szolgálja, mintsem az akkor a virtuóz zongorista pályafutástól régen visszavonult zongoristának kínál népszerű csillognivalót.

Aki tehát e darabok előadására vállalkozik, egyrészt félelmetes Liszt-művekkel kell megbirkóznia, másrészt - és sokkal inkább - ennek során Beethoven szellemiségét kell megőriznie. Játékának azt a Beethoven iránti alázatot kell tükröznie, amelyekkel Liszt is viseltetett az átírás során a nagy előd irányában.

Pedig ma már senki sem ezekből az átiratokból akarja megismerni a zeneirodalom leghíresebbjei közé tartozó műveket - arra ott vannak a hangfelvételek, amelyek meg is nehezítik az előadó dolgát, hiszen ezek révén a szimfóniák már eredeti zenekari hangzásukban égtek be agyunkba. De Scserbakov az egyetlen helyes alapállásból indul: Kifejezni Liszt csodálatát e szimfóniák iránt. Természetesen ez, mint pianistának nem esik nehezére: 1983-ban Moszkvában Rahmanyinov-versenyt nyert, majd 1990-ben Asolóban négy estén eljátszotta a szerző összes művét - ezt Richter is megelégedéssel hallgatta.

Nagyon szigorú, minden hangot tudatosan megformáló játékot hallhatunk tőle. Sokkal inkább azt a Beethoven-hangzást valósítja meg a modern zongorán, amit az utóbbi időben az autentikus hangszeres zenekaroktól (például Norringtonétól) kaptunk. Természetesen nem csak a vibrátó nélküli játékról van szó, hanem a szikárabb hangzásról, másfajta dinamikai és agogikai játékokról is. Scserbakov nagyon ügyel az eredeti jelzések betartására, semmiféle, a romantikus előadóművész imázsához hozzáképzelt kenés, pontatlanság nem található nála. A tizenhatod szünet plusz tizenhatod szünet az egy rövid szünet és egy rövid hang nála, ahogy írva van, a staccato az staccato, ahogy írva van, tempó nem változik, csak ahol írva van.

Ennek a kontúrosabb Beethoven-képnek a megrajzolását a hangmérnöki munka is segíti, nincs túldimenzionálva a zongorahang, természetes, és nem megnagyobbító visszhangos térben szól. Vagyis Scserbakov nem egy nagy romantikus zongorista szemszögéből közelít Liszt zongoraművein keresztül Beethovenhez, mint azt az őelőtte a szimfóniákat felvevő művészek leginkább tették, hanem a nagyon is Beethoven-hű átiratokon keresztül korunk "korszerű" Beethoven-képét igyekszik zongorán is bemutatni.
Sikerrel.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"Orgonaexpedíció"

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Kodály vonósnégyes:
Falvay Attila, Bangó Ferenc (hegedű), Fejérvári János (brácsa), Éder György (gordonka)
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr vonósnégyes, Op.11
SMEATAN: e-moll vonósnégyes, Nr. 1. ,"Életemből”
DVOŘÁK: F-dúr „Amerikai” vonósnégyes, Op.96

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Móri Beáta, Szalai András (cimbalom)
Klenyán Csaba (klarinét)
"Párhuzamok IV/1."
ZOMBOLA PÉTER: Institutio No1/A
TÓTH ARMAND: Négy Pindaros-i ének
SÁRI JÓZSERF: Stati
TÓTH ARMAND: Blues, tango és riffek
TÓTH ARMAND: "Tristan" partita
BALASSA SÁNDOR: Levelek a rezervátumból
TÓTH ARMAND: Örmény rapszódia
A mai nap
született:
1844 • Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov, zeneszerző († 1908)
elhunyt:
1973 • Lauritz Melchior, énekes (sz. 1890)
2002 • Gösta Winbergh, énekes (sz. 1943)