vissza a cimoldalra
2020-09-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (309)
Társművészetek (2093)
Régizene (4453)
Callas (454)
Bartók Béla szellemisége (284)
Bartók Béla (1881-1945) (218)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4109)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2061)
Franz Schmidt (3692)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4935)
Eiffel Műhelyház (293)
Jazz (80)
Bartók Rádió (780)
Opernglas, avagy operai távcső... (20660)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62451)
Kimernya? (3772)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Ingrid Fliter és a Nemzeti Filharmonikusok
Széphegyi Arnold, 2002-10-06 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2002. október 4. - Pesti Vigadó
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Ingrid Fliter (zongora)
Vez.: Kocsis Zoltán

BARTÓK: Táncszvit
DEBUSSY: Fantázia zongorára és zenekarra
R. STRAUSS: Aus Italien (Itáliából), op. 16

Szó szerint fagyos hangulatban kezdődött el a Nemzeti Filharmonikusok Somogyi-bérletének első hangversenye a Pesti Vigadóban. Nem tudom, hogy a túlhűtött nézőtér hatott-e negatívan a zenekarra vagy egyszerűen csak rosszul álltak a csillagok az égen, mindenesetre nehezen rázódtak össze Bartók Táncszvitjének első néhány tétele alatt.
Mintha három - egyenként jól működő - kamaracsoport próbált volna időről-időre közös nevezőre jutni a tempót illetően.
Aránylag kevés sikerrel.
A párok játéka hangulattalan, a második és harmadik tétel ritmikailag pongyola előadása után meglepően egységesen szólalt meg a negyedik, arabos tétel.
Régen hallottam ennyire egy hangszerként szólni a fafúvósokat. Külön kiemelendő az angolkürt-klarinét kettős a tétel elején, mely minden hangszerelő legszebb álmaként egyetlen, sosemvolt instrumentumként hatott.
Kocsis tempójával nem igazán tudtam egyetérteni, de figyelembe véve azt a megjegyzést, amit a szerző tett az ifjú Ferencsiknek (miszerint, ha hosszabb volt, mint 18 perc, akkor rosszul dirigálta), lehet, hogy Kocsisnak volt igaza.
Számomra hajszoltnak, és ehhez mérten kimunkálatlannak tűnt.

Hogy mennyire rossz a Vigadó akusztikája, az már az első percekben kiderült. De, hogy Debussy "zongoraversenyéből" szinte semmit sem fogok hallani, azt azért nem gondoltam volna. Ingrid Fliter tavalyi Chopin-koncertjén nem volt szerencsém jelen lenni, így csak találgatni tudok, hogy mire képes az est vendége.

A második részt - újabb hibernálási kísérlet után - teljes egészében Richard Strauss Aus Italien-je töltötte ki, vagy mondhatnám úgy is: a termet ez a mű töltötte be.
Egyértelművé vált, hogy a Vigadó az ilyen monumentális hangorkánban érzi jól magát, ez az a zenei stílus, hangvolumen, amely megfelel a rosszul megtervezett koncerttermének.
De mintha a zenekar is csak most kezdett volna felébredni - hihetetlenül jó előadásban hallhattuk a monstre ópuszt.
Annak ellenére, hogy Kocsis tempói most sem voltak visszafogottak (sőt!), a vonósok önmagukat felülmúlva, a fák és rezek a szokásos jó színvonalon, az ütősök szerepüket dinamikailag némileg túlértékelve hozták létre azt a hangkatedrálist, amiért érdemes volt beülni a koncertre.
Kocsis Zoltán, aki kívülről vezényelte a "majdnem szimfonikus költeményt", ráadás híján(?), elégedetlenségből(?), ki tudja, miért, megismételtette a második tételt.
Örömmel hallgattuk újra.

Hírek
• Most Budapesten is ingyen hallhatják a Fesztiválzenekart
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel és előad: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei
A mai nap
történt:
1884 • A budapesti Operaház megnyitása
1984 • A felújított, 100 éves budapesti Operaház megnyitása
elhunyt:
1921 • Engelbert Humperdinck, zeneszerző (sz. 1854)