vissza a cimoldalra
2017-10-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3843)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59872)
Társművészetek (1210)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc előadók (2812)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11179)
A csapos közbeszól (94)

Végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban? (452)
Marton Éva (692)
Élő közvetítések (6633)
Franz Schmidt (2920)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (295)
musical (155)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (930)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2358)
Bartók Béla szellemisége (209)
Udvardy Tibor (166)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1108)
Lisztről emelkedetten (846)
Lehár Ferenc (575)
Operett, mint színpadi műfaj (3268)
Bizet és a Carmen (284)
Balett-, és Táncművészet (5404)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Valódi pletykák alapján - Pinochet és Győzike
Kerékgyártó György - Szűcs József, 2006-12-16 [ Dalolj nekem ]
nyomtatóbarát változat

Valódi pletykák alapján Délután a Teatro Palazzóban. Esteban Fuentes belép az irodájába, ahol keservesen zokogó titkárnője a mini tévékészülék oldalát veri.
   - Megkértem már egy párszor, hogy az irodában ne nézzen tévét - dörren rá a direktor. - Ez itt munkahely.
   - Meghalt ez a drága ember! - visít Esmeralda. - És olyan rossz a kép.
   - Valami rokon? - kérdi elbizonytalanodva Fuentes. Közben a képernyőre sandít, de még mindig nem érti.
   - Több, mint rokon - bömböl a titkárnő. - Augusto halt meg. Augusto Pinochet. Ha ő nincs, akkor a chilei vendégzongorista most elvtársnak szólít bennünket, és a Pravda írja meg, hogy milyen rossz volt a santiagói vendégszereplésünk. Istenem!
   - Szedje össze magát - dühödik fel Fuentes. - Mindjárt itt vannak a tévések a magazintól.
   - Tudom - küzd a könnyeivel a nő. - Senorita Ginger és Senor Fred már megérkezett.

   - (Reklám) -

Santo Quasimodo egyik szűk sikátora. Töpörödött, idős ember sétál megfontolt léptekkel az apró köveken, majd hirtelen befordul egy szűk ajtón. Apró, fülledt helyiségbe ér, amelynek falai mentén polcok emelkednek a padlótól a mennyezetig. Azokon hanglemezek, CD-k, DVD-k, kották, partitúrák tízezrei állnak sorban. A bejárattal szemben pult, amögött szúrós tekintetű, fekete hajú, kreol bőrű férfi áll. Amikor a vendég belép, ő éppen telefonál, de hamar leteszi a készüléket.

   - Jó napot, senor Melchiades! - köszön az öregember.
   - Áldja meg a Szűz Mária, instállom, drága senor Koroknay! - feleli nagyon barátságosan a boltos.
   - Most mondja meg, de igaz lelkére, senor Melchiades, mit szól ehhez a tévés cirkuszhoz?
   - Jaj, drága senor Koroknay, nem volt ám olyan rossz csávó az Augusto. Egyszer eladott nekem egy Callas-összest. Leteszi, aztán sír, hogy az még az apjáé volt. Mondom neki, az lehet, de látod, hogy kettő is karcos, hogy nőjön laptop a hasadba, és a rák billentyűzzön rajta! Na, akkor odaadta szépen elég olcsón. Mondom, nem volt rossz csávó.

   - Valójában én a Ginger és Fred riportra gondolok - feleli csendesen senor Koroknay. - Fel van, kérem, háborodva az egész operakedvelő világ. Mert, kérem, értem én, hogy egy színész házaspárt mutogatnak a tévében, volt olyan a mi időnkben is, csak tévé nélkül, ráadásul az az igazi Ginger és az igazi Fred volt. Azt is értem, hogy ezek, kérem, folyton a nemi életükről beszélnek. Azt eszi ma a nép. De miért kell ehhez odaállítani őket a Teatro Palazzo színpadára? Megszentségtelenítik azokat a szent deszkákat.
   - Nem drága ezeknek ma már semmi - ingatja a fejét senor Melchiades.

   - Kérem, én már semmin nem lepődöm meg. De azért mindennek van határa. Kérem, én harmincöt évet éltem Argentínában, azóta vagyok itt, de még megérhetem, hogy a turáni átok itt is lesújt rám. Az kéne nekem még, hogy Győzike énekeljen a Teatro Palazzóban.
   - Jaj, arra a showmanre gondol, aki adásban ül a vécén?
   - Arra, kérem. Az otthoniak megírták. Ez mégiscsak mindennek a teteje. És én még azt hittem, hogy Kerepesen szeretnék nyugodni.
   - Ne szidja a Győzikét, senor Koroknay. A fiam popzenében utazik. Most adott el jó áron két első nyomású Romanticot. Én azt mondom, mindenki úgy él meg, ahogy tud, hogy a rák halózza szét az egész világot!
   - Igaza van, senor Melchiades - ismeri el senor Koroknay, és egy zörgős zacskóból lemezeket vesz elő. - Lássuk, miből élünk! Ezt hoztam ma.

   - Kodály: Jézus és a kufárok - forgatja a lemezt az antikvárius.
   - Az - bólint elégedetten senor Koroknay. - Ennél szebb kvintpárhuzam a földön nincs. Tudja, amikor Jézus lenéz Jeruzsálemből, és elé tárul a táj.
   - Ugyan - dühödik fel senor Melchiades. - Milyen alpári már, instállom, amikor fúgát csinál, és belezavarodik. Hogy a kórház ablakából nézze a ringlispielt!
   - Micsoda? A világ leggrandiózusabb kórusműve.
   - Ugyan kérem, ezzel a primitív madrigalizmussal? Minek kell neki ellágyulnia, amikor a galambok előkerülnek! Azok egy mocskos állat, minden nap letojja a BMW-met, hogy a kórházi orvosok hajoljanak fülé, és mondogassák, hogy sajnos, sajnos. Mit hozott még?
   - Tessék. Beethoven.
   - Pont ez? Mindenki tudja, hogy ez olyan "mendegél a mandarin" szekvenciákkal van tele. A kettőért adok ötszázat. Jó lesz, mert már zárnék, drága Koroknay úr?
   - Na, adja azt az ötszázat - feleli szomorúan a senor, majd hozzáteszi. - Ebből még a repülőtérig sem jutok ki, nemhogy Kerepesig.

   - (Reklám) -

Néhány nappal később, próba előtt a Teatro Palazzóban. A zenészek a társalgóban gyülekezek, ki-ki egy-egy kávéval, üdítővel készül. Wolfgang Baumgartner, a német származású fagottos álmatagon ül a sarokban. Egyszer csak barátja, Pablo Cortez, a klarinétos löki oldalba.
   - Mi van, megint hakniztál? - nevet.
   Baumgartner fáradtan emeli fel a fejét.
   - Az Art Pallace-ban játszottam a kamarazenekarral. Ne is kérdezd, mi történt velem!
   - Mi történt veled?
   - A lassú tételnél valahogy elragadott a muzsika. Nagyon jól játszottunk tegnap. Csak hátradőltem, és lehunyt szemmel hallgattam, ahogy áradnak azok a fantasztikus dallamok. Aztán egyszer csak úgy tűnt, mintha hiányozna valami. Fülelek, fülelek, és tudod, mi volt az?
   - Mi?
   - Az én fagottszólamom.

Cortez arca elkomorul.
   - Hát én sem voltam boldog, amikor ma felébredtem. Mert tudod, mire ébredtem?
   - Honnan tudnám? Nem nálad aludtam.
   - Fuentes azt nyilatkozta a rádióban, hogy hamarosan valami show keretében Győzike is fellép a Teatro Palazzóban.
   - Ki az a Győzike?
   - Először én sem tudtam - komorul el egészen a klarinétos. - De ezt így nem lehet. Próba után iszunk egy rumot, és elmagyarázom.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Baksa Krisztina (cselló), Takáts Márton (zongora)
moderátor Fülei Balázs
"Hangulat junior"
POULENC: Szonáta csellóra és zongorára

17:30 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

Szersén Gyula színművész
Algács Melinda (ének), Neumark Zoltán (zongora)
"Ki nyer ma? Játék és muzsika 70 percben"

19:00 : Budapest
Fesztivál Színház

a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara
(karigazgató: Kulcsár Szabolcs)
vez.: Szabó Sipos Máté
SELMECZI GYÖRGY: Boldogasszony lovagja - bemutató

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Banda Ádám (hegedű), Prunyi Ilona (zongora)
"Korngold 120-60"
KORNGOLD: Meseképek Op.3.
KORNGOLD: Zongoradarabok Shakespeare: Sok hűhó semmiért c. színdarabjához Op.11.
CLARA SCHUMANN: Három románc Op.22.
SCHUBERT: C-dúr fantázia Op. 159. D. 934.

19:00 : Budapest
Duna Palota

Antal Imola (ének)
Opera és operett áriák és dalok Telemanntól Donizettiig

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Baranyay László (zongora)
"Válogatás F. Chopin műveiből a szerző halálának 168. évfordulóján"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Maria João (ének); Egberto Gismonti (zongora, gitár)
"Jazz itt"
A mai nap
elhunyt:
1837 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző (sz. 1778)
1849 • Frédéric Chopin, zeneszerző (sz. 1810)