vissza a cimoldalra
2018-12-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Edita Gruberova (3065)
Erkel Színház (9495)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4393)
Zenei események (995)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1548)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1193)
modern eszement rendezesek (215)
Élő közvetítések (7599)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3026)
Callas (443)
Franz Schmidt (3242)
Szkrjabin (539)
Momus-játék (5563)
Operett, mint színpadi műfaj (3778)
Jonas Kaufmann (2313)
Pantheon (2285)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

"Ha nem jövök én, Glass vagy Pärt, akkor jön valaki más" (Steve Reich)
Varga Péter, 2006-12-12 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

Egybehangzó vélemények szerint Amerika legnagyobb élő zeneszerzője tartotta hetvenedik születésnapját október 3-án. Ennek örömére ünnepi koncertek sorát rendezték műveiből szerte a világban Tokiótól New Yorkon, Londonon át Budapestig. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a szerző, az Amadinda együttes és az UMZE Kamaraegyüttes részvételével tartott hangversenyen Steve Reichet kitüntették a Magyar Köztársaság Középkeresztjével, másnap pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tiszteletbeli professzorává fogadta. Munkatársunk a koncert másnapján beszélgetett vele.

Steve Reich    - A hangversenyen ott láthattuk a keverőasztalnál, és játszott a Zene fadarabokra című darabjában. Fontosnak tartja, hogy részt vegyen művei hangzó megvalósításában is?

   - Minden darabom előadásában részt vettem 1967-től 1980-ig. Azután olyan szólamokat kezdtem írni, amelyek túl nehezek voltak a számomra, és akkor álltam a keverőasztal mögé, mert egy hangtechnikus sok mindent elronthat. A legtöbb zenémet úgy játsszák, hogy nem vagyok jelen. Ha megnézi a honlapomat, láthatja, hogy vagy kétszáz koncerten játsszák a műveimet egy évben, öt-hat esetben tudok ott lenni, tehát 194 alkalommal nem tudom, hogy mi történik. De a lemezekről azért képet lehet alkotni, milyen a helyes előadás. Ha viszont ott tudok lenni, akkor igyekszem magam hasznossá tenni, és ez legjobban a keverőasztalnál lehetséges.

   - Elégedett azzal, amit a tegnapi koncerten hallott?

   - Igen, teljes mértékben, de hát nem is vártam mást az Amadindától és az UMZE Kamaraegyüttestől, amelyek mindig fantasztikusak voltak.

   - Fontosak az ön számára a magyar kapcsolatok? Hiszen például apai nagyanyja egy Budapest melletti faluból került Amerikába, még a tizenkilencedik század vége felé.

   - Ezt mindig fontosnak tartottam, hiszen ez személyes kötődés, de az is nagyon lényeges, hogy már a hetvenes években nagyszerű előadásokat, felvételeket produkált a műveimből a 180-as csoport, később az Amadinda, majd az UMZE.

   - A repetitív, vagy más néven minimál zene Amerikában született, ott alakult...

   - Legalábbis a kezdetekben! Később a holland Louis Andriessen, majd az eredetileg észt, azután német, majd angol Arvo Pärt is művelte. Õ számomra a legnagyobb élő európai zeneszerző, aki részese ennek a mozgalomnak. De ott van a lengyel Górecki is, bár ő csak bizonyos szempontból minimalista. De John Adamsre is hatással volt ez a stílus, noha ma már inkább úgy ír, mint Sibelius. Mindenesetre ő mondta, hogy a legfontosabb, ami a zenében Stockhausen, Berio és Boulez után történt, az Terry Riley, Philipp Glass, én, és John Adams. És nem csak kis szeletét változtattuk meg a zenének, velünk az egész klasszikus zenei színtér változott.

   - Ez a háború utáni szerializmus ellenében történt? Hogyan kezdődött?

   - Az ilyesmi, mint minden jó, az ember gyomrában kezdődik. Vagy az orrában, a szaglásában. Zeneszerző lettem, mert szerettem Sztravinszkijt, Bachot, a bebopot, John Coltrane-t. Amikor tanították nekem Boulezt, Stockhausent és John Cage-t, ahol nincs harmónia, nincs dallam és nincs ütem, csodáltam azt a mesterségbeli tudást, amelyekkel ezek a művek készültek, de a zene csúnya volt, és nem akartam hallani. Amikor elmentem egy hangversenyre, szintén azt láttam, hogy senki sem kíváncsi erre, kivéve magukat a komponistákat, barátaikat és más zeneszerzőket. Olyan volt elmenni egy kortárszenei koncertre, mint a fogorvoshoz. Tudtuk, hogy fájni fog, de muszáj. A klasszikus zene haldoklott. De ez már többször előfordult a zenetörténetben. A középkor végén, amikor rendkívül bonyolult ellenpontos műveket írtak. Ennek ellenhatásaként jött létre az olasz opera. Csak néhány akkord és a dallamok. Azután jött Johann Sebastian Bach, aki számomra a legnagyobb zeneszerző. Õ sem valaminek a kezdetét jelenti, hanem a végét. Olyan mesteri módon egyesítette az ellenpontot a harmóniával, hogy mindenki láthatta, innen nincs tovább út. El tudom képzelni, ahogy a fiai mondták, apám, ez gyönyörű, de kissé ódivatú. És sokkal egyszerűbb zenét kezdtek írni, kinyitva az ajtót Haydnnak, aki egyszerűen csak dallamokat és hozzájuk illő harmóniákat írt; nagyon egyszerű zenét. És az én generációm a német romantika halálakor érkezett. Schönberg a német romantika végét jelenti. A posztmodern Boulez, Stockhausen, Cage a holtteste a német romantikának. Még mindig megpróbálják életben tartani, de végleg halott. Túl komplikált, vége. Ki kellett utána takarítani. Ha nem jövök én, Glass vagy Pärt, akkor jön valaki más, mert ezt valakinek meg kellett tennie.

   - De nem csak a tagadásból született ez a zene. Milyen hatások alakították? Ön például tanulmányozta a ghánai dobolást, a Bali-szigeti gamelán zenét.

   - Igen. Először volt a bebop. Miles Davies volt nagy hatással rám, és a dobosa, Kenny Clark. Amikor csak tehettem, mindig meghallgattam John Coltrane-t. Mit csinált John Coltrane? Nagyon sok hangot játszott egy vagy két harmónia felett. Ez valami teljesen új volt. Nagyszerű leckéket kaptam tőle. Vagy ott volt Junior Walker és együttese a Motowntól. Mindig ugyanazt a basszus szólamot játszották változatlanul. (Dúdolja.) A pop dalok felépítése A-B-A, de ők mindig csak A-t játszottak. És az a feszültség, ami így kialakult, valami új volt. És ilyen a ghánai dobolás, és a gamelán zene is. Nincs harmóniaváltás, csak ritmikai komplexitás. Szóval ezek a hatások a popzenéből, a Motowntól, Bob Dylantől, Ghánából, Baliról mind hozzájárultak ahhoz, hogy a repetitív stílus Amerikában alakult ki.

   - Azt írja az internetes életrajza, hogy filozófia szakon végzett a Cornell Universityn. Meg tudná fogalmazni, szavakkal kifejezni, mi ennek a zenének a gondolati háttere?

   - Nem, nem, nem. Ez egy nagy tévedés. Elsősorban dobos voltam, amikor a Cornell Egyetmre jártam, és minden hétvégén doboltam. Zenebányász voltam, William Austinnál tanultam ugyanebben az időben, és az alapvető zenetörténeti tudásom ebből az időből származik. Szerettem Wittgenstein filozófiáját, nagyon érdekes ember volt. Bátyja, Paul zongorista volt, és elvesztette a jobb karját az első világháborúban. Ravel neki írta a Zongoraversenyt bal kézre. De maga Wittgenstein is nagyon alaposan kidolgozva végig tudott fütyülni egész koncerteket. Zseni volt. De, ami igazán érdekes volt számomra, ahogy a hétköznapi nyelvet analizálta, hogy megértsen dél-afrikai problémákat. Hogyan létezik a gondolat a testben - kérdhetjük? De azt mondta, nem így kell a kérdést feltenni. Hogyan tanítanánk meg egy négyéves kisgyereknek, mi az, hogy gondolat. Ugyanúgy, mint azt, hogy mi a kanál? Ez ugyanaz? Nem! Mondd meg a különbségeket, és azt hiszem, megoldottad a problémát. Nagyon radikális, nagyon egyszerű. Csodáltam ezért. És szintén volt egy megszívelendő tanácsa: legyen becsületes munkád, ne taníts. Nem is vonzódtam az akadémikusi élethez, nem maradtam a Harvardon filozófiai tanulmányokat folytatni. Inkább visszamentem a Cornellre Austinnhoz komponálást tanulni. Õ bátorított arra is, hogy tanuljak Hall Overtonnál, aki jó barátja volt Thelonius Monknak. Azután mentem a Juilliardra, ahol Vincent Persichettinél tanultam. Azután a Mills College-ba Kaliforniába, ahol Luciano Beriónál tanultam.

   - De mégis, húzódik valami filozófiai gondolat a zenéje mögött?

   - (Kiabál) Semmi!!! Semmi filozófia, szemétre vele! Semmi filozófia nincs a zenémben! Én zenész vagyok! A filozófusok akadémikusok! Hagyjuk a filozófiát a filozófusokra! Good bye! Semmi! Nulla! Mondok magának valamit! Cage filozófus volt, és egy csomó ember idejét elrabolta! Jó zeneszerző volt, de csapnivaló filozófus. És mégis filozófusként lett nagy személyiség, pedig meg kellett volna maradnia zenésznek.

   - A kezdetekben, a hatvanas években nem igazán fogadták el a zenéjét. Honnan merítette a bátorságot, az erőt, hogy kitartson, tovább vigye ezt a stílust?

   - Abszolúte nem fogadtak el! De ez volt az egyetlen dolog az életemben, ami érdekelt, amit igazán szerettem, amit csinálni akartam. Volt sok más munkám, taxisofőrködtem, dolgoztam egy postahivatalban. Mindent megtettem, amit kellett, csak, hogy életben maradjak, és zenét írhassak.

   - És ha elő is adta, akkor is csak kis galériákban. Hogyan fogadta a közönség?

   - Nagyon lelkesen. A korai közönségem nagyon fontos festőkből, és más amerikai művészekből, filmesekből, koreográfusokból állt. Õk kezdték el mondani, hogy én jó zeneszerző vagyok, nem más komponisták. És ez nagyon fontos volt, mert nagyon befolyásosak voltak. Az emberek úgy gondolják, egy művész megérthet egy másik művészt. Nem lehet mindegyikük őrült, és lassanként egyre többen hallgattak, míg végül 1980-ban minden jegy elkelt a Carnegie Hallban a koncertemre.

   - Az első korszakában, amikor magnószalagokra írta zenéjét, szavakat, mondatokat használt fel alapul. A második korszakában az énekhangokat úgy használta, mint hangszereket, csak magánhangzókat vokalizáltak az énekesek. Azután írta nagy szöveges műveit, operáját. Hogyan történt ez?

   - Ez így alakult. Amikor még dobokra írtam, női hangokat hallottam a marimba hangjában, és arra gondoltam, milyen jó lenne úgy írni női hangokra, hogy a mariba hangját imitálják. Azután úgy gondoltam, ezek a hangok a vonósokat is utánozhatják. Tehát részei lettek a zenének, de akkor még szavak nélkül. 1981-ben újra érdekelni kezdett a judaizmus, a szellemi hátterem, és akkor szükségét éreztem, hogy ezeket a gondolatokat, mint szövegeket beépítsem a zenémbe. Ez nekem akkor új volt, de a zenetörténetben réges-régi. Vagyis nagyon radikálisan kezdem, azután fokozatosan egyre normálisabbá váltam. Így a négytételes Tehillimben, amelyben négy női szólam szerepel, eredeti héber nyelven éneklik a szöveget, és egy D-dúr Halleluja zárja, mint egy tűzijáték.

   - Van a műveinek köze a hagyományos tonalitáshoz?

   - Ez nem tonalitás a szó klasszikus vagy romantikus értelmében. Ez inkább hasonlít a modális tonalitásra, ami a középkori zenében, azután kicsit a francia impresszionistáknál, vagy akár Coltrane-nél is létezik. De én nem használom az alapvető V. fok I. fok lépést. Erre nem lehet példát találni a műveimben. Sok V. fokot lehet találni, az I. fok felé törekszenek, de nem érnek el oda. Mint a mozdony, ahogy húzza a vonatot. Ezt lehet megtalálni a jazzben is. Ez visszatérés harmóniához tehát, de ha az ember használ valami fontosat, ami régen is megvolt, az nem lehet teljesen olyan. Az embernek meg kell találnia a saját harmóniai világát. Az enyém a domináns akkord köré épül. Alapja az V. fok, de alterálva, a hozzáadott hangok komplikáltabbá teszik. Ezek olyanok nálam, mint a benzin a motorban, ez hajtja az egész zenémet.

   - Úgy hírlik, már dolgozik azon a művön, amit az Amadinda negyedszázados jubileumára szán.

   - Nem, van még időm, hogy elkezdjem. Éppen most költöztünk, és még rengeteg a pakolnivaló. És ez a rengeteg koncert a születésnapom alkalmával! Felfalnak a koncertek. Három a Carnegie Hallban, három a Lincoln Centerben, öt a Brooklyn Acedemy of Musicon, nyolc nap koncertezés Londonban, és ez csak a kezdet. Koncertek szerte a világban, meg lehet nézni a honlapomon. Nagyon elfoglalt vagyok ezekkel, még ha nem is vagyok mindegyiken ott. Soha életemben nem koncerteztem ennyit. Úgyhogy április óta nem írtam le egy hangot sem. Két hét múlva van még egy felvételem Londonban, és ha ennek vége, ismét zeneszerzővé válhatok. És vannak még más munkáim is. Egy dupla szextett, és utána kezdem el az Amadindának szánt darabot.

   - Hogyan kezd el komponálni?

   - Az első dolog: meghatározni a hangszerelést. Ez két vibrafonra és két marimbára fog íródni. Ez nem egy nagy elhatározás, de meg kell történnie. Kell tudnom a hangszerek terjedelmét. Az utóbbi években nagyon megnőtt a marimba hangterjedelme lefelé. Nem is igazán tudom, hogyan hangzanak a legmélyebb hangok, ezt meg kell még tanulnom. Van tehát még egy kis házi feladatom.


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Liszt-kukacok Akadémiája

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Asztalos Bence (hegedű), Gábos Judit (zongora), Kertész György (cselló)
CSAJKOVSZKIJ: Évszakok, op. 37b (átirat zongoratrióra)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Bohémélet

15:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Csajkovszkij: A diótörő - szvit

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Vámosi Katalin, Simon Krisztina, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Bajor Filharmonikusok Ifjúsági Zenekarának fúvósai
Vezényel: Mark Mast
J.S. BACH: Karácsonyi Oratórium BWV 248 I., II., III. kantáta

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Karvezetés vizsgakoncert
Sweelinck: Angelus ad pastores ait – motetta
Bruckner: Pange lingua – himnusz
Vezényel: Varga Áron
Croce: Triaca musicale – Mascheratta de' gratiani
Rheinberger: Waldblumen, op. 124 – 1. Abend am Meer
Kodály: Adventi ének
M. Haydn: Missa Tempore Quadragesimae – 2. Credo
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Gerály Anna Borbála
Hauptmann: Du bist ja doch der Herr, op. 42/4
Liszt: Ave Maria
Közreműködik: Sárosi Dávid (orgona)
Vezényel: Schnell Máté
Willaert: Vecchie letrose non valete niente – canzona
Haydn: Abendlied zu Gott, Hob. XXVc:9
Stanford: O living Will, that shalt endure
Kodály: Szép könyörgés
Közreműködik: Magyar Valentin (zongora)
Vezényel: Zsíros Levente
A koncerten közreműködik a Zeneakadémia hallgatóiból alakult kórus.

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: Diótörő - balett

18:00 : Budapest
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme

Budapesti Vonósok
vezényel: Kovács Zoltán
koncertmester: Soltész Ágnes
művészeti vezető: Botvay Károly
Karácsonyi koncert a Weiner Konzervatórium ifjú szólistáival
J.S. BACH: IV. Brandenburgi verseny I. tétel
Seres Barbara, Boros Adrienn (fuvola)
ALBINONI: d-moll Concerto II-I. tétel
Pávási Nikolett (oboa)
HAYDN: C-dúr gordonka verseny III. tétel
Bognár Domonkos (gordonka)
MOZART: Don Ottavio „Dalla sua pace” áriája (Don Giovanni)
Papp Viktor (ének)
VIVALDI: C-dúr concerto-t (RV444) II. I. tétel
Lajkó Ivett (blockflöte)
QUANTZ: G-dúr fuvolaverseny I. tétel
Kurcsák Viktória (fuvola)
LALO: Spanyol szimfónia I. tétel
Mákszem Fanni (hegedű)
TELEMANN: e-moll Concerto I-II. tétel
Drahos Balázs (trombita)

18:00 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Csala Éva (gordonka), Vimláti Judit (fuvola), Tarnai Dávid (ének)
Ad Libitum Gitáregyüttes
konferál: Bárkányi Judit
Klasszikus gitárzene a reneszánsztól a XXI. század zenéjéig.

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
VERDI: Traviata

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:00 : Budapest
Pozsonyi úti Református Templom

Sümegi Eszter, Pataki Adorján , Fellegi Balázs
Haydn Filharmónia
A. Vivaldi, G.F. Händel, J. S. Bach, J, Haydn , W. A. Mozart , R. Strauss művei

19:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Bódi Zsófia, Wittinger Gertrúd, Megyesi-Schwartz Lúcia, Horváth István, Sándor Csaba
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Bizják Dóra, József Ács, Zentai Károly (zongora)
Vezényel: Janos Acs
ROSSINI: Korinthosz ostroma – Pamira áriája
ROSSINI: Mózes – jelenet az I. felvonásból, Mózes imája
SCHUBERT: Mirjam győzelmi dala
ROSSINI: Kis ünnepi mise

19:45 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Yeree Suh (szoprán), Fulvio Bettini (bariton)
Budapesti Fesztiválzenekar
Művészeti vezető és koncertmester: Midori Seiler
Barokk gesztika: Sigrid T’Hooft
GEMINIANI: 12. (d-moll) concerto grosso („La Follia”)
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (1. rész)
TORELLI: g-moll („Karácsonyi”) concerto grosso, op. 8/6
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (2. rész)
VIVALDI: Esz-dúr triószonáta, RV 65 – 2. Allemanda, 3. Sarabanda
HASSE: Larinda e Vanesio – intermezzo (3. rész)
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Kuti László (klarinét)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Gilbert Varga
HAYDN: C-dúr szimfónia No. 9, Hob. I:9
MOZART: A-dúr klarinétverseny, KV 622
MUSZORGSZKIJ-RAVEL: Egy kiállítás képei
A mai nap
született:
1873 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző († 1923)
1905 • Farkas Ferenc, zeneszerző († 2000)
1917 • Hilde Zadek, énekesnő
1939 • Andor Éva, énekművész († 2014)
1943 • Perényi Eszter, hegedűs
elhunyt:
1792 • Joseph Martin Kraus, zeneszerző (sz. 1756)
1909 • Francisco Tárrega, zeneszerző, gitáros (sz. 1852)
1984 • Jan Peerce, énekes (sz. 1904)