Beethoven árnyékában (Ferdinand Ries szonátái)

FERDINAND RIES:
C-dúr szonáta, Op.20 No.1
g-moll szonáta, Op.125
A-dúr szonáta, Op.21

Nagy Péter - fortepiano
Kousay H. Mahdi Kadduri - gordonka

Hungaroton
HCD 32040

Ferdinand Ries, német zongoraművész és zeneszerző, zenészcsaládban született. Apja, Franz Anton Ries, Max Franz választófejedelem hangversenymestere, majd zeneigazgatója volt Bonnban, ahol Beethovennek is adott hegedűleckéket. Ferdinand hegedülni, zongorázni és csellózni tanult, zeneszerzés leckéit Albrechtsbergertől kapta, akihez Beethoven irányította őt. Hosszas utazgatások után 1813-ban Londonba került, ahol 1824-ig sikeres zongoristája, karmestere és zeneszerzője volt a Philharmonic Society hangversenyeinek. Zeneszerzői munkássága is Londonban teljesedett ki, sőt feleséget is itt talált magának, Harriet Mangeo személyében. Élete további részét Németországban töltötte, 1834-ben az aacheni városi zenekar élére nevezték ki. Írt két operát, két oratóriumot, 7 szimfóniát, 9 zongoraversenyt, 52 zongoraszonátát, s egyéb kamarazenei műveket. Liszt Ferenc Ries zongoraversenyét játszotta bemutatkozó koncertjén Sopronban, kilenc éves korában.

A Hungaroton lemezén három szonáta hangzik fel Ferdinand Ries tollából. Az első kettő eredetileg hegedűre és zongorára íródott, a harmadik azonban gordonkára született. Tagadhatatlan, hogy Ries zenéjében erőteljesen érezhető Beethoven hatása, felfedezhetőek beethoveni stílusjegyek, ami persze nem feltétlen baj, s összekeverni azért mégsem lehet a két szerzőt. Ries zenéje némileg egyszerűbb, de azért korántsem értéktelen muzsika. A lemeznek köszönhetően ismét egy igazán tisztességes mesterember muzsikáját ismerhetjük meg. Nem feltétlenül átütő erejű ez a zene, de unalmasnak egyáltalán nem mondanám, már csak azért sem, mert Nagy Péter és Kousay H. Mahdi Kadduri igényes előadása száműzi a lemezről az egyhangúság lehetőségét.

Nagy Péter - aki a felvételen egy 1835-ben készített bécsi fortepianón játszik - nagyszerű zenész, biztos technikai tudás, kitűnő ízlés, kellő szenvedély jellemzi előadását, s nagyszerűen bánik az idővel. Igazán nagy kár, hogy itthon ritkán olvasható a neve a koncertprogramokban.
Kadduri - hangszere egy 19. század eleji bécsi cselló - gordonkahangja rendkívül imponáló, erőteljes, nagyon masszív, gazdag. Kifejezően, érzelmesen - de egyáltalán nem érzelgősen -, biztos technikával játszik.

Ries muzsikájának és a két kitűnő művész munkájának eredményeképpen kimondottan izgalmas CD született, mindenkinek jó szívvel ajánlom figyelmébe, garantáltan nem fognak unatkozni, s - tapasztalatom szerint - minél többször hallgatják majd meg, annál élvezetesebbnek találják a lemezt.