vissza a cimoldalra
2017-10-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59919)
Milyen zenét hallgatsz most? (24977)
Kedvenc művek (142)
Társművészetek (1214)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (303)
Lisztről emelkedetten (863)
Jonas Kaufmann (2140)
Edita Gruberova (3025)
Kolonits Klára (990)
Erkel Színház (8384)
A nap képe (1971)
Operett, mint színpadi műfaj (3290)
Franz Schmidt (2925)
Lehár Ferenc (579)
Udvardy Tibor (168)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4092)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2367)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1117)
Lamberto Gardelli (62)
Új lemezek (93)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Dalolj nekem! - CCLVI / XXXI., befejező rész
Kerékgyártó György - Szűcs József, 2006-10-28 [ Dalolj nekem ]
nyomtatóbarát változat

Bevezető Ki kicsoda? Az előző részek tartalma Az előző részek


Dalolj nekem! Az elitül luxus Teatro Palazzo. Az utolsó taktusok hangzanak el A gerilla délben fürdik című operából. A közönség őrjöngve tapsol, Gloria, valamint a fináléban a tenort együtt éneklő Francisco és Alejandro hajlongva mutogat egymásra. Előrelép Esteban Fuentes igazgató, és csendre inti a publikumot.

   - Kedves közönségünk! - kezdi. - Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek a ma este főszponzorát, aki nélkül az előadás nem jöhetett volna létre: Vlagyimir Uljanov Lenin elvtársat. - Dörgő taps, Lenin belép, hajlong. - És egyben hadd kérdezzem meg, mint megszálló elvtársat, hogy hogyan tovább. Úgy értem: műsorterv, létszámleépítés, premier-elmaradások, fizetéscsökkentés, étkezési hozzájárulás megkurtítása, gemkapcsokkal és fénymásolópapírral történő szigorú elszámolás…

   - Jaj, dehogy, kérem - szabadkozik Lenin. - Mi csak meg akartuk tekinteni ezt a darabot, mert már rég halottuk. Mert az igaz, hogy a kultúrfelelősünk, Elvis elvtárs mellett el vagyunk látva jövőbe néző kultúrával, de az ember néha titkon mégis vágyik a dekadens polgári operára. Úgyhogy mi most megyünk is visszafele a hegyekbe bujkálni, elvégre egy gerillának az a dolga. Folytassák csak, elvtársak! Fogyasszanak narancsmarmaládot, ahogy eddig, és továbbra is igyanak olyan kávét, amilyet az epizódokat megszakító reklámokban lehet látni. Esetleg próbálkozzanak pirana-honosítással is! Da szvidanyija!

Őrjöngő taps, néhány "Lenint a kormányba!" kiáltás, de aztán Don Diego jelenik meg a színpadon, mire mindenki elhallgat. A don Gloria vállára teszi a kezét.
   - Na, kislány, végre egybekelhetsz Alejandróval.
   - Azt már nem - ront a színpadra Don Rafael. - Most kaptam az ügyvédi értesítést, mely szerint sógorom, Don Alfonso hosszan tartó, folyamatos állapotváltozás után elhunyt. Végrendeletéből kiderül, hogy mesés vagyon birtokosa volt, melynek egyik felét lányára, másik felét ránk hagyja azzal a kikötéssel, hogy eztán mi vigyázunk Rosaurára. Vége az álnok zsarolásnak, Don Diego! Kifizetem a tartozásom, és nem adom a lányomat.

Őrjöngő taps, néhány "Don Rafaelt a kormányba!" kiáltás. Közben Rosura örömében táncikálni kezd, de megcsúszik egy olyan sárgás izén, amit az első sorban meg az oldalpáholyban ülő gerillák köpdöstek a színpadra előadás alatt, megtántorodik, fogódzót keres, belenyúl a konnektorba (dugaszoló aljzat!), haja szikrázik, füléből füst jön. Rosaura elkapja a kezét, és döbbenten mered rá.
   - Érzek! - kiabálja. - Újra érzek! Van tapintásom! Meggyógyultam!
   Őrjöngő taps, néhány "váltóáramot a kormányba!" kiáltás, de Alejandro lép elő, és csendet int.

   - Ha úgy van, ahogy Don Rafael mondja, tudd meg, apám, hogy megtaláltam életem párját, és felségül veszem Beatriz Valentét.
   A pillanatnyi csendet kihasználva Gloria emelkedik szólásra:
   - Én pedig feleségül megyek Franciscóhoz. Ugyan még nem tett vallomást, mert félénk természetű, de tudom, hogy ő is ezt szeretné.

A közönség már-már tapsorkánban törne ki, amikor az első sorból, a gerillák közül a színpadra pattan a lemeztársaság menedzsere:
   - A mai előadáson bebizonyosodott, hogy Francisco Ferrer világklasszis énekes. Kérem, itt írja alá a szerződést!
   Francisco szemérmesen feleli:
   - A részleteket beszélje meg Dolores Gutiérrezzel, aki mától hivatalosan is kezeli az ügyeimet.
   Őrjöngő taps, néhány "jó áriákat a kormányba!", aztán Fuentes csendet int.

   - Drága Francisco! Itt mindenki előtt kérem, hogy bocsásson meg! Mellőztem, diszkrimináltam magát, mert bevándorló. De csak azért, hogy kendőzzem: én is bevándorló vagyok. Az igazi nevem Stefan Voentz. Mindent megbántam, kérem, bocsásson meg!
   Tomboló, frenetikus tapsvihar, közben néhány "bevándorlókat a kormányba!" kiáltás. Akkor hirtelen megjelenik a színen Limonádé Joe.

   - Na, emberek - kurjantja vidáman. - Ez a végére-minden-kiderül dolog pont olyan, mint ami velem esett meg. De azt még senki nem tudja, Francisco honnan jött, mi a múltja. Elárulom, hogy ő és Fuentes igazgató úr testvérek, csak gyerekkorukban elszakították őket egymástól. Francisco igazi neve Franz Voentz. Boruljanak csak szépen össze! Ugye, most már mindenkiről tudunk mindent?
   Őrjöngő taps, néhány "németeket a kormányba!" kiáltás, de a szomorúan előre lépő Yolanda láttán mindenki elhallgat.

   - Én is szeretnék mindent megbánni - mondja -, és nem szeretnék kávészüretelő lenni.
   - Elveszlek feleségül - zengi a feltűnő Elvis.
   - Oh - érzékenyül el Yolanda. - Love me tenger, love me dú!
   A közönség ismét őrjöngésben törne ki, ám most Jesus és Facundo áll fel. Jesus tolmácsolja közös szavaikat:
   - Én leszokom a fánkról, és minden mást fogok enni. Pirogot, baklavát, minyont, nápolyit, mézes fügét, citromos Madeleine-t. De most siessen mindenki haza, mert ma lesz a tévében a Dalolj nekem! utolsó része, és állítólag feltűnik benne egy csehszlovák cowboy is.
   A közönség állva tapsol, közben elhangzik néhány "Kerékgyártót és Szűcsöt a kormányba!" kiáltás is.

Vége a CCLVI / XXXI., befejező résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)*


  * A szerzők ezúton közlik, hogy ez a felirat véletlenül maradt itt az előző epizódokból.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Ciszterci Szent Imre templom

Darázs Renáta, Nagy Bernadett, Gavodi Zoltán, Cser Krisztián
Anima Musicae Kamarazenekar (műv. vez.: G. Horváth László)
Budapesti Monteverdi Kórus
vez.: Kollár Éva
MICHAEL HAYDN: Requiem - a Forradalom és Szabadságharc áldozatainak emlékezetére

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Gheorghita Orsolya, Gion Zsuzsanna, Kálmán László, Najbauer Lóránt (ének)
ETUNAM Vegyeskar
Monarchia Szimfonikus Zenekar
vez.: Virágh András
VERDI: Requiem
A mai nap
történt:
1890 • Az Igor herceg bemutatója (Szentpétervár)
született:
1801 • Albert Lortzing, zeneszerző († 1851)
1891 • Palló Imre, énekes († 1978)
elhunyt:
2004 • Robert Merrill, énekes (sz. 1919)
2008 • Sándor Judit, énekes (sz. 1923)