Bejelentkezés Regisztráció

Dalolj nekem

Dalolj nekem! - CCLVI / XXVI.

2006-09-23 08:42:00 Kerékgyártó György - Szűcs József

Bevezető Ki kicsoda? Az előző részek tartalma Az előző részek

\"Dalolj A luxusul elit kunyhó a hegyek között. Beatriz és Alejandro a sarokban ül, Elvis a Blue Hawaii-t énekli, Che bakancsait a falnak támasztva, hátradőlve, szivarozva hintázik egy széken, a kecskeszakállas ember pedig a polcokat nézegeti. A többiek vadul vitáznak, míg az egyikük fel nem kiált:

   - Nem, Pedro elvtárs, te Venezuelában már voltál titkár. Engedj másnak is teret!
   - Na, mi az, mi az? - kérdezi a kecskeszakállas ember anélkül, hogy megfordulna.
   - Csak megpróbáljuk felállítani az alapszervet, Lenin elvtárs - szól a felelet -, és Pedro elvtárs már megint egyéni érdekeit akarja a közösség érdekei elé helyezni.
   Lenin nem felel, csak egy bekeretezett képre mutat, és megkérdi a két túszt:
   - Nagyon szép, de mi ez?
   - Semmi, csak egy fénykép szobám falán - szólal meg végre Beatriz is először, mióta a gerillák betörtek. - A nagybátyámat ábrázolja sziesztaidőben.
   - Oh, bocsánat - feleli Vlagyimir Iljics -, azt hittem, halott.
   - Nem, csak utálja a kávét. Inkább alszik.
   - Értem - bólint Lenin, és hirtelen megfordul. - Reinecker elvtárs! Büszkék vagyunk rád, hogy csatlakoztál hozzánk, de nem helyeslem, hogy önkéntesen szervezkedj a szervezetem belül. Hagyd érvényesülni Pedro elvtársat is!
   - De ő már volt titkár Venezuelában - akaratoskodik Reinecker.
   - Végeztem - keményíti meg a hangját Vlagyimir Iljics. - Vegyél elő tollat, papírt! Levelet írok a város vezetőinek.

    - (Reklám) -

A Santo Quasimodo-i városháza, a díszteremben a város elitül luxus elitje tanácskozik. Középen egy szedett-vedett öltözékű gyerek áll. A tanács reszketni méltóztatik.
   - Ismételd el még egyszer, hogyan kaptad ezt a levelet! - dörren rá a polgármester a fiúra.
   - Hű, a láncos teringettét, de bajos lehet az uraságok íszjárása, ha má kétszer meg nem írtették - vakarja meg a fiú a fejét. - Ín csak aszondom, ha a tarkónál vagy a fül megett nyilallik, menjenek bé az orvoshoz*, mer a nagyapámnál is így kezdődött, oszt rá egy fíl ívre meg is halt szegíny agydaganásban, nyugosztalja a Magasságos Isten!
   - Kuss! - torkollja le a polgármester. - Beszélj!

   - Há mondom ín - kéri ki magának a fiú. - Ott állok kinn a birkákkal, ahol a hegyi ösvény fölsenderedik a nagy fánál, oszt látom a nagy dílibábos melegbe, hogy gyün egy fenemód mocskos ember akkora machetível, mint a bazilika kilincse. Mondom neki, álljál már meg jaó ember, közelíbb ne gyere, mer még megvágol azzal a haleffal. Na, aszongya erre, meg is váglak, paraszt, ha nem hallgatsz el mingyárt. Mondom neki, a körösztanyád a paraszt, amelyik a kisgazdákra szavazott, mer én pásztor vagyok, úgyhogy nekem senki nem parancsol, csak maga a pásztorok Pásztora, a Magasságos Jízus Krisztus. Na, erre azír őü is vetett egy keresztet, de rögvest pökött is egyet, mer közben meg rágta a szivarvíget. Mondom neki, úgyhogy te ne integessél avval a machetível, mert rád küldöm a Ronaldaót. A Ronaldaó a kutya. Nagyon szíp kis jószág, meg okos is, nem is vaót míg ilyen kutyám…

   - Kuss! - sápad el a polgármester. - A lényeget!
   - Mondom ín - sértődik meg a gyerek. - Elíg annyi, hogy az az ember adta a levelet, oszt aszonta, szítvág, ha ide nem hozom. Há ide hoztam.
   A tanácsból most felemelkedik Don Diego Aranzabal, mire a gyerek lekapja a kalapját, és meghajol előtte.
   - Az Isten megáldja - mondja alázatosan. - Lássa, emberül szolgálok, dolgozok becsülettel.
   - Becsülettel? - kérdi Don Diego szikrázó tekintettel. - Hülye gyerek! Most ki vigyáz a birkáimra?

   A gyerek megrémül, összerándul, és hátrálni kezd az ajtó felé. Senki nem tartóztatja. A polgármester tanácstalanul forgatja a levelet, és amint a fiú eltűnik az ajtó mögött, felsóhajt:
   - Az a baj ezzel a levéllel, hogy egy kukkot sem értek belőle. Ez cirillül van. Én csak metódul tudok egy kicsit, az hasonlít, de alig értek néhány szót.
   - Féleszűek - jegyzi meg Don Diego. Mobiltelefont vesz elő, és a rendőrséget hívja. Amikor Facundo fölveszi, beleordít a kagylóba: - Azonnal abbahagyni a cigarettázást meg a fánkzabálást, és tűnés kifelé a város a határába! Átfésülni a terepet a nagy fánál!

    - (Reklám) -

A város elitül luxus határa, közel a nagy fához. Jesus és Facundo fedezékből pásztázza a környéket, de az égvilágon semmit nem látnak.
   - Azt mondta, abbahagyni a fánkzabálást - morog Facundo. - Kikérem magamnak. Utálom a fánkot.
   - Még mindig nem értem, mi bajod a fánkkal? - jegyzi meg Jesus, a szemét merengetve. - Mit mondott Don Diego egészen pontosan, mit kell figyelni?
   - Hogy hátha támadnak a cirillek.
   - Na, ez is egy jó nap.
   - Te Jesus - tűnődik el Facundo. - Milyen lehet a cirill fánk?
   - Az unokatestvérem szerint azt pirognak hívják. De nem evett ő sem, csak látott olyat.
   - Te megennéd?
   - Persze.
   - Te mindent megennél?
   - Hát azért például nem mindent.
   - A birkafánkot faggyúval?
   - Hát télen jó lehet az, nem? Fűt.
   Facundo arca fájdalmasan összeszorul, de a következő pillanatban félrekapja a fejét. Riadtan kérdi:
   - Te Jesus, mi volt ez?
   - Semmi, csak elvonult itt egy gazdátlan nyáj.
   Kis szünet. Facundo a hátára fekszik, úgy mélázik.
   - Te, Jesus! És ha az egész Nap egy nagy fánk volna, azt is megennéd?
   - Hát persze, biztos jó az - bólint az idősebb rendőr. - De akkor mi világítana?
   - Hát nem tudom, te ennéd meg.

Vége a CCLVI / XXVI. résznek
(Tartsanak velünk a jövő héten is, mert a következő epizódban eddig még soha nem látott jeleneteket olvashatnak!)


  * A szerzők ezúton közlik, hogy vagy ha elindulnak a vonatok.




A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.