vissza a cimoldalra
2019-08-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11424)
A csapos közbeszól (95)

A nap képe (2139)
Opernglas, avagy operai távcső... (20294)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4538)
Pantheon (2377)
Operett, mint színpadi műfaj (4042)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3390)
Kedvenc előadók (2838)
Wagner (2620)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1740)
Franz Schmidt (3408)
Társművészetek (1342)
Lehár Ferenc (677)
Milyen zenét hallgatsz most? (25035)
Kedvenc magyar operaelőadók (1139)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (821)
Kortárs zene (66)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A nagy mesemondó (Rimszkij-Korszakov zenekari művei)
Balázs Miklós, 2006-09-12 [ Szimfonikus művek ]
nyomtatóbarát változat

Rimszkij-Korszakov zenekari művei RIMSKY-KORSAKOV:
Orchestral Works
Armenian Philharmonic Orchestra / Loris Tjeknavorian
Philharmonia Orchestra, London Symphony Orchestra / Yondany Butt
Brilliant Classics
99934

Inkább mogorva tanárembernek, semmint szolgálatkész tengerésztisztnek gondolnánk közkézen forgó fényképeiről és olajportréiról Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakovot. Éles metszésű orr, dús, jól gondozott szakáll, kerek arcának tekintélyt kölcsönző, apró szemüveg. Éles kontrasztban a jó barát Mogyeszt Muszorgszkij feldúlt, alkoholbeteg hajléktalant rajzoló ábrázatával. De hát az is volt, valóban: tanítómestere a korának és a jövő orosz zeneszerző nemzedékeinek, mentora számos kortársának, megingathatatlan bölcse választott hivatásának. Ő volt az Ötök motorja és élő lelkiismerete.

Bár a 19. század utolsó évtizedeinek kiemelkedően nagy hatású zeneszerzője volt, Rimszkij-Korszakov művei egy-két kivételtől eltekintve mégsem tudtak szilárd gyökeret ereszteni a hangversenyek és operaházak repertoárjában. S bizony a hanglemezkiadványok sem kényeztetik el a hallgatót szimfóniáinak, operáinak újabb és újabb kiadásával. Rimszkij-Korszakovnak, úgymond, nincs divatja manapság. Még a Muszorgszkij-operák általa hangszerelt verzióját is sorra cserélik le a nyersebb, és kétségkívül drámaibb eredeti változatra a dalszínházak. A Seherezádé ugyan még mindig gyakori vendég a világ valamennyi koncerttermében - még ha leggyakrabban az első hegedűs jutalomjátékául kapják is elő a fiókból -, s talán a Spanyol capriccio, a Sadko vagy az Aranykakas-szvit is rémlik többeknek, de ezzel gyakorlatilag ki is merül az orosz mester művészete a standard hangversenyprogramban. Pedig szerteágazó életművet, tizenöt operát, szimfóniákat, szimfonikus költeményeket, nyitányt, fantáziát, megannyi lázas zenei látomást hagyott hátra, melyek legtöbbje a varázsos mesék birodalmából szól hozzánk.

Talán nincs a zenetörténetben még egy ilyen szerző, aki ennyire szerette és ismerte volna a bódító mesék, a mámorba ringató fantáziatörténetek világát, aki ilyen mélyre merült volna a népi mesevilág és képzelet habjaiban. Még műveinek címében is többször visszaköszön a "mese" kitétel: Mese Szaltán cárról, Rege a láthatatlan Kityezs városáról, Tündérmese (Skazka). A romantika egyik legjellegzetesebb toposzát, a világtól való elvonulás szimbólumát, a mese narratív erejét és hatalmát nála eredetibben és magától értetődőbben senki sem használta. Pedig a mese valahol éppen arra való, amire az alkohol vagy az ópium: menekülés a mesterséges paradicsomok képzelet-kozmoszába a zord és kíméletlen valóság elől, mely minden nappal újra és újra részvétet nem ismerő könyörtelenséggel talál ránk, s melyet még a jókora szakáll és okuláré mögül is egyre nehezebb követni. Ami Muszorgszkijnak a vodka, Rimszkij-Korszakovnak a varázsmese: a lidércek, lázálmok, ábrándképek, sápadt látomások végtelen-tágas univerzuma, melyben gyakran ott ül maga Rimszkij is, a "nagy mesélő", aki hol Seherezádé, hol Szadko, hol mások alakjában bukkan fel a történetmondás archetipikus aktusában. Merít az orosz népi hagyományból, a keleti mondakincsből, a pogány legendák és természetpoézis sokrétű forrásvidékéről. Elhalás és újjászületés (Karácsonyéj), a természet- és napimádás kultusza (Hópelyhecske, Májusi éj), a varázsmesék átkai és csodatételei (Az aranykakas), a népi bölcsességek és fabulák örök tanulságai (A cár arája) és az Ezeregyéjszaka egzotikus gyönyörei keverednek ebben a tüneményes világban. Számos dramaturgiai bukfenccel és következetlenséggel, mégis megejtő bájjal és áradó érzelemmel tele.

A "közlés" módszere pedig nem kevésbé figyelemre méltó: a szinesztézia. Rimszkij-Korszakov a színekben, a keverésben, az elmosódó, majd újra és újra kirajzolódó árnyalatokban véli felfedezni a mesemondás zenébe oltható leghívebb módját. Valóságos szótárat szerkeszt, melyben az egyes hangokhoz színeket rendel, s ennek nyomán páratlanul változatos zenekarkezelést és hangszerelési eljárást teremt. Számára a mesemondás és a muzsika a színek orgiájában találja meg közös nevezőjét. Csak egy példa: a földöntúli, fantasztikus lények jellemzésére, a körülöttük uralkodó sejtelmes, titokzatos hangulat megidézésére dolgozza ki a jellegzetes hangsort, mely egész és félhangok szabályszerű váltakozására épül. Dallamvilága, harmonizálása azonban mindenekelőtt a népi muzsika tövéről fakad, akárcsak az Ötök többi tagjáé, néha Csajkovszkijé.

A Brilliant kiadó nemrégiben jelentette meg Rimszkij-Korszakov zenekari műveinek eddigi legteljesebb kiadását: az 1985 és 1997 között készült felvételek eredetileg az angol ASV kiadó gondozásában láttak napvilágot évekkel ezelőtt, most gyűjteményes formában kaptak esélyt ismét, hogy a lemezgyűjtők polcaira telepedjenek. A négy cd-n nem hallható ugyan valamennyi fontos zenekari alkotás, de a szimfonikus életmű legjava igen: a három szimfónia (Op.1, 9 és 32), a Seherezádé (Op.35), a Szadko szimfonikus költemény (Op.5), a Cár arája-nyitány, a Fantázia szerb témákra (Op.6), a Nyitány orosz témákra (Op.20), az Aranykakas-szvit, a Szaltán cár-szvit (Op.57) és a Karácsonyéj-szvit. Két lemezt az Örmény Filharmonikusok Zenekara jegyez, a másik kettőn pedig a Philharmonia Zenekar és a Londoni Szimfonikusok osztoznak. Előbbieket Lorisz Tyeknavorjan, a londoniakat Yondani Butt dirigálja. A jereváni zenekar játékáról szólva nem is kívánkozik választékosabb dicséret a tollamra, minthogy produkcióit nyugodtan elkeverhetnénk az angol zenekarokéi között, alig hallható különbség. Lelkesedésben és játékintenzitásban nemritkán felül is kerekednek a néha fásultan és hallhatóan rutinból zenélő Londoni Szimfonikusokon.

Noha a zenekarok teljesítményére így is kevés panasz eshet, mégsem ezért méltó a figyelemre ez a kiadvány, annál inkább a ritkán hallott művek sokszor revelációszámba menő újszerűsége és magával ragadó költői ereje miatt, mely rövid idő alatt ezerillatú bűvkörébe vonja a hozzá közel hajoló hallgatót, s röpíti a bagdadi főtértől Dodon cár udvaráig. A töretlen mesélőkedvű Rimszkij-Korszakov néhol Debussybe szalad, máskor Lisztbe vagy Wagnerba ütközik. Olykor a legtermészetesebbnek tetszik, hogy innen nőtt ki Sztravinszkij Tűzmadara, és talán Petruskája is. Hiába, a 20. század nagy orosz komponistái mégis csak Rimszkij-nagypapa térdén lovagoltak.

Az Aranykakas prológja így figyelmeztet: "A mese hazugság, de van benne valami finom célzás, amiből okulhatnak…". S nemcsak célzás és cinkos összekacsintás ez a zord valóság fölött, de a nyugati zenén iskolázott fül számára némi keleti narkotikum, fojtó kábulat is, melytől olyan lesz Rimszkij-Korszakov egész muzsikája, mintha Szindbád hajóján érkezett volna, s Sznyegurocskával olvadna végleg el.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1937 • Bogár István, zeneszerző, karmester († 2006)
1974 • Maxim Vengerov, hegedűs
elhunyt:
1611 • Tomás Luis de Victoria, zeneszerző (sz. 1548)
2016 • Daniela Dessi, operaénekesnő (sz. 1957)