vissza a cimoldalra
2018-06-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60891)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4039)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11279)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9351)
Palcsó Sándor (216)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2770)
Élő közvetítések (7250)
Edita Gruberova (3058)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1425)
Franz Schmidt (3142)
Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? (47)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (894)
Pantheon (2237)
Erkel Ferenc (1046)
Wagner (2594)
Opernglas, avagy operai távcső... (20100)
Jacques Offenbach (471)
Bánk bán (2965)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1234)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szabó Sándor lemezei 4 - A világ bund nélkül (Village of the Unfretted)
Flór Gábor, 2006-04-25 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Village of the Unfretted Village of the Unfretted

A művészek mindig szabadságra vágynak. Nem szeretik a kötöttségeket, a határokat. Vagyis inkább nem tűrik őket. Minden határt megpróbálnak kitágítani, amennyire csak lehet. Vagy tovább.

A hangszerek pedig kötöttséget jelentenek. Véges számú húr tekerhető rájuk, méretük is csak az emberi léptékhez mérten növelhető vagy csökkenthető, a hangok száma is adott. De mégis, ahol valamit lehet változtatni, ott bizony a zenész változtat. Így születnek töméntelen mennyiségű húrral ellátott gitárok, nagyon hosszú menzúrájú gitárok, különböző testformájú, és mindenféle elektronikai csodával fölszerelt gitárok.

És így születnek fretless (bund nélküli) gitárok. Az ötlet persze nem új. A bund később született, mint a húros hangszerek, tehát tulajdonképpen a fretless csak visszatérés a gyökerekhez.

Persze az európai hangrendszereket használó zenében sokáig nem volt semmiféle létjogosultsága a pozícionálatlanságnak, meg nem is volt szükség negyedhangokra. Csak aztán az európai zene is változott, beolvasztott magába új hatásokat. (Persze itt most gitárokról beszélek: a vonós hangszereknél természetes a bundnélküliség, sőt, ott pont a bundozottság a meglepő, és igen ritka is.)

Az első jegyzett hangszer egy 7 húros fretless bendzsó volt, amit valamikor 1900 körül készítettek, Angliában. Később, a század tízes éveitől megjelentek a félig bundozott, duplanyakú hangszerek, az úgynevezett hárfa-gitárok, melyeken a basszushúrok alatt nem voltak érintők.

Aztán legközelebb a hatvanas években találhatunk utalást a hangszerre, néhol felvételeken, John Lennon is említi egy interjúban, hogy ilyenen játszott volna, de nála sosem lehetett tudni, interjúk tekintetében mikor szabadul el a fantáziája.

A legenda szerint Jimmy Hendrixnek is volt (pont neki ne lett volna) egy fretless gitárja, amit elloptak tőle, aztán rendelt egy újat, de nem érte meg az elkészültét.

Aztán a hetvenes években megtörtént az igazi áttörés. Az első megnevezett fretless gitár az Acoustic Black Widow. Frank Zappa is használt ilyet. Majd 1975-ben Eliott Sharp megfosztotta bundjaitól gitárját, és 1976-ban Erkan Ogur Törökországban elkészítette első fretless gitárját. Aztán beállt a sorba Terye Ripdal, Patrice Vigier, Andy Summers, Chet Atkins, sorolhatnám. Szinte minden híresebb gitáros legalább egyszer kipróbálta, milyen is lehet érintők nélkül élni.

Az első fretless gitárfesztivál érdekes módon mégis csak 1999-ben volt (La Nuit de La Fretless). Talán ez volt az a pillanat, amikor a hangszer igazán létjogosultságot nyert. Már nem csak egy bundjavesztett (megcsonkított) gitár, hanem önálló instrumentum, egyre többen játszanak rajta (a legkülönbözőbb stílusú zenékben), darabokat írnak rá, fesztiválokat rendeznek, lemezeket adnak ki.

Ilyen lemez ez, a Village of the Unfretted is. Lényegében összegyűjti azokat a zenészeket, akik ezen a hangszeren valami jelentőset alkotnak napjainkban. Egy kitekintés, körkép: 35 gitáros egy-egy felvételét válogatták össze egy dupla albumon.

A válogatás igen eklektikus: meg is döbbentem, amikor először megszólalt. Tizenéves koromban hallgattam utoljára ilyesfajta rockzenét, amilyen az első szám. Nem is bírtam sokáig, hamar léptetnem kellett. Ez a lemez nem feltétlenül arra született, hogy végighallgassa az ember. Olyan széles spektrumát öleli át a zenének, hogy lényegében bárki megtalálja benne a neki való stílust. Egy körkép, panoráma, ahol mindenki kiválaszthatja a neki tetsző előadót, stílust, aztán megkeresheti a lemezeiket. Mindenesetre, ha többször is meg akarjuk hallgatni, érdemes programozható lejátszót vásárolni, hogy a számunkra kevésbé "fülbemászó" részeket fáradalom nélkül átugorhassuk.

E hosszú bevezető után méltán merülhet föl a kérdés az olvasóban: mit keres ez az írás a Szabó Sándor lemezeit bemutató sorozatban? Valahogy úgy éreztem, itt a helye, ha másért nem, hát azért, mert ugyan a művész egyetlen szerzeménnyel szerepel rajta, de ez az egyetlen szám azt jelenti: Szabó bizony beletartozik a világ gitárosainak élvonalába. Major Balázs ütőhangszeres kíséretével nyolchúros fretless gitáron játszik, mely az indiai sarod mintájára van hangolva.

A lemezen egyébként igen illusztris társaságban hallhatjuk (csak néhány nevet sorolnék föl, hiszen nincs értelme ideírni mind a 35-öt, aki kíváncsi, majd megveszi, és elolvassa mindet).

Ned Evett üveg fogólappal szerelt rezonátoros gitáron játszik (többek között, de ezen a lemezen nem ő az egyetlen, aki az egész zenekart egymaga interpretálta). Vassilis Ketzenoglou nagyon különleges, 11/8-os felvétele szintén "egyemberes-többhangszeres" muzsika, némi midi-segítséggel, érdekes fúzióját adva a modern és a tradicionális zenének.

Yan Vagh (akit a magyar közönség már ismerhet az Akusztikusgitár Fesztiválról) tízhúros fretless gitáron játszik, sok minden más mellett. Edward Powell keleti hangulatú zenéjében maximálisan kihasználja az érintő nélküliség szabadságát. Meghallgathatjuk a lemezen Elliot Sharpot is, aki még mindig a már említett, történelmi jelentőségű Norma fretless gitáron játszik.

Geoffrey Fitzhugh Perry igazi bundnélküli ember, hiszen tulajdonképpen csak ilyen hangszereket használ, világszerte ismert hegedűs is. Ezen a felvételen egy saját tervezésű, Quatar nevű hangszeren játszik. Yannick Robert Vaci Utca című lemezéről delegált egy szerzeményt erre a válogatásra.

Aki további információkra szomjazik a fretless gitározással kapcsolatban, az a www.unfretted.com weboldalon szinte mindent megtalál, és még a lemezt is megrendelheti.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

21:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

R. STRAUSS: Salome
18:00 : Edelény
Edelényi kastély

Kaulics-Nagy Zsófia (hegedű), Miklós-Dienes András (brácsa)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Antal Mátyás
BEETHOVEN: Prométheusz – nyitány
MOZART: Sinfonia concertante
HAYDN: G-dúr szimfónia No.88
ismétlés: 19:00 órakor

20:30 : Tata
Old Lake Golf Hotel – Hangversenyterem

Vigh Andrea (hárfa), Balázs János (zongora)
BEETHOVEN: c-moll (Pathetique) szonáta, op. 13 (Balázs János)
DONIZETTI: Lammermoori Lucia – kadencia,
THOMAS: A vándor búcsúja (Vigh Andrea)
CHOPIN: Asz-dúr impromptu, op. 29, cisz-moll (Fantasie impromptu), op. posth. (Balázs János)
SMETANA–TRNEČEK: Moldva-fantázia (Vigh Andrea)
MENDELSSOHN-LISZT: Nászinduló és tündértánc (Balázs János)
ALBENIZ: Malaguena, Granados: Spanyol táncok, no. 2 – Oriental,
ALBENIZ: Malaguena – Recuerdos de Viaje, no. 6 (Vigh Andrea)
STRAUSS-CZIFFRA: Denevér-parafrázis (Balázs János)
A mai nap
született:
1910 • Peter Pears, énekes († 1986)
elhunyt:
1974 • Darius Milhaud, zeneszerző (sz. 1899)