Bejelentkezés Regisztráció

Jazz

Szabó Sándor lemezei 1 - Acoustic Poetry

2006-04-06 08:27:00 Flór Gábor

Bevezető

Szabó Sándor lemezei különleges élmények. Mindegyik más, de mindegyiket átszövi egyfajta elmélyülés, gondolatiság, már ha lehet ilyet írni zenéről. Mindegyik eredeti, mindegyik valamilyen kísérlet, újítás, valamilyen irányba kitágítja a gitár \"felhasználási\" lehetőségeit. Szabó Sándor lemezei nehezen hozzáférhetőek, nincs Szabó-polc a \"nagyobb lemezboltokban\" (pedig lehetne), néha kapható, néha nem, de leginkább a szerzőtől személyesen lehet megrendelni (www.sandorszabo.com), legalábbis az általa itthon kiadottakat (már amelyikből van még), a külföldi lemezeit viszont csak külföldi lemezboltokban, vagy hosszas \"guglizás\" eredményeképpen találhatjuk meg. A következő hetekben Szabó Sándor lemezeit szeretném bemutatni, a teljesség igénye nélkül, nem időrendi sorrendben, hanem kedvem szerint. Megpróbálok mindegyikhez fellelhetési iránymutatást is adni, hogy akit érdekel, meg is hallgathassa, mert (bár ezzel a saját munkámat kérdőjelezem meg, de ez van) zenéről, annak hallgatása nélkül beszélni nem sokat ér.

\"Szabó Szabó Sándor: Acoustic Poetry
2005 SZS02 CD

Az akusztikus gitár hangjában van valami nyugtató, meditációra késztető, kinek mi. Alapjában mindenképpen egy \"nyugodt\" hangszer. Lehet persze vele viharokat kavarni, meg sok egyéb hatást kelteni, mert lehetőségei avatott kezekben szinte végtelenek. A bariton-gitár pedig még inkább nyugodt, köszönhetően a mélyebb hangfekvésnek. Tulajdonképpen egy \"rendes\" gitárról van szó, mélyebb húrokkal (A, D, g, c\', e, a), a húrvastagság pedig - a mély hangolás következtében - szintén jelentős. Először nem is tudni, mi a különleges a hangzásban, csak valahogy nagyon más. Sötétebb tónusú, talán méltóságteljesebb - mintha egy idős mester szavait hallgatnánk egy félhomályos szobában.

Az Acoustic Poetry lemez három részre, három különböző, és mégis hasonló ciklusra tagolódik. Az első öt szám különálló darab, a következő négy már összefüggő mű (The rainmaker suite), a címek is ezt mutatják: Ima az esőért, Esővárás, Jön az eső, Eső után. Ezek a címek az én fordításaim, mert a borítón csak angolul jelennek meg. Divat ez mostanában, kicsit fáj is nekem (pl. a BMC lemezeiről is csak a nevekből tudom, hogy magyar zenészek Magyarországon készült felvételei), nem is értem, miért nem volt jó a régi rendszer, amikor két nyelven szerepeltek a címek és az információk a lemezeken. Ebben az esetben azért (a bevezetőben vázolt okok miatt) megértem, de engedtessék meg nekem: nem szeretem.

A szóban forgó lemez nem nagyon kapható lemezboltokban, szerzői kiadás, nem karolta föl egyetlen nagy cég sem. Tipikus - mondhatnám: csinálj eredetit, add el, ha tudod, vegye meg, akit érdekel, mi csak biztosra megyünk, művészetet nem támogatunk (viszont nagyon hangoztatjuk az ellenkezőjét). És ami még tipikusabb: a művésztől tudom, hogy külföldről igen pozitív visszhang érkezett az albumról, és tárgyalások folynak külföldi kiadásról, terjesztésről is. Lehet, hogy \"ott\" még hallgatnak lemezeket \"szakmai\" körökben is?

A harmadik ciklus magyar népdalfeldolgozásokat tartalmaz, a művész saját értelmezésében, de mégsem veszítve el az eredeti dalok sajátosságait.
A negyedik rész pedig mindössze két szám, ezért nem is nevezném ciklusnak - inkább ráadás, külföldi \"hatásokra\" született művek. Az egyik egy kaliforniai ősz hangulatát idézi (stíluselemeiből kikacsintanak az úgynevezett kaliforniai gitárstílus elemei is), a másik pedig dél-koreai tájakra tekint, és ebben hallhatjuk Szabó Sándor új felfedezettjét, a ghuzenget, aminek összesen annyi köze van a gitárhoz, hogy húrok vannak rajta, egyébként inkább citera. Hangzásában pedig teljesen egyéni, a lemez hangzásába mégis tökéletesen beleillik, mert a tónusa mély, meleg.

Különböző időpontokban íródott, különböző hangulatú darabok ezek. Az említett ciklusok - ha nem nézem meg a címeket, csak hallgatom a zenét - nem nagyon választhatóak külön, egy utat járnak be, kerek egészet alkotva. Különleges lemez ez abból a szempontból is, hogy nem nagyon lehet csak úgy belehallgatni, vagy egy darabig hallgatni. Ha belekezd az ember, már végig kell ülni, mert ha nem így teszünk, hiányérzetünk támad, félbemaradottság érzése tölti el bensőnket.

A borító is érdemel néhány szót. Nekem mániám a borító, nem tudom a \"szükséges rossz\", vagy a \"mindegy, akármilyen, csak ne porosodjon a lemez\" szemléletével nézni (bár némelyik lemezborító sajnos ezt az elvet követi). Nagyon fontos számomra, hogy már akkor tudjam, érezzem, milyen hangulatú zenét fogok hallani, amikor először a kezembe veszem a cd-t. Különösen, hogy amióta a bakelit lényegében eltűnt, csak apró kis \"vacakot\" kap a kezébe az ember, amin alig látszik valami szöveg, a hely is kevés rajta (előre tartok a jövőtől, amikor még kisebb adathordozókra kerül majd a zene, ami még inkább ártani fog a borítónak és a bookletnek). Nos, ez a borító tökéletes. Egyszerű, nyugodt, szép. Sehoon Kim Jiri Mountain című képe mintha csak direkt ehhez a lemezhez készült volna. A kétlapos booklet belsejében a méretekhez képest igen bő információhoz juthat a lemezen szereplő darabokról, valamint a hangszerekről az, aki tud angolul.

A cd szerzői kiadás. Hozzájutni leginkább megrendelés útján lehet, a művész honlapjáról.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.