Bejelentkezés Regisztráció

Filmek

Az alkimista (Eugen Jochum Bruckner-interpretációja)

2006-03-30 07:20:00 -dni-

\"JochumEugen Jochum
BRUCKNER: Symphony No.7
WAGNER: Prelude and Liebestod from Tristan und Isolde
MOZART: Le Nozze di Figaro - Overture
EMI Classics
DVD 3101909

Nyilván könyvtáros előéletem és felkészültségem az oka, de a Café Momus kis csapatán belül leggyakrabban én vesződöm azzal, vajon melyik \"Prokrusztész-rovatba\" gyömöszöljek be egy-egy, nem teljesen odavaló írást. Tényleg automatikusan a filmekhez kell kerülnie egy olyan DVD-nek, amit csak az különböztet meg a CD-től, hogy a mikrofonok mellé egy-két kamerát is kihelyeztek? Nincs háttér-riport, nincs próbán készült bónusz track. A DVD-menü is csak azért van, hogy nyelvet lehessen választani - de azt is fölöslegesen. Legfeljebb a kiadó más filmjeit reklámozó rövid előzeteseihez tartozik felirat, a koncert szimfonikus programjához nem kell nyelvismeret.

Miért is film ez a kiadvány? Más élményt nyújt, ha a klarinétszólót nem csupán hallom, hanem a rendező ilyenkor - a partitúrába írt széljegyzet parancsa szerint - szuperplánban meg is mutatja, hogyan billeg a muzsikus gyűrűsujja a hangszeren? Létrehoz-e új művészi minőséget, ha a lelkesen fűrészelő csellisták látványa fölé \"beúszik\" a karmester rebbenő pálcája?

A rendező ezen a felvételen feltűnően sokszor veti be ezt az effektust. Jochum szemből, Jochum félig alulról - körülbelül a brácsa szólamvezető szemszögéből -, Jochum profilból, Jochum, ahogyan sohasem láttuk. (Bizony, 1986-ban, az Erkel Színházban is csak a távolról figyelhettük - mégis milyen jó volt...)

A látvány tényleg közelebb visz. A máskor olyannyira fárasztó, korai koncertfilm-közhelyek ellenére működik a dolog. No, nem mint film, hanem mint zenei élmény.

Működik a máskor legfeljebb erős közepesként számon tartott Orchestre National de France is. Elszórt rézfúvós-gikszereket persze most is felfedezhetünk, de az előforduló tisztátalanságok nem állnak a művészi \"közlés\" útjában.

Döbbenetes, de most működik az a Bruckner is, akit eddig soha nem sikerült igazán komolyan vennem. Szomorú emlék volt a tökéletesen felkészült, kristálytisztán intonáló londoniak előadásában hallgatni - a nagy semmit. (1999-Kurt Masur...)
Az osztrák-német szimfonikus repertoár apoteózisa engem legtöbbször olyan krumplifőzelékre emlékeztet, amelyik szolidan fő. Egy-egy buborék emelni látszik a fedőt, de egy pukkanással az is kimúlik, majd hosszan-hosszan rotyog tovább...

Nos, ez a krumplifőzelék már eleve nem az a krumplifőzelék, és Eugen Jochum gond nélkül megeteti velünk.

Pedig semmi feltűnőt nem csinál, de mégis, döbbenetesen \"össze van rakva\" az egész koncert. Kívülről dirigál. Szigorúan fogja a tempókat, és nem pazarolja a puskaporát lényegtelen momentumokra. De minden egyszerű, takarékos mozdulata kinyilatkoztatás. Egy hatalmas lassítás után akkora csúcspontot produkál, hogy megáll a levegő. Aztán kiderül, hogy a tétel végén - ahol indokolt - még nagyobb lassítást, és még nagyobb csúcspontot tud csinálni. Félórányi távlatból is szilárdan hivatkozik az összeillő formai elemekre. Mindennek helye - és persze értelme - lesz. Végig olyan érzés, mintha tonnányi kövekből építene szilárd várat, de olyan könnyedén, mintha csak valami kirakójátékkal lenne dolga.

Furcsa elképzelni, hogy egykoron, 1980-ban ugyanezen a koncerten hangzott el folytatásként a nyitány és Izolda halála a Trisztánból. Nagyon szép, de a Brucknerhez képest súlyban, volumenben visszalépés. Külön, és máskor kell hallgatni, éppúgy, mint a bónuszként jelölt 1964-es felvételt, a Figaro-nyitányt fekete-fehérben.

Talán éppen ez a remek ebben a kiadványban. Elő lehet venni időnként, lehet tanulmányozni, és lehet azon gondolkodni, hogy bizonyára nem véletlenül tartják fontosnak a szűkszavú lexikonszócikkek is megjegyezni: \"Jochum is particularly remembered for his interpretations of Anton Bruckner\" (Jochum főleg Bruckner-interpretációiról emlékezetes) - (www.wikipedia.org).

Nem érzem, hogy megtérített volna, nem lettem Bruckner-rajongó, de ez a katartikus előadás már el tud varázsolni. Már most tudom, hogy sokszor fog eszembe jutni, sokszor fogok arra eszmélni, hogy igénylem, hogy újra meg kell majd hallgatnom, meg kell majd néznem.
És aztán ki tudja. Lehet, hogy egyszer majd az értékrendemet is újra kell gondolnom.
Mármint Brucknerről!
Jochummal kapcsolatban ugyanis meglehetősen végleges és szilárd a véleményem. Hatalmas karmester.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.