Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Mahler-ünnep 2.

2005-09-10 22:49:00 -té.pé-

2005. szeptember 7.
Művészetek Palotája - Fesztivál Színház

Budapesti Fesztiválzenekar
Meláth Andrea, Howard Haskin, Cristina Zavalloni, Nathalie Stutzmann

Mahler-ünnep
TIHANYI LÁSZLÓ: Mahler csodakürtje
BERIO: Népdalok énekhangra és kamarazenekarra
MAHLER: Dal a Földről (Arnold Schönberg és Rainer Riehn átirata kamarazenekarra)

Zavarba ejtő hangversennyel folytatódott a Fesztiválzenekar Mahler-Ünnepnek elkeresztelt, hagyományteremtő szándékú sorozata.
Az előzőnapi monumentális hangversenyt egy visszafogott kamarakoncert követte. A koncert helyszíne ezúttal a szomszédos Színházterem volt, mely méretét és légkörét illetően nyilvánvalóan alkalmasabb a kis létszámú (ez esetben 10-15 fős) kamaraelőadásokra, mint a nagyterem, bár akusztikailag messze elmarad \"nagytestvérétől\". S hiányérzetünket nem csupán az agyoncsillapított nézőtér, hanem a folyamatosan búgó légkondicionáló(?), reflektorhűtő(?) is fokozta.

A hangverseny sajátos tematikát követve Mahler kortársaira és kései kollégáira tett zenei hatását volt hivatott bemutatni. Elsőként Tihanyi László ez alkalomra komponált, két énekest és kis létszámú kamaraegyüttest foglalkoztató, szövegválasztásában Mahlert, zenei világában a Mahler köpenyéből kibújt Arnold Schönberg világát megidéző Mahler csodakürtje című kompozíciója hangzott el. A szerző vezényletével megszólaló, finoman hangszerelt, töredezettségében is egységes ívként ható zenei gondolatok verbális hátterét Mahler levelezéséből vett részletek, illetve a Fiú csodakürtje című sorozatból vett népi anyag szolgálta. Meláth Andrea biztos artikulációval, hajlékonyan, Howard Haskin nyersen - s feladat szerint - inkább beszélve, mint énekelve adta elő.

Tihanyi műve után, igencsak váratlan kontrasztként hallhattuk Berio - egyébként remek - Népdalok énekhangra és kamarazenekarra című közel húszperces sorozatát. A fantasztikus ötletgazdagsággal hangszerelt, harmonizált művet Cristina Zavalloni adta elő. Előadása mintapéldája lehetne azoknak a produkcióknak, melyet vagy gyűlölnek, vagy feltétel nélkül imádnak az emberek. Zavalloni kisasszony ugyanis nem egyszerűen elénekelte a dalokat, hanem eljátszotta őket. Gátlástalanul pózolva, manírosan, már-már közönségesen. A két háború közti nagyvárosi kabarévilágot idéző előadásmód persze nem teszi lehetővé, hogy hangi hiányosságait számon kérjük, pedig volna mit. Az előadás mindenesetre hatalmas tetszést aratott.

Újabb ellentétként a szünet után Mahler Dal a Földről című \"szimfóniájának\" Schönberg- és Rainer Riehn-féle kamarazenekari átirata került előadásra. A monumentális mű ilyetén módon levékonyított zenei szövete új élményt adott. A nagyzenekarnál izgalmasabb hangzás, átláthatóbb dallamvezetés, a zenei szövet egyértelműsége mind az átirat létjogosultságát jelenti. A két szólista, Nathalie Stutzmann és a fentebb már említett Howard Haskin két külön világot képviseltek. Míg Haskin valami tökéletes félreértéstől vezérelve bizonytalan intonációval végigordította, vigyorogta az órányi művet, addig Stutzmann volumenében ugyan gyenge, de minőségében remek hangon, a mű atmoszférájához alkalmazkodva, ihletett előadást produkált.

A Fesztiválzenekar szólistái mindhárom műben az ügyszeretet és a hideg profizmus eredményes keverékével dolgoztak, nem rajtuk múlt, hogy kissé felemás érzésekkel indultunk a garázs felé a hangverseny végén.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.