Bejelentkezés Regisztráció

Egyéb

Feljegyzések a szalonból - Kodály Emma dalai és zongoradarabjai

2005-03-24 09:47:00 -zéta-

\"KODÁLY KODÁLY EMMA dalai és zongoradarabjai
Cserna Ildikó, Gál Erika - ének
Prunyi Ilona - zongora
Hungaroton
HCD 32289

Divatba jöttek a géniuszok asszonyai! Olvashattuk már Szendrey Júlia verseit, Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilonka írásait, s most íme, itt van a Kodály Zoltán első feleségének dalait és zongoradarabjait bemutató CD, a Hungaroton gondozásában.

Persze mindjárt az elején felvetődik az emberben a kérdés: vajon akkor is kiadták volna, ha nem ekkora név kapcsolódik hozzá? Ha nem válik el első férjétől, Gruber Henriktől? Nyilván nem. Ezt bizonyítja közvetetten, hogy nem leánykori nevén Schlesinger (később Sándor) Emmaként, s nem is a férje után használt Gruber Emmaként hirdeti műveit a lemezborító, pedig nagy többségük ez utóbbi időszakban keletkezett. (A vásárló azonban bizonyára sokkalta könnyebben asszociál a szerzőnőre Kodály neve mellett.) Mégis, csak dicséretet érdemel a kiadó a lemez megjelentetéséért.

Mert Gruber Emma (én maradnék ennél) mindazonáltal nem volt amatőr zeneszerző, amit e felvétel is igazol. Jómódú kereskedő férje mellett élénk kulturális életet élt, szalonja nyitott volt a fiatal művészek, így zeneszerzők előtt is. E társaságból választott tanárt is magának, zeneszerzést olyan nagyságoknál tanulhatott, mint Dohnányi, Bartók vagy Kodály. Ez utóbbi kedvéért (?) azután el is vált az urától, s 47 évesen feleségül ment a nálánál 19 évvel fiatalabb, de már országosan ismert zeneakadémiai tanárhoz.

Emma asszony két műfajban alkotott igazán szívesen: számos dal és zongoramű született ujjai nyomán. Tizenhét dalt komponált, közülük tízet hallgathatunk a CD-n, s két duettet. A német nyelven íródott dalok bensőséges hangulatú alkotások. Leginkább első mesterére, Dohnányira emlékeztetnek, annak minden \"dohnányis\" jellegzetességével: olykor Brahms, Schubert, Schumann, sőt, Wagner hangján szólnak hozzánk, de a saját hang nem alakult (még) ki. Ugyanakkor nem tekinthetők \"tanulóműveknek\" sem, annál sokkalta érzékenyebbek, mélyebbek és finomabb szellemiséget sugallnak.

Bár technikailag nem jelentenek leküzdhetetlen akadályokat, megközelítésük nem egyszerű. Esetünkben a fiatal szopránt, Cserna Ildikót hozzák zavarba. A rögzített dalok kivétel nélkül hosszabb zenei bevezető nélkül, mindjárt az első ütemben a szöveggel kezdődnek, nem segítve a rutintalan előadót a mű hangulatának hajszálpontos megválasztásában. Cserna világos színű, de a magasabb régiókban mégis súlyos szopránja meglepő módon a mélységekben testetlennek bizonyul. A pontos szövegartikuláció, ami a dal műfajában - ha lehet - még fontosabb szerepet játszik, sajnos, nem erőssége a művésznőnek. Érezhetően igyekszik megragadni a fő dallamvonalakat, és kicsit operás eszközökkel kifejezni a szükséges mondandót, ámde Gruber Emma (és maga a Lied műfaja) erre nem mindig hagy elég időt. E művek jó része csak egy-két zenei gondolat, így néha a hallgató magára marad. Tovább rontja a képet, hogy a kevéssé kirajzolt, jelentéktelenebbnek tűnő dallamok átmenő hangjai néha hamiskásak. Az egyik legizgalmasabb, a Reinicke-versre komponált Ballada rendkívül expresszív csúcspontját (\"… ölelték, csókolták egymást…\") pedig egyszerűen nem tudja hatásosan felépíteni.

Igazságtalan lenne mindezért kizárólag az egyébként tehetséges, ifjú szopránénekesnőt elmarasztalni, a kudarcért - nem kis mértékben - felelős a honi zenekultúra is. Az elmúlt egy-két évtizedben érthetetlen módon eltűnt a koncertkínálatból a dalest műfaja. Cserna Ildikó (és korosztálya) vélhetően még egyetlen komplett dalestet nem énekelt végig, és vajon hány sikeres este után jut el egy tehetséges művész a rögzíthetőség állapotába? Egy Elisabeth Schwarzkopfnak, egy Christa Ludwignak, egy Nicolai Geddának, egy Dietrich Fischer-Dieskaunak (hogy csak a legnagyobbakat említsem) mennyi idő kellett? Nekik sem kevés!

A két duettben Cserna Ildikó partnere a mezzoszoprán Gál Erika volt. Korrekt hangon és tisztán énekel, az ő esetében inkább a markánsabb hangütést hiányolhatjuk.

Gruber Emmának a Lied mellett a másik \"hangszere\" a szólózongora volt. A CD-n megszólaló három korai és rövidebb darab (Berceuse, Gavotte, Scherzo) még iskolai tanulmánynak fogható fel, de a tíz variációból és tekintélyes zárófúgából álló Variációk zongorára már komoly szerzői attitűdöt tartalmazó, szenvedélyes és főleg virtuóz alkotás. Mint Batta András az igényes műsorfüzetben rámutat, Gruber Emma zongoraművei leginkább Dohnányi hasonszőrű alkotásaira rímelnek. A Variációk vélhetően válaszok a Mester épp az ő témájára írt nagyszabású zongoraművére (Dohnányi: Variációk és fúga G. E. témájára, Op.4.).

A lemez csúcsa Gruber Emma Bécsi keringők elnevezésű sorozata. Ha lehet egy művet tökéletesen kiforrottnak nevezni, e héttételes remekmű az. Hihetetlenül dallamgazdag alkotás, mely a bécsi valcer minden csínját-bínját pontosan ismerő és alkalmazó szerző virtuóz produkciója.

A felvétel motorja (és sejthetően ötletadója) egyben Gruber Emma legújabb kori felfedezője, Prunyi Ilona. A sokoldalú pianista a dalokban érzékeny és háttérbe húzódó kísérő, aki csak egy-egy fontos akkord erejéig veszi át az elbeszélő szerepét, a Variációkban és a Keringőkben viszont olykor hegyeket mozgat meg. Pontosan érzi és tudja a stílust, Gruber Emmáét és a XIX-XX. század fordulójáét. Talán csak egy-egy valcer mindeneket átszakító szenvedélyével maradt adósunk.

A rögzített művek mindezeken túl frivol módon árulkodnak egy távoli korról, amikor a társasági élet mint valós alkotóelem volt még jelen a társadalmunkban, s árulkodóan bemutatják e világ egykor oly fontos és ma már visszahozhatatlan helyszínét, a szalont. Ez ennek a CD-nek legnagyobb értéke!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.