vissza a cimoldalra
2018-09-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Lisztről emelkedetten (917)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1060)
Pantheon (2259)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Balett-, és Táncművészet (5548)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)
Kimernya? (2746)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

SzaMaBa Trio - The Historical Tata Concert
Flór Gábor, 2005-03-23 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

SzaMaBa Trio SzaMaBa Trio
The Historical Tata Concert
Szabó Sándor - 16 húros akusztikus gitár, 8 húros fretless gitár, qanun, ének, harmonizerek, effektek
Major Balázs - dobok és ütőhangszerek
Bagi László - 8 húros kontrabasszus gitár
Pannon Jazz
PJ 1056

Régi mániáim egyike, hogy milyen jó lenne, jó lett volna a koncerteken fölvételeket készíteni, hiszen a lemezen szinte soha nem ugyanaz a zene szól, mint élőben, különösen az improvizatív műfajoknál. Mennyi remek zene veszett el így örökre, esetleg csak annak a néhány embernek az emlékezetében élve (és egyre közelítve ahhoz a mondathoz, hogy: az a koncert, 19xx-ben, milyen jó volt, csak kár, hogy már nem emlékszem semmire), aki ott lehetett, mennyi kiváló előadó művészete tűnik el véglegesen.

Persze ez is egyfajta szépsége a zenének, a pillanatnyiság, hiszen Mozartot, Bachot sem hallhatjuk játszani, mégis tudjuk, ismerjük művészetüket (bár azért megnézném azt a zenerajongót, aki nem törné kezét-lábát egy eredeti Bach-koncertlemezért...), de tudva, hogy lehetetlent kívánunk, ki is söpörjük fejünkből az efféle vágyakozást.

A technika fejlődése azonban megteremtette a lehetőséget, hogy rögzítsük az élő muzsikát, és sokan, sokszor meg is teszik. Sajnos, általában nem hivatalos, pénzes munkaként, hanem magánszorgalomból, aztán lesz, amilyen lesz (van néhány koncertélmény agyam raktáraiban, amikről tudom, hogy tökéletes volt, hallottam, emlékszem, milyen magaslatokba emelkedtek a művészek, és hová emeltek engem is ezzel, és egy technikus balkezessége miatt nem, vagy kiadhatatlanul kerültek rögzítésre).
Aztán persze ott a másik oldal: azok a koncertek, ahol nem voltam ott, de szerencsére rögzítették, és szerencsére jól. Ilyen koncert volt a SzaMaBa Trio tatai koncertje.

A SzaMaBa Trio a 80-es évek közepétől a 90-es évek közepéig működött, ez a koncertlemez egyik utolsó föllépésük dokumentuma. A zenekarvezető Szabó Sándornak Bagi László gitáros és Major Balázs ütőhangszeres voltak zenésztársai. Három lemezt készítettek a Tandem Records kiadásában, de ezek nem igazán tükrözik az eredeti trió hangzását, hiszen általában vendégművészek közreműködésével vették föl őket. Így ez a mostani lemez igazi hiánypótló, hiszen a koncerteken leginkább a trió formáció volt a jellemző.

Sajnos, nem láttam élőben a SzaMaBa Triót, mint ahogy lemezeik is csak valamilyen másolt kazetta formájában jutottak el hozzám ("ezt hallgasd meg, tök jó" mondat kíséretében nyomta a kezembe valamelyik haverom a már általa is másolt kazettát, amit persze én is lemásoltam, aztán a CD-k térhódításakor a megnövekedett minőségi igényem hatására valamilyen pincebéli doboz mélyére száműztem), hiszen ez a műfaj már akkor sem a popzenekarok eladási csúcsait ostromolta, és támogatást se hasonló mértékben kapott. No de, hol is vannak most az akkor népszerű popzenekarok? Mi maradt utánuk? És hogy lehet az, hogy ez a zene még mindig korszerű (sőt, ha lehet, korszerűbb, mint valaha)? Szerencsére nem kell erre válaszolni, és az is szerencse, hogy nem a vélt/sugallt tömegigény határozza meg az értéket. Meg persze ebből a szempontból szerencse, hogy fölgyorsult a világ, és nem járunk úgy, mint egyes régiek, hogy csak unokáik jöttek rá művészetük nagyszerűségére.

A lemez öt számot tartalmaz az 1993. augusztus 1-i tatai koncertről, és két bónuszt az 1995. február 8-i Petőfi Csarnok-béliről. De olyan homogén a hangzás, annyira egységes, hogy nem érezni a különbséget - arra, hogy két helyszín fölvételét hallom, csak akkor jöttem rá, amikor megküzdöttem a Pannon Jazz-kiadványokra oly jellemző, hatos betűmérettel készült információs résszel. Ezeken a lemezeken azok a dolgok, amik engem speciel érdekelnek (például: ki játszik, milyen hangszeren, mikori a fölvétel, ki csinálta) mindig igen kicsivel vannak írva, pedig szerintem azért ezek az információk elég fontosak egy hangfelvétel esetében. Már előre tartok öregkori zenei információkészletem sekélyesedésétől, mert csupa olyan Pannon Jazz-kiadványt fogok hallgatni, amin nem tudom, ki játszik.

Persze nemcsak a hangzás egységes, hanem a stílus, játékmód is. Hallatszik, hogy összeforrott, érett csapatról van szó, akik egyformán gondolkodnak a zenéről, zenében. Nem lehet különválasztani, mi a rögtönzés és mi a megírt rész, a hömpölygő zenefolyamban a muzsikusok egymás gondolatait veszik át, kiemelkedve és visszaereszkedve a zene folyamába. A dallamok parttalanul áramlanak stílusok és világok között, nem tudom, van-e olyan, hogy multikulturális zene, de ez akkor is az, hogyha nincs. Különböző népek motívumvilága keveredik jazzel, rockkal, klasszikussal, de nem eklektikusságot, hanem harmóniát eredményezve.

Ami külön erénye ennek a felvételnek, az a pontosság. Divatos volt egy időben nálunk a koncertfelvételeket enyhe elnézéssel hallgatni, hiszen élő, hibáznak, a koncert varázsa stb. Aztán persze érkeztek különböző külföldi előadóktól koncertfelvételek, és a zenészek nem hibáztak. Az "élőség" a dinamikában jelentett változást, és nem a játék pontosságában (vagy annak hiányában). Ez a lemez is ilyen. Akár stúdiólemez is lehetne, pontosság, korrekt játék tekintetében, és ezzel együtt magában hordozza az élő előadás dinamikáját, váratlanságát, frissességét.

Az együttes 1996-ban sajnos szétvált. Muzsikájuk kedvelőinek gyűjteménye nem lehet teljes e lemez nélkül.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dávida Tamás (trombita)
Nagao Haruka (hegedű), Csikota Gergely, Király Tibor, Kirsch Bence, Kresz Richárd, Nagy Csaba, Seidl Dénes (trombita), Thiago Bertoldi (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
"Dávida Tamás trombita DLA doktori zárókoncertje"
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
ENESCU: Legenda
HORVÁTH BALÁZS: Escalator
BOZAY ATTILA: Concertino
ERIC EWAZEN: Fantázia hét trombitára

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
LUTOSŁAWSKI: Concerto zenekarra
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123
19:30 : Székesfehérvár
Ciszterci templom

Szili Gabriella, Alexander Schneider, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt (ének)
Kodály Zoltán Kórusiskola Exsultate Fiúvegyeskara (karnagy: Tóth Márton)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dinyés Soma
JOHANN SCHELLE: Erkenne deine Missetat – kantáta
JAN DISMAS ZELENKA: Barbara dira effera - alt szólókantáta ZWV 164
HÄNDEL: F-dúr Concerto grosso Op. 6 No. 2
J.S. BACH: Herr, gehe nicht ins Gericht – kantáta BWV 105
A mai nap
elhunyt:
1908 • Pablo de Sarasate, hegedűs, zeneszerző (sz. 1844)
1957 • Jean Sibelius, zeneszerző (sz. 1865)