vissza a cimoldalra
2018-10-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61137)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4069)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Zenetörténet (236)
Élő közvetítések (7453)
Kelemen Zoltán, operaénekes (90)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2931)
Opernglas, avagy operai távcső... (20145)
Simándy József - az örök tenor (552)
Operett, mint színpadi műfaj (3714)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1115)
Pantheon (2264)
Balett-, és Táncművészet (5560)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1503)
Franz Schmidt (3197)
Momus-játék (5543)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4355)
Ilosfalvy Róbert (816)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2606)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Alban Darche: Stringed
Flór Gábor, 2005-02-08 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Alban Darche: Stringed Alban Darche: Stringed
Alban Darche - szaxofon, Gadó Gábor - gitár, Sebastien Boisseau - bőgő
RTQ String Quartet:
Bujtor Balázs - hegedű, Janzsó Gergely - hegedű, Winkler Zsófia - brácsa, Gál Béla - cselló
BMC CD 104

Általában tetszenek a BMC lemezborítói. Még azt is megszokom lassan, hogy a belső borítón a zenészek sokszor úgy néznek kifelé a fényképből, mintha a Vörös Brigádok akcióra készülő tagjai lennének (különösen a főszereplőkre vonatkozik ez, a vonósok, más szereplők már egészen normális módon tekintenek ránk). Erre a lemezre ez különösen igaz, a három muzsikus mintha még rá is játszott volna egy kicsit a mord anarchista szerepére. De ismétlem, megszoktam, néha már tetszik is. A külső borító viszont kifejezetten csúnya, szín- és formavilágában egyaránt (arról nem is beszélve, hogy legalább hangulatában nem ártana, ha illene a zenéhez, de inkább valami elektronikus zenei alkotáshoz passzol).

Ezért maradnék is inkább a muzsikánál. Ez a lemez tökéletes példája annak, hogy a mai jazz többfelé vált: egyrészt megmaradt a hagyományoknál, másrészt popularizálódott, harmadrészt pedig beleolvadt a kortárs komolyzenébe (vagy inkább - ebben az esetben - magába olvasztotta a kortárs komolyzenét).
Egy időben nagyon sok kortárs zenét hallgattam (főleg tizenéves, korai huszonéves koromban, amikor azt hittem, híres fuvolaművész leszek), köszönhetően Matúz Istvánnak, aki a mai napig is az egyik kedvenc magyar fuvolistám. Ekkor találkoztam a francia kortárs szerzők műveivel (jó ez a kortárs szó: ezek között a zeneszerzők között szerepelt például Debussy, Jolivet, Boulez), és nagyon szívesen hallgattam is ezeket.
Ezt a zenei világot idézte nekem első hallgatásra Alban Darche lemeze. Valami olyasmit, amit én francia kortárs zenének hívok, bármennyire is szakszerűtlen ez a megfogalmazás.

Mindenesetre áthatja valami hangulat ezt a zenét, ami akkor is föltűnne, ha nem tudnám, hogy francia zenészek (is) játsszák, és nagy többségében francia szerző műveit. (Egyébként érdekes dolog ez, hogy eddigi tapasztalataim szerint a magyar és a francia jazz az, ami szinte első hallásra fölismerhető.)
Talán nem véletlen ez a hatás, hiszen mind a szaxofonos Alban Darche, mind a bőgős Sebastien Boisseau, és Gadó Gábor is klasszikus zenei tanulmányokkal indult, onnan "nyergeltek át" a jazzre.

A lemezen szereplő 12 darab egy kerek egészet alkot: Prelude az első szám címe, Postlude az utolsóé. A szándékosság nyilvánvaló. Az egész mű, az összes rész egy észrevehetetlen határvonalon mozog, igen érzékenyen egyensúlyozva a zenei stílusok között. A vonósok (az RTQ String Quartet) és a szaxofon-gitár-bőgő-trió hol kiegészítik egymást, hol külön életet élnek, vagy éppen választ játszanak egymás kérdéseire.

Érdekes módon, ennél a nagyon akusztikus lemeznél Gadó Gábor elektromos gitárhangja egyáltalán nem lóg ki, sőt, még érdekesebbé teszi a hangzást. Nem nagyon találhatjuk a hangszereket megszokott szerepükben: a bőgő, a gitár nem kísér állandóan, sőt, a vonósok sem "szőnyegeznek" A harmóniák néha durván disszonánsak, máshol pikánsan különösek, vagy édesen harmonikusak.
A számok nem válnak külön, nem is számok ezek igazán, hanem inkább tételek, egy egybefüggő folyamat részei. Onnan tudom, hogy "már egy másik szám jön", ha ránézek a CD-lejátszó kijelzőjére. De nem nézek. Mint ahogy nem dobolom a ritmust a lábammal, nem mozog viccesen a fejem. Gondolatok, hangulatok, képek, színek, illatok keringenek bennem akaratlanul és kikerülhetetlenül. A zene annyira erős érzelmi töltést hordoz, hogy nem lehet a hatása alól kibújni, de nem is akar az ember.

Ha lenne koncertterem Magyarországon, ahol olyan szépen szólnak a hangszerek, mint ezen a lemezen, akkor nagyon szívesen meghallgatnám élőben is ezt az anyagot, hiszen úgy valószínűleg még nagyobb hatást kelt. Nem tudom, van-e ilyen terem.
A lemez hangzása tökéletes. (Nem először írom le ezt BMC-lemezeknél, úgy látszik ez náluk tendencia. Ennél a lemeznél a Tom-Tom Stúdió és Kölcsényi Attila munkáját dicséri, de általában ott is jellemző ezekre a kiadványokra, ahol más stúdió, másik hangmérnök szerepel a lemezborítón.)

A tételeket/számokat Alban Darche jegyzi, egy kivételével: a Hommage á Alfred Schnittke Gadó Gábor szerzeménye. Darche hat tételt Magyar suite-nek nevezett el. És a címadás nem csak kedveskedés, udvariasság a lemezt kiadó ország vagy a zenésztársak irányában. Ezek a darabok valóban magyar zenei hatásokat tükröznek, a francia művész széles zenei műveltségéről téve bizonyságot: hallatszik, hogy ismeri és szereti a magyar zenét.

Nehéz lemez a Stringed, nem háttérzene, csaknem egy óra odaadó, teljes figyelmet kíván a hallgatótól. Megéri rászánni ezt az órát. Nem is egyszer.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
00:00 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Ernst Reijseger (cselló), Harmen Fraanje (zongora, orgona), Mola Sylla (ének, afrikai hangszerek)
Vezényel: Wolfgang Kläsener
CAFe 2018
ERNST REIJSEGER - WERNER HERZOG: Cave of Forgotten Dreams – filmkoncert

16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

OrgonaExpedíció
Audiencia a hangszerek királynőjénél

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

17:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fassang László (orgona)
OrgonaExpedíció Extra
A Müpa+ hűségprogram exkluzív rendezvénye
jegyek nem válthatók

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Juhász Attila (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Azis Sadikovic
CAGE: 4'33”
IVES: A megválaszolatlan kérdés
COPLAND: The Tender Land – szvit: 3. The Promise of Living (Az élet ígérete)
ELMER BERNSTEIN: A hét mesterlövész
ELLINGTON: New World A-Comin' (Új világ jő)
DVOŘÁK: 9. (e-moll) szimfónia, op. 95 („Az Újvilágból”)

19:30 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Szemere Zita, Bakos Kornélia, Szappanos Tibor, Bakonyi Marcell (ének)
Lisztes László (narrátor)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Angelica Leánykar (karigazgató: Gráf Zsuzsanna)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Somos Csaba
HAYDN: Nelson-mise
ORBÁN GYÖRGY: Ricercare
Pászti-bérlet 1.
19:00 : Miskolc
Művészetek Háza Hangversenyterem

Horti Lilla, Schöck Atala, Horváth István, Kovács István
Nyíregyházi Cantemus Kórus, művészeti vezető: Szabó Soma
Miskolci Szimfonikus Zenekar
vez.: Antal Mátyás
Hangforrás bérlet 2018/2019
ROSSINI: Tell Vilmos – nyitány
LISZT: Tasso – szimfonikus költemény
ROSSINI: Stabat Mater
Hangforrás bérlet 2018/2019
A mai nap
született:
1706 • Baldassare Galuppi, zeneszerző († 1785)
1898 • Lotte Lenya (Karoline Wilhelmine Blamauer), énekesnő, színésznő († 1981)
1927 • Lakatos Gabriella, balett-táncos († 1989)
1945 • Jávori Vilmos, jazz-muzsikus († 2007)
elhunyt:
1545 • John Taverner, zeneszerző (sz. kb. 1490)
1893 • Charles Gounod, zeneszerző (sz. 1818)
1944 • Viktor Ullmann, zeneszerző (sz. 1898)
1968 • Tóth Aladár, zenetörténész, 1946 és 1956 között az Operaház igazgatója (sz. 1898)