vissza a cimoldalra
2018-07-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1445)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (952)
A díjakról általában (1033)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4309)
Operett, mint színpadi műfaj (3648)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (633)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2811)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Franz Schmidt (3156)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Józsefváros mélyén - Nemecsek Ernő
- kegy -, 2004-12-03 [ Nagy zeneszerzők ]
nyomtatóbarát változat

Józsefváros mélyén - Nemecsek Ernő Az udvari zeneszerzés legnagyobb magyar mestere. Nem csoda, hiszen az egész életét udvarokban töltötte, ha éppen nem volt a grundon.

Szegény szabó szülők gyermekeként látta meg a lichthof világát a Józsefvárosban, a Pál utcában. Szüleinek az a benyomása támadt, hogy az egész élet egy elszabott valami, amit nem áll módjukban kiigazítani, de arra azért ügyeltek, hogy a gyereknek mindig jusson egy-egy csésze forró csokoládé.

Nemecsek Ernő egyke gyermek volt. Egyedül téblábolt a szobában, egyedül unatkozott, egyedül keresett vigaszt egyedüllétére az udvar magányában. Elég nehezen tanult meg saját magának tizenegyeseket lőni, de sikerült. Bár az is igaz, hogy mindvégig sokkal jobban védett annál, minthogy gólt lőhessen. Egyszer majdnem sikerült, de akkor a Palicsnénak kellett a poroló.

Tulajdonképpen Palicsnénak köszönhető, hogy megszületett Nemecsek zeneművészete. Ernő ugyanis ekkor döbbent rá, hogy nem rugdalhat élete végéig tizenegyeseket. Először a múzeumkertbe sietett, de onnan a Pásztor-fiúk kigolyózták. Ezt az epizódot később meg is írta, n című, önéletrajzi ihletésű művében.

A múzeumkertből a Füvészkertbe igyekezett (figyeljük meg, hogy a művész e korszakában a fás-ligetes helyekhez vonzódott!), de ott hidegzuhanyként érte a Vörös Ingesek nevű műkedvelői kör teljes közönye. Meg is fázott szegény Ernő.

Nemecsek eztán a grundon kötött ki, arra számítván, hogy a Pál utcai fiatalokból összeverődő diákközönség majd kíváncsi lesz az ő művészetére. Ám a tragikus tapasztalat szerint a pöffeszkedő ál-intellektuelek másra sem használták őt, minthogy naphosszat bokázzon a többiek előtt. Elege lett.

A kudarcélményektől egészen belázasodott, ágynak dőlt, és naphosszat ki sem mozdult a szobából. Édesanyja hiába biztatta, hogy menjen, rúgjon tizenegyeseket magának, vagy ha az jobban szórakoztatja, akkor védje a saját tizenegyeseit: Ernő hajthatatlan maradt. Fokozódó betegsége közepette más nem érdekelte, csak hogy megkomponálja műveit, amelyeket lázban hánykolódva az udvar számára énekelt el.

Először az n című darabbal végzett, ez kívánkozott ki belőle leginkább. Másodiknak a Fák, virágok, víz című dal hagyta el ajkait, s ezt követően Az úr az én Pásztorom című művet köhögte bele a világba - pontosabban a nyitott ablakon át az udvarba. Még délután végzett a Még egy grundot mindenkinek! és a Yozsefváros című mestermunkával. Estére úgy elhatalmasodott rajta a betegség, hogy kijelentette: "én nem akarok debreceni diák lenni", de édesapja óva intette: ez a mondás már le van foglalva másnak.

Egészen későn ellátogattak hozzá a Pásztor-fiúk, akik semmi értelmeset nem tudtak mondani, ráadásul a forró csokoládét sem fogadták el, úgyhogy pocsékba ment az egész.

Nemecsek Ernő fiatalon, élete teljében, alkotói pályája csúcsán hagyta el ezt a világot. Palicsné ma is emlegeti, ha kiviszi porolni a szőnyegeket.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"A II. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny nyitókoncertje"
Fesztiválakadémia Budapest
BARTÓK: 44 duó két hegedűre, BB 104 (részletek)
Kokas Katalin, Kelemen Barnabás (hegedű)
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
Tóth Kristóf (hegedű), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
SCHNITTKE: Concerto grosso, No. 1
Shlomo Mintz, Kelemen Barnabás (hegedű), Dinyés Soma (csembaló, preparált zongora), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
Vezényel: Jan Latham-Koenig

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

„Amikor leszáll az éj”
A Fesztiválakadémia Budapest nyitókoncertje
SAINT-SAENS: Violons dans le soir
Horti Lilla (szoprán); Natalia Lomeiko (hegedű); Balog József (zongora); Molnár Piroska (vers)
POPPER: Requiem, Op. 66
Danjulo Ishizaka, Natalie Clein, Jan-Erik Gustafsson (cselló); Balog József (zongora)
MOZART: g-moll vonósötös (K. 516)
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű); Yuri Zhislin, Dmitry Smirnov (brácsa); Jan-Erik Gustafsson (cselló)
J.S. BACH: „Mein gläubiges Herze” – ária a BWV 68-as kantátából
Horti Lilla (szoprán); Dmitry Smirnov (hegedű); Philippe Tondre (oboa); Lakatos György (fagott); Dinyés Soma (csembaló)
SOSZTAKOVICS: d-moll cselló–zongora szonáta, Op. 40
Fenyő László (cselló); Diana Ketler (zongora)

20:30 : Budapest
Vajdahunyadvár

Közreműködik: Radnóti Katalin (fuvola), Kiovics Okszáná (hegedű), Szabadfi Mónika (csembalo)
Semmelweis Vegyeskar (karigazgató: Oláh Márta)
Musica Sonora Kamarazenekar
Vezényel: Illényi Péter
J.S. BACH: V. Brandenburgi verseny BWV 1050
VIVALDI: Gloria RV 589
SCHUBERT: Esz-dúr mise D. 950
A mai nap
született:
1866 • Francesco Cilea, zeneszerző († 1950)
1944 • Maria Joao Pires, zongorista
elhunyt:
1757 • Domenico Scarlatti, zeneszerző (sz. 1685)
1969 • Kemény Egon, zeneszerző (sz: 1905)