\"Védenünk kell ezt a bástyát\" (Szklenár Ferenc, a BM Duna Szimfonikus Zenekar igazgatója)

Az egész úgy kezdődött, hogy recenziót írtam a BM Duna Szimfonikus Zenekar egy hangversenyéről. A nem túl hízelgő kritika után megkeresett a zenekar igazgatója, Szklenár Ferenc, és felajánlotta, hogy ismerjem meg jobban zenekarukat. A meghívást természetesen elfogadtam, s ellátogattam a Németvölgyi úti próbatermükbe, illetve a zenekari irodába.

   - Ki tartja fenn a BM Szimfonikus Zenekart?

   - A Belügyminisztérium, és azon belül a Belügyi Általános Kht. Ezt a társaságot olyan belügyi tevékenységekre hozták létre, melyekhez a közhasznú forma megfelel. Ebbe a - már működő - szervezetbe rakták bele a 45 fős Duna Táncegyüttest és a körülbelül 60 fős Szimfonikus Zenekart. Megpróbálunk a lehető legkisebb adminisztrációval működni, ami azt jelenti, hogy összesen három ember intézi a zenekar ügyeit. Az is igaz, hogy az egyéb adminisztrációt a kht. apparátusa végzi.

   - A fenntartás teljes költségét magára vállalta a BM?

   - Annyiban igen, hogy biztosítják a béreket. Ez tavaly 360 millió forint volt. Ebből fizettük a béreket és a rezsit.

   - Ha jól tudom, ezt az irodát, ahol beszélgetünk és a másik épületben lévő próbatermet is bérlik.

   - Igen. Bár az épületek a BM tulajdonában vannak, de őket is sújtja a bevételi kötelezettség, ezért nekünk is fizetni kell értük. Ez az összeg folyamatosan emelkedik.

   - A zenekar tagjai közalkalmazottak?

   - Nem, de a fizetéseket a közalkalmazotti bértábla alapján állapítjuk meg. Így amikor a közalkalmazotti szférában 50 százalékos fizetésemelés volt, mi is ehhez igazítottuk a béreket. A fizetések - sajnos - most is a táblázatban szereplő minimumnál tartanak. Ez azt jelenti, hogy egy pályakezdő havi bruttó fizetése 100, illetve 105 ezer forint. Ez az összeg a legidősebb kollégák esetében akár 180 ezerre is felmehet. Ehhez jön még egy minimális pótlék.

   - Milyen egyéb jövedelemforrásaik vannak az itt dolgozóknak?

   - Nagyon kevés lehetőségünk van. A jelenlegi szabályozás azt sem teszi lehetővé, hogy a vállalkozó kollégák számlára vegyék fel a fizetésüket, pedig akkor valamennyivel jobban járnának. Igyekszünk a hétfőket és csütörtököket szabaddá tenni, hogy legalább félállásban tanítani tudjanak azon kevesek, akiknek még van valahol egy zeneiskolai állásuk.

   - Önkormányzati támogatást kapnak?

   - Rettenetesen bonyolult az önkormányzattal a kapcsolatfelvétel. Ez egy kicsit olyan, mint a 22-es csapdája, mert létre kellene jönnie egy többéves együttműködésnek az önkormányzat és a zenekar között, és utána lehetne csak pályázni önkormányzati pénzekre. Azt azonban egyik önkormányzat sem vállalja, hogy évekig támogasson egy zenekart. Így abból a közel 1 milliárd forintból, amit tavaly szétosztottak, nem részesültünk. Ezt a pénzt a Belügyminisztérium kezeli, és az NKÖM javaslata alapján osztja szét az önkormányzati fenntartású, vagy kisebb önkormányzati szerződéssel rendelkező zenekarok között. Ilyen módon ebből nem tudunk kapni mi sem, mert kht. a működési formánk, de ugyanígy pl. a Rádiózenekar sem kap, mert részvénytársaság. Ezen az anomálián jó lenne változtatni, hiszen minden hivatásos szimfonikus zenekar azt Állam tart fenn, eltérő működési formákban. A készülőben lévő művészeti törvénytől várja minden zenekar a segítséget.

   - Budapest egyik legszebb színháztermében tartják hangversenyeiket. Ez a saját, állandó hangversenyterme a zenekarnak, vagy ezt is bérelniük kell?

   - Mi tulajdonképpen onnan, a Duna Palotából lettünk átszervezve ebbe a kht-ba. Mi ott voltunk személyi állományban, vagyis onnan kaptuk a fizetésünket. De akkor is csak a hangversenyeinket tarthattuk ott, próbálni másutt kellett. Igaz, akkoriban a termet ingyen kaptuk meg minden alkalommal. Viszont - természetesen - a bevétel is a Duna Palotát illette meg. Ez a helyzet mára radikálisan megváltozott. Természetesen belügyi rendezvények közreműködőiként nem kell terembért fizetnünk, de a két, saját magunk által szervezett bérletünk (Téli és Tavaszi bérlet), illetve ifjúsági sorozatunk esetében a terembér fejében a jegybevételek 50 százaléka a Palotát illeti. El lehet képzelni, hogy ez nem egy hatalmas összeg, hiszen összesen kétszázan férnek be a terembe, és a jegyáraink is nagyon alacsonyak. A bevétel ránk eső része még a vendégművészek gázsijára sem elegendő. Mi minden koncerten mínuszban vagyunk.

   - Ebből nyilvánvalóan nem lehet megélni.

   - Igaz. Éppen ezért egy olyan koncertszervező céggel kötöttünk szerződés, amely évi 40 hangversenyen foglalkoztat minket. Ilyenkor ők fizetik a terembért és a zenekar fellépti díját is.

   - Hány szolgálatot kell adniuk egy évben?

   - A zenekarnak 308 szolgálatot kell teljesítenie, de ezt általában túlteljesítjük. Tavaly 365 zenekari szolgálat volt. Ez nagyon sok. Csak úgy tudjuk teljesíteni, ha minden szólamban van egy minimális váltási lehetőség. Persze nem akkora, mint egy 100 fős társaság esetében. Mivel a béreken kívül semmiféle egyéb juttatáshoz nem jutunk, egész egyszerűen mindent el kell vállalnunk, hogy bevételt termeljünk. Csak azt a pénzt tudjuk elkölteni nádakra, hangszertartozékokra, jogdíjakra, vendégművészekre stb., amit megtermelünk.

   - Mekkora ez az összeg?

   - Évi 10-12 millió forint. Az anyagiak hiányából következik, hogy nincs megfelelő méretű propaganda, és el vagyunk maradva a hangszervásárlásokkal.

   - Az Önök zenekara talán az utolsó, ahol még él a műsorvezetés hagyománya. Milyen meggondolásból?

   - Amikor jó húsz éve idekerültem, akkor még Lukin Laci bácsi vezette a műsorokat. Részben azért, hogy a közönséget kicsit közelebb vigye a művekhez, részben a jó minőségű műsorfüzetek hiánya miatt. Ma is ugyanez a helyzet. Egyszerű stencilekkel vagyunk kénytelenek dolgozni. Zelinka Tamás, aki rendkívül elkötelezett ember, mindig igyekszik ráhangolni a közönséget még az olyan művekre is, melyek nem annyira szokványosak a közönség számára. Így aztán a klasszikus - nyitány, versenymű, szimfónia típusú - koncertektől eltérő műsort is szívesen vesznek.

   - Hol van a helye ma a BM Duna Szimfonikusoknak?

   - Úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan feladat van, amit a magasabb dotációval rendelkező, mondjuk így: elit zenekarok nem tudnak, vagy nem akarnak ellátni. Hozzánk azok a partnerek jönnek, akik nem tudják megfizetni azokat a honoráriumokat, amibe a Rádiózenekar, a Fesztiválzenekar vagy az NFZ kerül. A köztudatban az él, hogy mi operettet játszó zenekar vagyunk. Ez csak annyiban igaz, hogy régen annyit játszottuk ezt a műfajt, hogy még mindig tökéletes repertoárismerettel rendelkezünk. Én úgy fogalmaznék, hogy a magunk útját járva, mi is teljesítjük azokat a missziós feladatokat, amelyeket minden magyar kulturális együttesnek teljesítenie kell. De amíg anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy a Zeneakadémiát, az újjáépülő Vigadót, vagy a majdani új Nemzeti Hangversenytermet béreljük, és közönséggel megtöltsük, addig a legnagyobb tisztesség mellett védenünk kell ezt a bástyát, a Duna Palotát.
   Amikor a zenekarunk védelmére kell kelnem, bármilyen ok miatt, abban a legnagyobb támogatást a közönség elismerő tapsai, és a hozzánk érkező vendégkarmesterek, zeneszerzők, szólisták pozitív véleményei jelentik számomra. A hangversenyeink hangulata biztosan nem fog meg mindenkit, de ha a közönség nagy része nem élné át az élő zenélés adta megismételhetetlen élményt, akkor bizonyára nem tudnánk évi 80-100 koncerten fellépni, és ezekre évről-évre megbízásokat kapni. Sok komolyzenei bástyára volna szükség az országban! Idetartoznának a hivatásos szimfonikus zenekarokon kívül pl. a műkedvelő szimfonikus zenekarok is, akinek a sorsa még sanyarúbb, pedig nekik is meg vannak a hagyományaik. Nekik is meg kellene adni a lehetőséget az értékes kultúrát igénylő kis közönségük kiszolgálására.