vissza a cimoldalra
2017-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59919)
Milyen zenét hallgatsz most? (24977)
Kedvenc művek (142)
Társművészetek (1214)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Edita Gruberova (3023)
Lisztről emelkedetten (859)
Operett, mint színpadi műfaj (3290)
A nap képe (1969)
Jonas Kaufmann (2139)
Franz Schmidt (2925)
Lehár Ferenc (579)
Udvardy Tibor (168)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4092)
Erkel Színház (8378)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2367)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1117)
Lamberto Gardelli (62)
Új lemezek (93)
Barenboim (69)
Thomas Hampson (257)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csak egy maradhat - Connor MacLeod
- kegy -, 2004-10-08 [ Nagy zeneszerzők ]
nyomtatóbarát változat

Nagy zeneszerzők - Connor MacLeod Sean Connery és a Trainspotting mellett ő az, akire a legbüszkébb lehet a skót haza. És még csak nem is fővárosi származású: a zord Felföld szülötte.

Egyes vélekedések szerint egy csöndes éjszakán jött a világra a Felföld egy kis jászlában, birkák, szamarak és ökrök között. A Vatikán azonban úgy véli, ez az állítás csak a skót kálvinisták szemétkedése, ezért az ő verziójuk szerint Connor MacLeod ágyban, párnák közt látta meg a napvilágot.

A kis Connor – mint minden skót gyerek – ötévesen már sört ivott, és birkafaggyút evett, de a többiektől eltérően Burns-verseket is szavalt. Csak úgy, anélkül, hogy tanulta volna őket. Különleges tulajdonságát látva nagybátyja, a MacLeod-klán egyik tekintélyes személyisége meg is jegyzete: "meglásd, egyszer még halhatatlan leszel".

Connor hamar rájött, hogy pusztán a versszavalás és a rímfaragás (amelyre közben rákapott) nem elégíti ki. Akkor érzett csak teljes örömöt, ha a poémákhoz kis dallamocskákat is komponálhatott. Ezért döntötte el, hogy zeneszerző lesz.

Sajnos, művészi érését nagyon sokáig késleltette a kor meghatározó zeneszerzői attitűdje. Ekkoriban a skót zeneművészek meglehetősen konzervatív, akadémikus felfogást képviseltek. Kötelező témák uralták a terepet, s aki ezektől megpróbált eltérni, annak az orrára koppintottak Olyan, ma már nevetségesen banálisnak ható darabokat részesítettek figyelmükben, mint az Adjál kölcsön ötven pennyt!, a Sok lesz az a tizenöt százalék vagy a Még tartozol, szívem, Anderson, még tartozol. E daraboknak ma már a szerzőit sem ismerjük.

Egy ideig MacLeod is próbálkozott az efféle művészettel, de hamar szorongatónak kezdte érezni hazája legelőillatú levegőjét, ezért néhány évszázad múltán az Egyesült Államokba költözött. A koszt itt sem volt éppen jó, a sör kifejezetten rossz, de a zenei lehetőségek kitágultak.

Az amerikai út során már érezte, valóban halhatatlannak született, de tudta, ha többedmagával volna halhatatlan, szűknek érezné a világot. Ezért kezdett el dolgozni Csak egy maradhat című monumentális művén.

Hogy a darab majdani bemutatásához szükséges pénzt előteremtse, zenei párbajokon kezdett részt venni. Minden egyes alkalommal a Csak egy maradhat egy-egy újabb részletét mutatta be, s közben abban reménykedett, végül tényleg ő lesz az abszolút győztes, az egyetlen.

A versenydíjak szépen hoztak a konyhára, de összegük nem bizonyult elegendőnek. Connor MacLeod ezért a párbajozás mellett hollywoodi produkciók zenéjének megkomponálást is vállalta. Így született meg az It’s A Kind of Magic és a Who Wants To Live Forever, amit ma is sokan dalolnak, dúdolnak.

Connor MacLeod gyötrelmes küzdelme meghozta a gyümölcsét: a végén csak ő maradt, egyedül, minden más zeneszerzőt kiszorítva. Sajnos, a közönség azonban addigra más stílust kezdett kedvelni, amit viszont sem ő nem tudott produkálni, sem más zeneszerzők, hiszen azok már nem léteztek. MacLeod tehát közönség nélkül maradt, mindhiába ért roppant művének végére. Ráadásul halhatatlan volt, így a nyomorult most is ott ül Hollywoodban a Csak egy maradhat partitúrájával, és várja, hogy valami változzék. Tragikus, borzasztó alkotói pálya.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Nabucco

14:30 : Budapest
BFZ próbaterme

"Kakaókoncert"
ismétlés 16:30

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Demény Balázs (zongora)
BARTÓK: 15 magyar parasztdal, Sz. 71, BB 79
HAYDN: D-dúr szonáta, No. 39., Hob. XVI:24
KURTÁG GYÖRGY: Játékok – részletek
LIGETI: L'escalier du diable (Ördöglétra)
BARTÓK: Szabadban, Sz. 81, BB 89

18:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

"CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál"
SZŐLLŐSY András és a magyar film / 4.
Nyolcvan huszár (1978) / SÁRA Sándor (rend.)

18:00 : Budapest
MűPa, Előadóterem

"Metropolitan-operaközvetítések a Müpában"
MOZART: A varázsfuvola - az élő közvetítés ismétlése

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Banda Ádám (hegedű)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Pinchas Steinberg
LISZT: Prométheusz
BRAHMS: D-dúr hegedűverseny, Op.77
BRAHMS: 2. (D-dúr) szimfónia, Op.73

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Bogányi Gergely (zongora), Váradi Zita (ének)
"Zongoraáriák - Liszt206"

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Fejérvári Zoltán (zongora)
BEETHOVEN: Hat bagatell, Op.126
BARTÓK: Táncszvit, Sz. 77, BB 86
SCHUMANN: g-moll zongoraszonáta, Op.22

19:30 : Budapest
Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér

Rácz Rita, Haja Zsolt, Szerekován János (ének)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Talamba Ütőegyüttes
Vörösmarty Gyermekkar (karigazgató: Zsákainé Papp Anita)
Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel
VAJDA JÁNOS: Quodlibet
VAJDA JÁNOS: Változatok egy képzeletbeli Weöres-versre
ORFF: Carmina Burana
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)