Bejelentkezés Regisztráció

Nagy zeneszerzők

Álcák mestere - A Tenkes kapitánya

2004-08-06 08:31:00 - kegy -

\"Nagy Igazi nevét senki nem tudja, egyes vélekedések szerint az általunk ismert (Eke Máté) is csak afféle utólag költött elnevezés. Sőt - itt némi párhuzam mutatható ki a \"homéroszi kérdéssel\" -, elképzelhető, hogy több személyt jelöltek ezzel az egy címmel: a Tenkes kapitánya.

Így vagy úgy, mi ragaszkodunk az \"egy szerzős\" megoldáshoz, és bízvást állíthatjuk, hogy a kuruc kor legkiválóbb szerzőjéről van szó. Ha hinni lehet a kortárs történetírónak, Buga Jakabnak, aki állítólag közelről figyelhette az eseményeket, a Tenkes kapitánya váratlanul, szinte a semmiből bukkant elő.

Hogy azelőtt mivel foglalkozott, senki nem tudhatja, annyi bizonyos, hogy egyszercsak ott éldegélt a Tenkes egyik jó akusztikájú barlangjában, és írta rendíthetetlenül a szerzeményeit. Lehetett volna főúri zeneszerző is, hiszen ebben az időben ez fizetett igazán, de ő eleganciáját, finomságát csakazértis a népiesch zeneművészet szolgálatába állította. Sőt!

A szokása az volt, hogy minden zenedarabot, dallamot, dallamrészletet, árva akkordot, amit csak elvett a gazdag labancoktól, odaadta a szegény kurucoknak.

Művelt olvasónak nem kell elmagyarázni, hogy ekkoriban - alig vonult el az oszmán-török népzene - az offenzív, mindent elnyomó Habsburg barokk elől a kibontakozó magyar kurucnótának és toborzónak a mocsarakba, barlangokba kellett vonulnia. Az emberek annyira szegények voltak, hogy sokszor egy nyújtott vagy egy éles ritmusra sem tellett.

Ezen segített a Tenkes kapitánya. A legtöbbször az erdőben csapott le csapatával a gyanútlanul fütyörésző vagy éneklő labanc utazókra, hogy elegánsan elrabolják tőlük az aktuális dallamot, és a kocsira, amely a hadseregnek szállította a havi nótáznivalóhoz a kottákat. De nem volt ritka, hogy csellel bejutottak egy-egy erődbe is, és közvetlenül a raktárból tulajdonítottak el jellegzetes kadenciákat.

A Tenkes kapitánya - ezt sejteni lehet - mindezért állandó üldöztetések áldozata volt. A siklósi várkapitány időnként ütősökkel és fafúvósokkal felszerelt kisebb bandériumokat küldött ki, hogy kizenéljék rejtekéből, de ő mindvégig éber maradt.

Kalandjai a mai napig élénken élnek a nép egyszerű ajkán. Emlékezetes például, amikor fürdőmesternek álcázta magát, és ezzel a trükkel egy egész labanc lovascsapat fürdőszobai dudorászását tudta elorozni, majd a népnek átadni. Sokan emlegetik, amikor elfogták a labanc zenei kémet, pálinkával itatták, és kihasználva a barlangjuk adta kiváló akusztikai lehetőségeket, Habsburg-barát magyar bor- (pontosabban pálinka-)dalokat csikartak ki belőle.

Semmi csodálnivaló nincs azon, hogy a labanc hölgyek is megkedvelték a daliás, hősies és már életében legendás zeneszerzőt. Minden bájukat bevetették azért, hogy szerenádra csábítsák, de ő soha nem adta fel kuruc érzelmeit, nem dorombolt, nem köcsögdudált labanc nőnek.

A Tenkes kapitánya munkássága a magyar régizene egyik izgalmas szeletkéje. Érdemes néha újra felfedezni, még ha fekete-fehér is.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.