Bejelentkezés Regisztráció

Nagy zeneszerzők

Egy ürge a gáton - Pelikán József

2004-04-30 07:19:00 - kegy -

\"Nagy Bizony, nehéz esztendők voltak az 1949-56 közötti évek. Ma már nyíltan beszélhetünk arról, hogy az erőszakos szovjetesítés nem csupán a politikában, a gazdaságban jelentkezett: behatolt a kultúra legmélyebb rétegeibe is. Ismert tény, hogy a szocialista realizmus (szocreál) az építészet, az irodalom és más művészetek mellett a zenében is fertőzött. A kétségkívül Platón Államán pallérozott elméjű kulturális kormányzat - hogy csak egy példát említsünk - úgy vélekedett, a Varsói Szerződés országaiban mindenféle mondanivaló (ez nagyjából kimerült a rendszer dicsőítésének tényében) egységesen kifejezhető egyetlen hangnem-párral, a KISZ-dúrral, illetve annak párhuzamos molljával, a komszo-mollal. A kor zeneszerzői e hangnemekben voltak kénytelenek alkotni. Kivételek, persze, akkoriban is akadtak. Ilyen volt Kodály Zoltán és az ő különös tehetségű kortársa, Pelikán József.

Pelikán zenei karrierje kifejezetten későn indult. Józsi bácsi (így hívták őt a szomszédok és a barátok) egy kis, Duna menti faluban dolgozott: a gátépítőket buzdította sztahanovizmusra könnyed, saját tolmácsolásban előadott csasztuskáival. Komolyabb munkákra azonban nem gondolt. A véletlen azonban mellé szegődött. 1952-ben a megyei tanács zenei pályázatot írt ki Rákosi Mátyás születésnapja tiszteletére. A pályázati kiírás szerint \"a téma szabadon választott\" volt. A kissé egyszerű gondolkodású Pelikán, aki nem látta át az áldemokrácia logikáját, ezen felbuzdulva megkomponálta Ürge a gáton című, gyerekeknek szóló oktató-nevelő kantátáját. Pályázata miatt börtönbe zárták ugyan, a tekintélyes zeneszerzőket tömörítő zsűri azonban felfigyelt a leleményes zenei megoldásokra.

Szabadulása után Pelikánt magához hívatta a zsűri egykori elnöke, mellesleg az Országos Szocialista Munkás Zeneművészeti Tanács első titkára, Virág Árpád zeneszerző, és újabb megbízatásokat adott a művésznek. Az Ürge a gátont egyszerűen átkeresztelték: Kémjelentés ürgebőrbe varrva címmel rögzítette a Magyar Rádió Ének- és Zenekara, és így is került országos sugárzásba.

A következő nagyobb oratorikus művet egy sportuszoda avatási ünnepségére kellett Pelikánnak megkomponálnia. Eredetileg a Twisting by the Pool címet adta volna neki, de az őt továbbra is pártfogoló Virág elvtárs (egymás között ez a bizalmas megszólítás dívott) nem javasolta az imperialista angol nyelv használatát. A kórusművet Pancsoló kislány címen énekelte lemezre a Magyar Úttörők Szövetsége Központi Munkás és Vegyes Úttörő Gyermek Énekkara. Akik a sorok között tudtak énekelni vagy hallgatózni, tudhatták, hogy a pancsoló nem lány, hanem fiú, nem is kicsi, hanem öregember: Bástya elvtárs, aki testőrei kíséretében ússza reggeli hosszait a dolgozók uszodájában.

Az \"áthallásos\" fogalmazásmód ekkortól vált Pelikán József művészetének jellemzőjévé. Nem tudjuk, az egyszerű gátzenészből hogyan lett karakteres, rendszerellenes művész, de tény, hogy alkotásai lassan a földalatti ellenállás himnuszai lettek. A vájt fülűek nagyokat mosolyogtak, hogyan éneklik a rendszer hivatalos fórumain azokat a műveket, amelyek valójában a rendszer szétzúzására szólítottak fel. Akkoriban mindenki tudta, hogy a Dezsőnek meg kell halnia című dalfüzérben kit kell érteni Dezső alatt...

Pelikánt a rendszer folyamatosan alkalmazta, mit sem sejtve arról, hogy kígyót melenget a keblén. Senkinek nem tűnt fel, hogy Pelikán közben elszakadt a kötelező KISZ-dúr és komszo-moll hangnem alkalmazásától, és olyan dekadens hangnemekben alkot, mint a cisz-moll vagy az F-dúr. Még a legbensőbb jó barát, Virág elvtárs sem sejtett semmit Pelikán kettős életéből. Az Az a gyanús, aki nem gyanús, A nemzetközi helyzet egyre fokozódik vagy a Csapásokat adunk, és csapásokat kapunk című oratóriumok vígan zengtek a néprádióban, mintha propagandaművek volnának, de a beavatottak jól tudták, valójában gyilkos szatírák hasítják az étert.

A legnagyobb hatást két, ugyancsak avatási ünnepséghez kapcsolódó mű váltotta ki a korabeli Magyarországon. Pelikánt kérték fel, hogy vegyes kari művel köszöntse az Angol Parkról Vidámparkká keresztelt ligeti vurstli átadását. A szocialista szellem vasútja című darab a rendszer minden korábbit túlszárnyaló karikatúrája. Ezt Pelikán csak egyetlen egyszer tudta túlszárnyalni, a Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk című operával, amelyet az első magyar narancsszüret alkalmára komponált.

Pelikán első és egyetlen zenedrámai műve a vesztét is okozta. Ebben már túlságosan merészen fogalmazott, a nem teljesen hülye politikai vezetők kiszúrták a rejtett mondanivalót. A zeneszerzőt börtönbe vetették, ahol azonnal halára is ítélték. A feljegyzések szerint a kitűzött kivégzés előtti éjszakán, 1956. október 22-én komponálta meg egyetlen fájdalomtól átitatott művét a bánatosan melankolikus e-moll hangnemben, Dr. Kotász címmel.

Az október 23-i eseményeknek köszönhetően a nagy művész közvetlenül a bitófa alól menekült meg. A börtön azonban elvette a kedvét, a konszolidáció pedig egyáltalán nem érdekelte. Visszavonult szülőfalujába. Egyes hírek szerint ma is kedves csasztuskáival szórakoztatja a helybelieket, akik nagy-nagy szeretettel csak így emlegetik őt: Józsi bácsi, a legény a gáton.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.