MÁV Szimfonikusok a Zeneakadémián
1999. május 18. - Zeneakadémia
MÁV Szimfonikus Zenekar
MRT Énekkara (Karigazgató: Strausz Kálmán)
Pető András (ének), Jandó Jenő (zongora)
Vez.: Hamar Zsolt
LISZT: 13. zsoltár
SCHUBERT-LISZT: Wanderer-fantázia
KODÁLY: Psalmus Hungaricus
Kellemesen unalmas első részt ígért a MÁV Zenekar kedd esti hangversenye. Így aztán a félháznyi közönség nem is igen csalódhatott. Liszt 13. zsoltárát Pető András szólójával és a Rádió Énekkar közreműködésével volt \"szerencsénk\" hallhatni. Pető Andrásnak sajnos egész egyszerűen nincs olyan hangja, ami egy szóló előadására predesztinálná. Rendkívül nagy vibrátókkal és komoly intonálási problémákkal áldotta meg a sors. A zenekar kötelességszerűen, nem túl nagy odafigyeléssel, pontatlan indításokkal tette a dolgát.
A helyenként kimondottan szépen szóló együttes, mintha egy másik hangversenyre ment volna, s így aztán aránylag ritkán találkoztak a Wanderer-fantázia szólistájával. Pedig Jandó Jenő szemlátomást mindent megtett, hogy lekísérje a zenekart, s nem az ő hibája, hogy csak kevés olyan záró hangot tudnék felsorolni, ahová egy-egy futam után együtt érkeztek. Megérne egy külön cikket, hogy miért nem menedzselik jobban Jandót, aki minden híresztelés ellenére, muzikalitásával és fölényes technikai tudásával ott van a zongoristák élvonalában. Vagy legalábbis ott kellene lennie. És akkor, talán, időnként jobb körülmények között is hallhatnánk.
Ezek után nem lehettek túlzott elvárásaink a Psalmust illetően sem. Míg a Liszt kompozícióban a mű jellege és hangszerelése miatt szinte mindig halltó volt az énekes, addig a Psalmusban hosszú percekre csupán a vizuális hallásomra hagyatkozhattam.
Szívesen írtam volna a nagy reményekre jogosító, igazán tehetséges Hamar Zsoltról egy jobb hangverseny kapcsán, de úgy tűnt, hogy ezen az estén igazán jó kapcsolatot csak a kórussal tudott kialakítani - akik minden rezdülését vették -, míg a zenekar részéről megelégedett a mindhárom darabban szépszámmal található látványos forte tuttikkal.
