Bejelentkezés Regisztráció

Szimfonikus művek

Ha azt mondom: modernzene? (Schönberg és Varèse az NFZ-től)

2004-03-29 08:59:00 -té.pé-

\"Schönberg SCHÖNBERG: Pelleas und Melisande Op.5
VARESE: Amériques
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vez.: Kocsis Zoltán
BMC CD 102

Bizonyára ismerik ezt a játékot. Valaki bemond egy szót, mire a többiek rávágják az első, eszükbe jutó gondolatot. Kitűnő játék unalmas autóúton vagy csoportterápián. Alkalmas a másik jobb megismerésére és saját gondolati korlátjaink felismerésére. Olvasom, olyan processzorok kidolgozásán fáradoznak a programozók/mérnökök, melyek megpróbálják kiszámítani, hogy mi lesz a számítógépet használó ember következő gondolata, és ebből kifolyólag milyen munkára, feladatra számíthatnak. Tehát mire odáig jutok a címben, hogy Ha azt mondom: modernz, ő máris előkészíti (hozzágondolja?) az e n e betűket. Mint ahogy jómagam is azonnal tucatnyi szerző több száz (jobb-rosszabb, szebb-csúnyább-mégcsúnyább) művét asszociálom a szóhoz.

Szóval azt mondom: Schönberg. És hozzáképzelem a tizenkétfokúság - (ál)demokratikus - gondolatát, ahol minden hang egyenlő, s pontosan ugyanannyi esélye van a megszólalásra, mint a többi tizenegynek. Ahol a vonzás és taszítás, a feszültség és az oldás, szép és csúnya más dimenzióba kerül, alapvetően más értelmet nyer, mint a szeretett/gyűlölt romantikában.

Pedig Schönberg sem lázadóként kezdte. Sőt. Valamennyi, a század első dekádjában született kompozíciója maga a későromantika. Richard Strauss keveredik Wagner zenéjével, itt-ott Liszt örökségével. Gondoljunk egy pillanatra bele, hogy ez az a zenetörténeti pillanat, amikor egyszerre van jelen az öreg Verdi, R. Strauss, Puccini, Mahler, Debussy, Ravel, Stravinsky, Kodály és Bartók (hogy a további szerzőket már csak a helyhiány miatt se említsem).

A Kocsis Zoltán nevével fémjelzett Nemzeti Filharmonikusok rendszeresen műsorukra tűzik ezeket a köztudatban kevésbé jelenlévő műveket is. Az Erwartung és a Gurre-Lieder mellett a Pelleas und Melisande is feltámadt tetszhalott állapotából. Az 1903-ban befejezett és később még többször módosított szimfonikus költemény pontosan egy évvel később készült el, mint Debussy hasonló című operája. Csakhogy, míg ez utóbbi maga az anti-Wagnerizmus, az ellen-Trisztán, addig Schönberg ópusza újra megmerítkezik a romantika folyójában.

Maeterlinck balsejtelmű, rejtélyes történetét programszerűen követi végig a bő félórás kompozíció. A zene vérbő, ötletgazdag, színes és mindenekelőtt erőteljes. Aki szerzőnk életművéből mondjuk csak a Fünf Klavierstücke op. 25. vagy az Egy varsói túlélő címűt ismeri, annak merőben új világ tárul fel e zenét hallgatva. S míg a hatvanas évek nemzetközi avantgárd sztárjainak egy részéről a neoromantika megjelenésekor kiderült, hogy se dallamot nem tudnak írni, se tisztességes hangszerelésre nem képesek, s alapvető hiátusaikat ez eddig a \"modernzene\" mindent eltakaró köntöse leplezte, addig Schönberg ékesen bizonyítja, hogy számára a dodekafónia vagy az atonalitás a zenei fejlődés egyenes útja volt. A szikár, kimért, kiszámított, rövid darabok nem a választékos kifejezésmód hiányát takarják.

Sokkal \"keményebb\" zene az olasz származású, Amerikában állampolgárságot nyert francia zeneszerző Edgar Victor Achille Varèse Amériques című, 1918-21 között keletkezett zenekari műve. Az állandó kísérletezéseiről a modern tudományok, a fizika újdonságaira fogékony szerző műveiben az új hangzások erőteljes megjelenését tartotta a legfontosabbnak. A zene hangtartományainak állandó kibővítése vezette a zajok, zörejek zenei felhasználása, és ebből a szinte egyenesen következő elektronikus zene felé. Művei Braque vagy Picasso \"töredezett\" alakjait, montázstechnikáját idézik. A zörejek zenei alkalmazásából következik, hogy előszeretettel alkalmaz ütőhangszereket. Így aztán nevével a magyar koncertlátogató leginkább ütős hangversenyeken találkozhatott.

A két, meglehetősen nagy apparátust foglalkoztató zenekari darab felvételei 2001 decemberében, illetve a következő év januárjában készültek. Míg Varèse kompozíciója szellősen szól, addig az Olasz Intézetnél szűkebb Zeneakadémia meglehetősen nyomott, szürke hangképet produkál Schönberg alkotásához, így a kiváló előadás ellenére némileg adósunk marad a tág terek, a hangkatedrális élményével.

A BMC már-már tradicionálisan csúnya borítója értékes lemezt takar.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.