Duruflé Requiemje Kecskeméten

2004. március 18.
Kecskemét, Kodály Iskola
Maurice Duruflé: Requiem
Vajda János: Mark the Music
Kecskeméti Pedagógus Kórus
Szutrély Katalin, Klézli János (ének) Révész László (orgona, zongora)
Vezényel: Erdei Péter

Többször panaszkodtam már Önöknek, hogy díjnyertes kórusaink mintha hanyagolnák a kórusirodalom legizgalmasabb, legnagyobb műveit. A versenyek, fesztiválok szűken szabott műsoridejébe nem is nagyon fér bele más, mint mondjuk a kötelező mű öt perce, és még két-három, a kórus erényeit felcsillantani képes darab.

Igazuk lehet azoknak, akik ezután személyesen, e-mailben vagy a fórumokon szememre vetették, hogy igenis elhangzottak a hiányolt nagy opusok, csak én nem tudok róla, mert \"vadászterületem\" túl szűk, látóköröm provinciális - hiszen csak Budapestre terjed ki. A vád ugyan nem teljesen állja meg a helyét - tapasztalhatták, hogy igenis igyekszünk -, mégis szinte csak a véletlenen múlott, hogy rábukkantam a Kecskeméti Pedagógus Kórus csütörtöki koncertjére. A Tavaszi Fesztivál kecskeméti eseményeiről \"hivatalosan\" semmilyen információt nem kaptunk, így baráti súgás alapján kellett utánajárnunk, hogy ezekben a hetekben mi minden történik a hírös városban.

Az autópálya egy hete matricás, ami nekem, szegény zenebarátnak azért jó, mert így alaposan visszaesett a régi 5-ös forgalma. Kényelmesen odaérek a Kodály Iskolához. Az iskola koncertterme nem túl nagy, de annál szebb és barátságosabb. A pódium elég lehet egy klasszikus, esetleg korai romantikus szimfonikus zenekarnak, de Richard Strauss, pláne Berlioz aligha ide való. Viszont van orgona! A hely mégsem hasonlít a Zeneakadémiára, minden sokkal újabb, modernebb (ráadásul a zeneakadémiai orgona legtöbbször használaton kívül áll, hatalmas és látványos sípjai csak díszletek, az oratóriumok kisebb szólamait, a continuót legtöbbször valamilyen elektromos, hangszórós pótlékon szólaltatják meg).

Itt Kecskeméten viszont ma este szükség lesz az orgonára. Műsoron Duruflé Requiemje, a világon mindenhol nagyon népszerű, nálunk ritkán hallható mű. Én sem hallottam még koncerten, lemezről szerettem meg, a Westminster Cathedral Choir előadásában (Hyperion - CDA 66757).

A Kecskeméti Pedagógus Kórus amatőr együttes, és vidéki. (Szégyen, hogy e két szóhoz mennyi nagyképű és pejoratív mellékzönge tapad.) A legfeltűnőbb a homogén, kiegyenlített hangzás. Nem szólnak ki képzetlen, problémás hangok, de a \"profi\" kórusok tenorjára, szopránjára gyakran jellemző operás hangok sincsenek. Ezek az \"élek\" nem is hiányoznak. A tuttik egészségesek, és a pianissimókkal sincs baj. A Duruflé-mű egyébként sem tartozik a harsány rekviemek közé. Inkább pasztell, visszafogott kompozíció.

Erdei Péter dirigálása, értelmezése is visszafogott, tárgyilagos. Először hűvösnek tűnik, majd egyre jobban élvezem, hogy maga a mű kerül előtérbe, leválik az \"előadásról\" és önműködővé válik. Ez a hatás aztán még erősebbé, sőt, elementárissá válik Vajda markáns darabjában.
A Requiemben szólót éneklő Szutrély Katalin hangszíne érdekesen emlékeztet egy fiúszopránra, szerencsésen ötvözve annak tisztaságát az érett női hang vivőerejével. Nem tudhatom, hogy ez tudatos, a darabhoz illeszkedő hangképzés eredménye-e. Jó lenne hallani más művekben is, most mindenesetre nagy hatással van rám.
Klézli Jánosé kissé nyersebb, képzetlenebb hangnak tűnik, de tisztán intonál, és előadása zeneileg is érzékeny.

Az orgona hangjában már a rekviem alatt is feltűnik, hogy bár az orgonaépítés nagy nemzeti iskolái meglehetősen eltérnek egymástól, ez a hangszer képes a \"franciás\" regiszterek, hangszínek megszólaltatására.
Révész László a Duruflé- és Vajda-mű között, a műsorban nem jelölt Elgar-szonáta előadásával aztán külön is bizonyította, hogy kiválóan beszéli ezt a nyelvet. Aztán a Vajda-darabban átült a zongorához, és a meglepően igényes szólamot is győzte.

Az angol nyelvű Mark the Music számomra ismeretlen, ha jól értettem, akkor nemrég magát a bemutatót is a Kecskeméti Pedagógus Kórus énekelte. Az már nem lep meg, hogy Vajda igen magas szinten érti a szakmát. Tudja, hogyan kell a harmóniákat felrakni, hogy egy nagy vegyes karon jól szóljon. Ismét egy igényes, nagy kórusmű, remélem, hogy a kórusok nem fogják a többihez hasonlóan hanyagolni.

Illetve, miket is beszélek. Éppen most kezdek ráébredni, hogy talán valóban nem a jó kórusokban, és a nagy kórusművek előadásában mutatkozik hiány, csak éppen nem szabad Pesten ülve várni a sült galambot - és a Duruflé Requiemet. Még feltűnőbb a kényelmes távolságtartás hiábavalósága, ha az előadás minőségére gondolok. Sok hanglemezen hallottam már gyenge produkciókat. Ez az este viszont nagyon kellemes volt.

Kellemes is volt, nem is volt hosszú, a végén mégis fáradt vagyok. Még nem indulok haza, sőt itt maradok másnap is. Szinte semmit nem tudok Kecskemét zenei életéről - pedig most már úgy gondolom, hogy érdemes volna utánanézni itt egy-két dolognak.