Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Kegyelmi viszonyok - Schiff András Beethoven-estje

2003-12-22 17:34:00 -té.pé-

2003. december 20.
Olasz Intézet

Beethoven összes zongoraversenye I.
Budapesti Fesztiválzenekar
Közreműködik és vezényel: Schiff András

Azt mondják - már akik hisznek benne -, hogy vannak olyan szerencsés csillagállások, amikor a szokásosnál is több angyal száll a Földre. Akár hisszük, akár nem, szombat este érezhető volt jelenlétük az Olasz Intézet dísztermében.

Schiff András arra vállalkozott, hogy két hangversenyen a zongora mellől dirigálva végigjátssza Beethoven összes zongoraversenyét. Ez ugyan számszerűsítve nem olyan nagyon sok, de aki egy kicsit is közelebbről ismeri e darabokat, könnyen beláthatja a feladat nagyságát. Az egyenként kb. 40 perces concertók korának talán legnagyobb virtuóza (vagyis saját maga) számára készültek, s ennek megfelelően sűrű, technikás magánszólammal bírnak.

Első nekifutásra az alig másfél évtizedet átölelő zongoraverseny-író periódus két szélső pontjáról származó C-dúr (Op.15.) és Esz-dúr (Op.73) versenymű hangzott el, nyilván tudatos párosítás eredményeképpen. Hogy a szerkesztés célja Beethoven művészi \"fejlődésének\" bemutatása lenne, erősen kétlem. Túl azon, hogy nem hiszek a fejlődésben - főleg, ha művészetről van szó -, közel kétszáz év távlatából indifferensnek, akadémikusnak tartom a kérdést. Sokkal fontosabb szervezőerő a két mű közös vonásainak felmutatása. A nagyon is hasonlítható nyitó karakterek, az úgynevezett katonai koncertek mintája, a lassú tételek tercrokon hangneme, és nem utolsó sorban a meglepő (és igen! időnként nagyon is mulatságos) ötletek tömkelege teszi rokonná őket.

Schiff András személyében nem egy dirigáló zongoristát, nem is egy zongorázó karmestert, hanem egy kivételesen nagy ZENÉSZt láthattunk/hallhattunk. A klasszikus értelemben vett vezénylés helyett ugyanis a zenekar irányítását vállalta magára, épp úgy, mint egy kamarazenekar koncertmestere, vagy egy vonósnégyes primáriusa. És a - talán - megfogható lényeg éppen ebben a megközelítésben rejlik. Schiff kamarazenélt. Történetesen a megszokottnál valamivel nagyobb kamaratársasággal, de ez mit sem változtatott a hozzáálláson. Az állandó kölcsönhatás, mely a szólista és a zenekar minden tagja között létrejött, olyan kivételesen ihletett pillanatokat eredményezett, melyek egyre ritkábbak a sztárkultusszal terhelt hangversenyéletben.

Néhány hónapja Mozart zongoraversenyeinek felvételei kapcsán hiányoltam Schiff játékából a jó értelemben vett agressziót, keménységet, az egészséges fortét. Nos, tegnap bőven jutott mindenből. Hihetetlen érzelmi változatossággal, ha kellett gyöngyöző, ha úgy adódott kemény - de sohasem bántó, vagy csúnya - zongorahangon, a legszélsőségesebb dinamikákkal interpretálta a műveket.

Ha van jelző, ami Schiff kapcsán még sohasem merült fel bennem, az a \"szellemes\". Beethoven koncertjeinek előadásával ezt a hiányt is messzemenően pótolta. Régen éreztem ilyen felszabadult szellemességet, ilyen Haydnba oltott \"na ezt kapd ki babám\" típusú zenei tréfálkozást, mely természetesen mindig messze a jó ízlés határán belül maradt.
A hely szellemének megfelelően egy fantasztikus Bach Olasz koncerttel köszönte meg a figyelmet.
Szó, ami szó, nagy este volt.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.