Konstruktivista animáció a barlangfalon (M. Tóth Géza)

Az év elejének kiemelkedő kulturális híre volt, hogy az Amerikai Filmakadémia M. Tóth Géza Maestro című animációs filmjét is jelölte Oscar-díjra. A film egy énekes színpadra lépés előtti pillanatait dolgozza fel - szatirikus formában, sok humorral. A fiatal filmes alkotó nem először keresi a kapcsolatot a komolyzenével: 2005-ben Bartók Csodálatos mandarinjához, majd a Kékszakállú herceg várához készített animációt.

   - Saját indíttatásból vagy felkérésre nyúlt a Csodálatos mandarinhoz?

   - Gimnazista korom óta tervem volt, hogy Bartók zenéjéhez animációt készítsek. Úgy gondoltam, a XX. századi képzőművészeti hagyományokon alapuló filmes kifejezési forma méltó lehet ehhez a muzsikához.

   - Honnan ered a kötődése a komolyzenéhez?

   - Családi hagyomány. Nálunk a polgári foglalkozása mellett szinte mindenki játszik valamilyen hangszeren, elsősorban vonósokon. Én csellón és nagybőgőn.

   - A Csodálatos mandarint a Kocsis Zoltán vezényelte NFZ közreműködésével mutatták be a Művészetek Palotájában. Kitől származik az együttműködés ötlete?

   - Kocsis Zoltánt az egyik legfontosabb, legelmélyültebb Bartók-interpretátornak tartom, régi vágyam volt, hogy alkotótársként együtt dolgozhassam vele. Miközben a Mandarinon dolgoztam, rájöttem, egyáltalán nem illene Bartókhoz, ha ez a mű konzervként, felvételről szólalna meg, kifejezetten igényli az élő előadást. Innen az ötlet, hogy amíg a zenekar játszik, én magam is a zenekarban üljek, és a karmester intéseire helyben szinkronizáljam az animációt. Szándékosan nem fogalmazok úgy, hogy animációs filmet, mert a mű dramaturgiáját tekintve nem filmszerű, és az előadás sem mozi élményt nyújt: ez egy animációval kiegészített koncert. Ehhez ki kellett fejlesztenünk egy számítógépes programot, ami lehetővé teszi, hogy \"együtt muzsikáljak\" az élőben játszó zenekarral.

   - Az előadás sikere inspirálta, hogy a Kékszakállúhoz is készítsen animációt?

   - A Csodálatos mandarint elég sok helyen bemutattuk. A MűPa után láthatta a közönség a Miskolci Operafesztiválon, aztán Ménesi Gergellyel Pécsett, Gál Tamással Pozsonyban, Selmeczi Györggyel Kolozsváron játszottuk, majd Berlinben és Münchenben is pódiumra került. Itt nem a szimfonikus zenekari, hanem a kétzongorás változat szólalt meg, Mocsári Károly és Hernádi Ákos közreműködésével. A németországi előadásainkon megtapasztaltam, hogy annak, amit kitaláltam, igazából ez a közege: a kamarazenei előadás. Ezután úgy terveztem, hogy a következő animációs adaptációt valamelyik kétzongorás Liszt-darabra készítem, de Angliában, ahová a következő összművészeti munkám előkészítésére a Royal College of Art részéről meghívást kaptam, végül újra Bartókot választottam. A döntésemben annak is szerepe volt, hogy a Kékszakállú feldolgozását támogatni tudta a Miskolci Operafesztivál is.

   - Mennyiben más ez a Mandarinhoz képest? Természetesen nem a zenei műfajra gondolok.

   - Teljes mértékben megszűntettük a moziszerű előadást. Az előző produkciónál az animáció a zenészek mögé belógatott hatalmas, 3:4 arányú vetítővásznon jelent meg. A Kékszakállú esetében azonban az adott környezet architektúrája adta a vetítőfelületet. Ezzel a megoldással is hangsúlyozni kívántam, hogy a közönség nem mozifilmet, hanem egy új, összművészeti műfajban készített előadást lát és hall. A darab bemutató előadását a Miskolci Operafesztiválon tartottuk, Németh Judit, Bretz Gábor, és a Bartal László dirigálta Kassai Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Helyszínnek az aggteleki Baradla barlangot választottuk. A sziklafalon megjelenő, konstruktivista ihletésű animációk érdekes, \"altamírai\" hangulatot is adtak a produkciónak.

   - Az ön rendezői sikerei hozzájárulhatnak ahhoz, hogy Bartók még ismertebb legyen a világban?

   - Sokan hiszik úgy, hogy az Oscar-jelölés megnyit bizonyos ajtókat. Nem tudom… A Bartók-animáció nagyon régi vágyam volt, és még az Oscar-jelölés előtt sikerült megvalósítanom, anélkül jutott el a nemzetközi közönség elé is. Nem hiszem, hogy a nomináció ehhez hozzátehet bármit is.

   - Nem volt nehéz megszerezni a Bartók-művek interpretációjához szükséges jogokat?

   - De, nagyon nehéz volt. Sok energiába került. Végül a kb. 50 oldalas forgatókönyv, és a 100 oldalas képes forgatókönyv meggyőzte a jogok felett rendelkező örökösöket, hogy \"komolyak a szándékaim\", és a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartom Bartók elképzeléseit. Úgy érzem, hogy az eredménnyel is elégedettek. A magyarországi jogörökössel, Vásárhelyi Gábor úrral kifejezetten jó kapcsolatot sikerült kialakítani.

   - Az Oscarra jelölt Maestro is erősen kötődik a zenéhez. Így lesz ez a következő művével is?

   - Természetesen. Az egyik készülő munkámról egyelőre csak annyit szeretnék elárulni, hogy sorozat lesz, és az előkészítési szakasz végén tartunk vele. A másik egy rövid, körülbelül nyolc perces animációs film, amelynek a munkacíme Ergo, és amellyel május-június környékén készülünk el. Egy életmű-allegóriáról van szó, amelyben a zene fontos dramaturgiai szerepet kap.